"Vannak gyerekkönyvek, amikre ennyi idő után is tisztán emlékszem, Rémusz bácsi meséit például mindig akkor kértem anyukámtól, amikor beteg voltam. Azt nem tudom felidézni, hogy mikor fogtam először a Mesél az erdő-sorozatot a kezemben, és az is összefolyik, hogy mikor hallgattam, és mikor olvastam magamnak, majd az öcsémnek, de sem a szereplők sem a történetek nem törlődtek az évek során. A rajzok bája mellett az, ahogy borsóhüvelyből kenukat csinálnak az erdőlakók, és együtt strandolnak, főznek, piknikeznek, mindig nagyon tetszett. Vártam, hogy mikor derül ki, hogy Józsi, a holló morgolódása mögött mi áll, milyen újabb szereplők költöznek be a törpék, az óriások, a tündérek után az erdőbe.   Amikor a négyéves fiam újra elkezdte olvastatni magának ezeket a meséket, éreztem, hogy ma is ugyanolyan szerethetőek. Alig várom, hogy a sorozat nyolcadik részéhez érjünk, mert az még sosem jelent meg magyarul. Gondolom egy kis dinó nagy felfordulást tud okozni egy békés, derűs erdőben…"   Végre újra mesél nekünk az erdő! 2017. október 04. 07:43 - Arthur Arthurus Emlékszel még Egér Elekre, a három szorgos egérlányra, Tüsire és Józsira, a hollóra? Ismét itt vannak, és megint elmesélik a saját kis történetüket! Minden ovis polcán kötelező darab ez a mesekönyv! A Manó Könyvek ismét kiadta új köntösben a nagyszerű és népszerű Mesél az erdő sorozat első részét, és kisvártatva jön a többi is! Eredeti történetek, eredeti rajzok Tony Wolf kedves, színes történeteivel és képeivel. A sorozat hat részből áll, nekem a második kiadás első három része volt meg gyerekkoromban, és a legkedvencebb mesekönyveim közé tartoztak. Alig vártam, hogy ismét a kezemben tarthassam az új, immáron kisebb alakú, de továbbra is nagyon szép kiadást! Elgondolkodtam, miközben olvastam újra a meséket, hogy mit is szerettem annyira ezekben a könyvekben? Kétségtelen, hogy a színes, életteli rajzok sokat dobtak a dolgon. Tetszik a kis humor, a különféle személyiségű, de alapvetően kedves állatok. Tetszik az egész megvalósítás, az hogy amikor a süntestvéreknél beérett a borsó, és fejtették fel és rakták el, nagyjából méretarányos volt a kép. Nem akkora volt számukra egy szem borsó, mint számunkra, hanem jóval nagyobb: a béka kajakot épített a héjából, a hangyák hidat a patakra, és pár szem borsóval tele is lett a kis hordó :) Oké, ez sem tűnik méretarányosnak, csak pont a másik irányba. Azért egy átlagos béka egy átlagos borsóhüvelyből bajosan készíthetne magának kajakot :) De ez csak egy pici apróság. Szerintem ennek az apró mozzanatnak nagy hatása volt rám gyerekkoromban. Voltak szerszámaik, de a lehető legtöbb dolgot "természetesen" oldottak meg, méretarányosan, magyarul nem állat formájú emberekként éltek teljesen, inkább csak félig :) És Tony Wolf jól eltalálta ezt a határvonalat. Jobban szerettem ezeket a könyveket, mint a világhírű Vidám meséket. Anthony Lupatelli, művésznevén Tony Wolf Eddig akárkivel beszéltem róla, aki ismerte, mindannyian nagyon szerették ezeket a meséket. Az első könyv végigköveti az állatkák egy éves kalandjait, a tavaszi ünnepségtől kezdve a nyári medenceépítésen át a csillaglesig, az őszi betakarításig, a téli havazáson át a tavaszi olvadásig és árvízig, amikor is menekülniük kell a lakhelyükről, és különös, furcsa lényekkel találkoznak az útjuk végén... de erről már a második kötet fog mesélni! Ha nem ismerted gyerekkorodban ezt a klasszikus mesekönyvet, vagy ha nagy kedvenced volt, esetleg akad a családban egy kisgyerek, akkor ne habozz, szerezd be! Hidd el, megéri, még felnőtt fejjel is!   librarius.hu   Az 1930-ban született Antonio Lupatelli neve nem sokat mond. Azoknak sem, akik a rendszerváltás körül voltak kisgyerekek, pedig akkor sorra jelentek meg – a magyar könyvkiadás akkori színvonalának megfelelő minőségben – Lupatelli mesekönyvei. Csak éppen a Tony Wolf művésznév mögé bújva mesélt arról, hogy miről mesél az erdő. Wolf – mondhatnánk a reklámmal – az első farkas, aki nem csak mesél, de meséit jó hangulatú illusztrációkkal rakja tele. A múlt évszázad, sőt a múlt évezred(!) utolsó évtizedében, amikor a Mesél az erdő című könyvsorozat magyarul megjelent, én már túl nagy voltam ahhoz, hogy ilyen „mese meséket” olvassak. Ennek ellenére innen-onnan mégis eljutott hozzám Wolf meséiből valami. Legalábbis, amikor a most megjelent kötetet a kezembe vettem, rá kellett jönnöm, hogy – ha a szöveg nem is, de – a képek ismerősként köszönnek rám. Fogalmam sincs, hogy nagykamaszként és fiatal felnőttként miért/hol találkoztam ezekkel a bájos állatokkal, ezekkel az ötletes – nem bugyuta – sztorikkal. De, esküszöm, hogy volt ilyen találkozás! Az igazság az, ha Józsi valahol felbukkan, mindig zsémbeskedik, de elárulhatom nektek, hogy valójában neki is tetszik ez a vidám forgatag, csak nem meri bevallani. Egyszerűen mindig morgolódnia kell, különben nem érzi jól magát. A sorozat frissiben megjelent első kötete – a gerincen a számozás arra utal, hogy jön majd a több is – igazi felfedezés, főleg, hogy itt végre összeér a külcsín és a belbecs. Ezeket a könyveket jó (jó lesz) kézbe venni, s mert az erdő lakóinak mindennapjairól szóló történetek nem avulnak, ezért aztán azt hiszem, hogy a mai óvodásokat és kisiskolásokat is lekötik ezek a felolvasásra váró mesék. Hajrá, kedves szülők! …az állatok ünnepi vacsorához készülődnek. Felállították a hatalmas asztalt, de égen-földön nem találnak akkora terítőt, amely beborítaná. A jólértesültebbek azt suttogják, hogy a három egérlánynak ugyan van ekkora abrosza, csak nem adják oda. Tartogatják a saját esküvőjükre, de hogy egyáltalán férjhez mennek-e, azt ki tudja előre. Tony Wolf meséi – a képekkel együtt – olyanok, amiket nyugodtan lehet este, elalvás előtt olvasni, bár gyanítható, hogy egy-egy történet végén – ha nincsenek biztos szabályok a családban, akkor – az Olvass még egyet!-típusú alkudozás következik. Amivel nincs is gond, ha a szülő képes koordinálni az ilyen alku-helyzeteket. És az sem baj, ha az erdő lakóiban az élénk fantáziájú gyerek ráismert a környezetében élőkre… Józsi, a varjú, nekem például rokonom. Tuti.   Hintafa blog   A nagyalakú, reprezentatív kiállítású mesekönyv apró epizódfüzérekből áll. Bemutatkoznak bennük az erdei állatok: Egér Elemér, a harkály, a hód, a cickány, a vakond, a süntestvérek, a hangyák. Szorgos munkálkodásuktól, hancúrozásuktól hangos az erdei táj. Különösen közel állnak a gyerekekhez az író maga készítette rajzai, amelyek színpompás részletgazdagságukkal, dús fantáziával megálmodott, antropomorfizált figuráikkal kötik le a kicsik érdeklődését.   A szerző az állatok közösségét változatosan alkotta meg. Van közöttük lusta, szorgalmas, félénk, házsártos, huncut, akiknek lehet drukkolni, időnként nevetni rajtuk és elámulni furfangjukon.         Mesél az erdő az állatokról Kiadó: Ifjúsági Kiadó Kiadás éve:1989 Oldalszám: 44   Kiadó: Juventus Kiadás éve:1993 Oldalszám:45 Tartalom A Tavasz Ünnepe A borsó meg a héja Lakodalom feketerigóéknál Ház a tölgyfában Hullócsillagok Az új uszoda A kukoricaszem Beérett a málna Az óriási fapapucs Zsúr az esőben A kövér fürj A két téli takaró Az árvíz

VISSZA AZ OVISOK OLDALÁRA>>

VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>