A népmese fogalmi meghatározása is meglehetősen nehéz. A Magyar Néprajzi Lexikon (III. 739) lényegében meg is kerüli a pontos definíciót: „a szóbeli elbeszélő költészet legnagyobb műfajcsoportjának egyike”. Egy lényeges dolgot azonban kiemel: a népmese alapvetően szóbeli voltát. A Magyar Értelmező Kéziszótár (950. l.) már tartalmi jellegű meghatározást ad: „Csodás elemeket tartalmazó, naiv hangú, költött elbeszélés”. A meséhez kapcsolódó szólások, szóláshasonlatok jól kiemelik a népmese két alapvető tulajdonságát. Egyrészt a mese költött, a mindennapi valósággal össze nem egyeztethető voltát: mesebeszéd, „Ez csak mese”, illetve a híres Arany János-i „Nem mese ez gyermek”. Másrészt arra utalnak, hogy a mese valami nagyon szép dolog: mesés, meseszép, mesébe illő. Ezek a szavak a csodaszép, a hihetetlen, a váratlan szavak szinonimái. Mindezekben a kifejezésekben, szólásokban, szóláshasonlatokban a népmesére valóban ráillő megállapítások találhatók. A mesében ugyanis sok minden olyan van, ami a valós világban lehetetlen: beszélő állatok, tárgyak, mindenkit legyőző kard, halál utáni csodás feltámadás, sárkányok, boszorkányok, óriások és óriáserejű törpék stb.   A népmesében azonban - szemben a belőle kialakult műmesével - mégsem lehetséges minden. A mesei csodás dolgok egy nagy rendszer tagjai, amelyek mint meseelemek és mesemotívumok a népmese sajátos építőköveiül szolgálnak.     A népmese sajátos bája és sajátos realizmusa abban áll, hogy sok szempontból is érdekes és különleges tükrözője a valóságnak: a népmesét fenntartó nép múltjának, jelenének, mindennapi életének elemei éppúgy megtalálhatók benne, mint a becsületesebb, igazabb életbe vetett hitnek a mesei igazságszolgáltatásban megtestesült kifejezése.   A népmesei csodás elemek amiatt alkotnak bizonyos zárt rendszert, mert bennük az ősi néphit, népszokások, a világról alkotott ősrégi kép emlékei őrződnek tovább. A csodás elemek mellett a népmesékben a mindennapi élet: a gazdálkodás, földművelés, pásztorkodás, halászat, építkezés, közlekedés, étkezés, szórakozás, ünnepek emlékei is megőrződnek. A mai élet elemei: a traktor, repülőgép vagy a termelőszövetkezeti munka már ugyanúgy nyomot hagyott néhány mesében, mint a múltat idéző nyomtatás, a kézzel vetés vagy a hagyományos nagycsalád életének jellemző momentumai.   A mese alapműfajainak meghatározásában jelentős szempont a csodás elemek és a mindennapi élet elemeinek a jelenléte, vagy éppen túlsúlya, illetve hiánya. A novellamesékben vagy más szóval reális mesékben, valamint a tréfás mesékben általában kevés a csodás, mitikus elem; az állatmesékben már nagyobb, de még mindig korlátozott a szerepe. A csodás elemekben való bővelkedés jellemzi viszont a tündérmesét. Forrás: Kempelen Farkas Hallgató Információs Központ