Egy ilyen cirkuszi gyerek, akár kisfiú, akár kislány, arról álmodozik esténként a párnáján fekve:„Bárcsak unalmasabb lehetne az életem, és a szüleimnéha megtiltanák, hogy veszélyekbe keveredjek! Bár ne engednék, hogy ennyi kalandban vegyek részt!” Mert egy cirkuszi gyerek sorsa kalandos, akár akarja, akár nem. A kaland pedig rögtön nem olyan izgalmas, ha kötelezőnek érzi az ember. Ez az alól csak két gyerek kivétel: Lina és Lóri. Látjátok, itt is vannak. és mindig ilyen elszánt képet vágnak, ha nyomoznak! De akkor is ilyen elszánt képet vágnak, ha egy hatgombócos fagylaltkelyhet tesznek eléjük, amellyel megkell küzdeniük. Vagy ha egy új városba érkezik a családi cirkusz, ahol a sok ismeretlen embernek ismét be kell bizonyítaniuk, hogy a Zöld Cirkusznál nincs jobb cirkusz egész Európában. Sőt, az egész világon. Netánaz egész galaxisban. Esetleg a teljes univerzumban. De e két utóbbit csak Muri szokta hozzátenni, Linaés Lóri beszélő papagája. Az eső azért jó, mert ilyenkor elő lehet kapni a gumicsizmákat, és nagyokat lehet ugrálni a pocsolyákban. Gumicsizmák nélkül is meg lehet tenni ugyanezt,ami talán még viccesebb. Akár így, akár úgy, mindenképpen jó móka, haa felhőkből rengeteg víz szakad le a földre. Legalábbisegy darabig. Aztán kiderül, hogy zuhogó esőben nehéz focizni, mert a csúszós fű miatt több focista lesz a kapuban,mint labda. Zuhogó esőben vattacukrot sem praktikusenni, mert az édességből nem marad más, csak egyrózsaszín pálcika. Zuhogó esőben kellemetlen kutyátdögönyözni, mert nem csak a kezünk, de az egésztestünk ázott kutya szagú lesz. Ilyenkor már minden,de minden gyerek az eső végét várja. A zivatar pedig felszedelőzködik, és végre eltakarodik az égről, helyére pedig odahuppan a Nap. A földön pedig újra zöldbe borul minden. és ahogymegérkeznek valahol a zöld levelek, utána megérkezik még valami más is. A Zöld Cirkusz. Ez szinte a cirkuszvédjegyévé vált. Ha valahol elállt az eső, és a nyomában kivirult a természet, ott hamarosan feltűnt a ZöldCirkusz is buja növényeivel, illatozó virágaival. De hogy hol is pontosan? Most például a Balaton partján, Balatonszemes határában. Színesre festett mutatványos kocsijaival úgy gurult be a város mellé a Zöld Cirkusz, mint egy nagy, fűszínű hernyó. A hernyó feje egy zöld, virágokkal borítottöltözőkocsi volt. Ebben lakott Papita, a cirkuszigazgató, aki élt-halt a növényekért. Papita amúgy apukánakis nagyszerű volt, és erőművésznek is. Bicepszén úgy tekeredtek az izmok, ahogy az orchideái léggyökerei. Ugyanebben az autóban utazott Mamita is, Papitafelesége, aki élet-halt a főzésért. S ha éppen nem spagettit tekert a fakanálra, akkor magát tekergette a porondon. Mamitát ugyanis – hiába nyomott csekélyszázhúsz kilót – a világ leghajlékonyabb guminőjekéntismerték. Ugyanennek a kocsinak a tetején, a felső emeleten lakott Lina és Lóri, a cirkuszi ikerpár. Papita ésMamita hőn szeretett ikrei voltak ők, akik már egyre nyűgösebbnek érezték ezt a hőn szeretést, ezért kértekkülön emeletet. Komoly tízévesként Linának nagy nehezen sikerült csak elérnie, hogy Mamita ne akarja mindig megfognia kezét a zebrán. Az úttesten lévőn sem, és az igazinsem, amelyen néha lovagolt. Kínkeservvel tudta csak leszoktatni a mamáját, hogy ne törölje meg helyette az orrát, ha tüsszentett. Vagy ne adja rá a cipőjét fellépéselőtt. Ne vágja fel neki a rántott húst, és ne készítse ki a fogkeféjét pasztacsíkkal. Mamita ugyanis, ha ránézett a lányára, Linát még mindig gügyögő, totyogókisbabának látta, aki a hintalova hátán lovagol. Pedig Lina már tíz éves nagy gyerek volt, aki igaziló hátán lovagolt. Sőt, táncolt, szaltózott és egyéb veszélyes mutatványokat hajtott végre. Lóri számára nem volt ennyire nyűgös Mamita túlzott rajongása, igaz, puszit már ő sem engedett adni magának. A haját is direkt összeborzolta, ha a mamája fésűvel közelített felé. Azzal viszont teljesen elégedett volt, hogy külön emeletet kaptak testvérével a szülei kocsija felett. és persze azzal is, hogy a könyvtárkocsi közvetlenül azövék mögött nyikorgott, így bármikor át tudott menniolvasgatni. Igaz, néha komoly csatákat kellett vívnia, melyik legyen a menetben a második autó: apja növényekkel telepakolt üvegházkocsija, anyja kedvence,a konyhakocsi, vagy az ő szíve csücske, a könyvtárkocsi. A halványzöld színű lakókocsiban utazó Pierró volt a Zöld Cirkusz bohóca. Nevettető lévén utált mindenféle vicces dolgot vagy felelőtlen jókedvet. Keskeny,lefelé biggyedő száját erős festékkel próbálta eltakarni, hogy szomorúsága ne legyen annyira szembeötlő. Deettől csak még látványosabb lett a bánata. Ennek ellenére a színpadon roppant szórakoztatóvolt. Az emberek meglepően jókat vidulnak mások szívfájdalmán. Pierróén pedig kiváltképp. Nagyon vidáman tudott ugyanis szomorú lenni. Főként, ha megjelent a porond közepén Muri, az éjkék arapapagáj, és elkezdett társalogni a nyurga, fehér ruhásbohóccal. Muri ugyanis nem csak beszélni tudott, dea humorérzéke is kiváló volt. Muri volt Lina és Lóri pótnagypapája. Egészen kicsi koruktól kezdve vigyázott rájuk, olyan féltő éskényeztető szeretettel, mint bármelyik jólelkű embernagyszülő. Ráadásul remekül lehetett vele beszélgetni is. Olyan dolgokról, amiket nem akart a szülők orrára kötni az ikerpár. Hogy épp kibe szerelmesek, vagy melyik magas trapézra merészkedtek fel a tiltás ellenére.Hogy mekkora szelet keltett bennük a borsófőzelék, és milyen hosszú nyálmadzagot tudnak himbálnicitromevés után. Ezek a témák pedig, lássuk be, nema legnépszerűbbek a felnőttek körében. Muri az ikrek manzárdszobájában utazott, ahonnan pont jól rá lehetett látni Tütü, a légtornászlány rózsaszín-zöld lakókocsijára. Tütüt Mamita úgy szerette, mint a saját gyermekeit. És Papita is, igaz, egy-két egzotikus virágát talán kicsit jobban kedvelte nála. Az ikrek is jól eljátszottak vele, mert Tütü ugyan egyáltalán nem beszélt, de annál ügyesebben színészkedett. De leginkább Pierró kedvelte Tütüt.Amikor a cirkusz befogadta az árva kislányt, még csak egy tüllszoknyás, pöttöm légtornász volt, Pierró pedigmég szinte kamaszfiú. Aztán, ahogy teltek-múltak az évek, ez az angyali kislány egyre nőiesebb lett, ésa tüllszoknya is egyre jobban állt neki. Ráadásul megvolt az a reménytelen szokása, hogy folyton-folyvástvigasztalni próbálta Pierrót. A bohóc ezt annyira szerette, hogy elhatározta, soha többé nem lesz jókedve. Csak ezeket a lakókocsikat követték az állatok kocsijai: egy sárga, amelyben az afrikai állatok kaptak helyet, egy zöld, amelyben a dzsungelben élők, egy kék, amelyben a vízi állatok laktak, és egy piros, háziállatokkal. Na, és persze egy barna a lovaknak.Egy rémisztő szürke pedig Okuláré kisasszonynak, aki pont olyan félelmetesnek tűnt, mint a járgánya: őis vékony, magas, rozoga és csontvázszerű volt. Méga hangja is tökéletesen illett a testéhez: mintha a torka egy rosszul összeszerelt cső lenne, amiből mindenfeléspriccel a víz. És ahogy nézni tudott! Akváriumüveg vastagságú, furcsára csiszolt óriási szemüvegén keresztül úgy tűnt, mintha összesen hat szeme volna. Négy üvegből, és kétszemgolyóból készült változat. A hölgy állatidomárként dolgozott a cirkuszban, aminek az állatok igencsak örültek: érzékenyen és sok szeretettel bánt velük. Nem úgy Lóriékkal, akiket házi tanítóként okított, de annyira szívtelenül és lelketlenül, hogy a gyerekek nem szerettek az óráira járni. Sőt, gyűlöltek minden egyes vele töltött percet. Ha a szülők Okuláré kisasszonyról kérdezték az ikreket, ők annyit dünnyögtek csak, hogy nem igazán kedvelik őt. Ez volt az illedelmes válasz. De haőszintén akartak volna felelni, biztosan azt mondtákvolna, hogy egyenesen utálják. A Zöld Cirkusz tehát ezekkel a tarka kocsikkal és színes egyéniségekkel gördült be a Balaton-parti kisváros mellé. Álmos nyikorgással lefékeztek az autók, és az autókról lekászálódtak a művészek. Papita halk böffenéssel, mert épp most fejezte be a kolbászos virslijét szalámikörettel. Mamita lágy sóhajjal, mert szerette, ha férje böffenéssel dicséri meg a főztjét. Lina hangos csatakiáltással a legyőzendő gazok felé,melyek beterítették a rétet. Lóri elismerő füttyszó kíséretében, mert a porban talált földminták felbecsülhetetlen értékűnek tűntek.Bízott benne, hogy holdkőzetre lelt. Muri felháborodott károgással, mert az egyik visszapillantó tükörben észrevette, hogy Lina titokbanindián frizurát készített neki. Most úgy festett, mintegy irokéz, harci papagáj. Okuláré kisasszony reszelős káromkodással, mertleszálláskor az egyik lábára egy elefánt, a másikra pedig egy tigris lépett rá. Az egyik kezébe egy fóka harapott, a másikba pedig egy csivava, jelezve, hogy ebédidő van. Pierró és Tütü némán léptek ki kocsijukból, de rögtön azután afrikai tánchoz hasonló ugrálásba kezdtek,mert vöröshangyabolyba léptek. Lina azonnal beálltközéjük, Lóri pedig nagyítóval kezdte vizsgálni a hangyák társas életét. Papita erősen elgondolkozott, hogy ebből a jelenetből hogyan lehetne cirkuszi szám. Okuláré kisasszony pedig az ostorával próbálta beidomítani a hangyákat,teljesen sikertelenül. Mamitát viszont nem térítette el semmi. – Ismét megérkeztünk egy új helyre! Tessék a sátratfelállítani! és ha azt szeretnénk, hogy a nézők végigis nézzék az előadást, akkor lehetőleg minél messzebba hangyabolytól. Most pedig csináljatok úgy, mintha normálisak lennétek, és nem cirkuszi őrültek! Itt is vannak az első bámészkodók! Mamita szavai hatására Muri lelkesen kiabálni kezdett:–Normálisss üzemmód! Normáliss üzemmód! Látogatók érkeztek!A távolban egy tanárnőforma nő bukkant fel, nyomában egy osztályszerű gyerekcsapattal. A cirkusz tagjai pedig elkezdték a sátor felállítását. Mosolyogva,kedvesen, és majdnem teljesen normálisan.

<<VISSZA A NYOMOZÓS KALANDOKHOZ