Eljött Zoé, a háromfejű kis sárkány első napja az óvodában. A kis sárkány idegesen készülődött. Anyasárkány meg apasárkány egész héten arról meséltek, milyen jó is lesz majd óvodába járni. Lesz ott sok-sok játék és sok új barát. De hát ők már olyan régen jártak óvodába, mi van, ha azóta már nincs is ott olyan sok érdekes játék? És mi van, ha nem lesz egyetlen barátja sem? Kedvenc, kék-sárga-piros csíkos ruháját vette fel, még a hajába is kék, sárga és piros masnis csatokat tűzött. Kéket az egyik fejére, sárgát a másik fejére, pirosat a harmadikra. De valahogy sehogy sem akaródzott neki elindulni az óvodába. – Anya, ez a sárkányfűtea nem elég meleg! – rázta a fejét, és eltolta maga elől a bögréjét. – Egy pillanat, kicsikém! – válaszolta anyasárkány mosolyogva, és egyik fejével máris tüzet lehelt a bögrére. – Anya, most meg túl forró a bögre! – panaszkodott Zoé. Utána rettenetesen sokáig mosta a három fejének az összes fogát, aztán nem találta a szandálját, végül egyszerűen túl fáradtnak érezte magát, hogy óvodába menjen.  – Gyere, kincsem, most már ideje indulnunk! – mondta végül az apukája. – Szeretnéd, ha repülnénk az óvodáig? Na, erre Zoénak is megjött a kedve az induláshoz. Nagyon szeretett repülni, de egyedül még nem tudott, mert a zöld sárkányoknak csak iskolás korukban kezdett kinőni a szárnyuk. Hamar elhagyták Sárkányföldét, elrepültek a Tündérek rétje fölött, egészen az Unikornisok legelőjéig, de a Trollok barlangjánál balra fordultak, hogy kikerüljék a Jetik hegyét. A Szivárvány Óvoda a Manók erdeje mellett kapott helyet, a Világvége fasor 2. szám alatt. Zoé szorosan markolta az apukája kezét, míg megkeresték a csoportját. Az öltözőszobában azonnal felfedezte a jelét, a koboldmacskát, amit az anyukája nyáron már minden ruhájába belerajzolt. A kis sárkány könnyen megjegyezte a jelét, mert a koboldmacska volt a kedvenc állata. Leült a jele előtti farönkre, és levette a szandálját, hogy kényelmes benti cipőre cserélje. Alaposan megmosta a kezét, és beletörölte a koboldmacskás törülközőbe. Az óvó néni kijött üdvözölni az újonnan érkezettet. Zoé ijedten látta, hogy az óvó néninek hatalmas orra és még hatalmasabb, csúcsos kalapja van, amit sárga csillagok díszítenek.  – Szia! Én Boszi óvó néni vagyok. Te pedig biztosan Zoé – köszöntötte mosolyogva a kis sárkányt. – Szia – köszönt vissza Zoé udvariasan, de aztán gyorsan elbújt az apukája lába mögé. – Nincs kedved bejönni velem a szobába? – kérdezte Boszi néni, és a kezét nyújtotta a kis sárkány felé. – Rengeteg érdekes játék van ám odabent! Olvashatunk egy mesét Az erdei manók kalandjaiból, színezhetsz unikornisokat, vagy csatlakozhatsz a többiekhez, akik éppen sárkányfűlevest főznek a játékkonyhában. – Sárkányfűlevest? – csillant fel Zoé szeme, és egyik fejével óvatosan kikukucskált az apukája lába mögül, hogy belásson a szobába. Odabent egy türkizkék szoknyás tündérlány már lelkesen kevergetett valamit egy lábasban, miközben egy hófehér unikornis a válla fölött áthajolva fintorogva szaglászta, hogy elkészült-e már az ebéd. – Azt hiszem, talán megnézem azt a sárkányfűlevest. Apasárkány adott egy-egy puszit Zoé mindhárom fejére, aztán a kis sárkány félénken megfogta az óvó néni kezét, és elindult a játékkonyha felé. A tündérlány és az unikornisfiú örültek, hogy egy igazi sárkány segít nekik sárkányfűlevest főzni, és nemsokára már úgy játszottak együtt, mintha mindig is barátok lettek volna. Közben szép lassan megérkeztek a többiek is, egy hatalmas jetifiú, aki legalább egy fejjel magasabb volt a többieknél, egy kis erdei manólány és egy barlangi trollfiú. Őket nem érdekelte túlzottan a sárkányfűleves, inkább leültek a szoba másik felébe, és levettek egy hatalmas kosarat a polcról. A kosárban mindenféle fadarabok, ágak, apró rönkök, kavicsok és kisebb kövek voltak, melyekből remekül lehetett építeni. – Várjatok, mi is jövünk! – kiáltotta Zoé, és ők is leültek a friss mohaszőnyegre játszani. Boszi óvó néni elégedetten figyelte az új kis óvodásait, akik mind együtt játszottak, aztán meg együtt szaladgáltak az udvaron. Még az óvó néni ügyetlenkedésein is mind együtt nevettek. Boszi óvó néninek ugyanis csak a neve volt boszi. Sajnos túlságosan kedves és jószívű volt, ezért kicsapták a boszorkányiskolából, és még a bibircsókját is elvették. Így aztán Boszi néni sosem tanult meg rendesen varázsolni, és a varázslatai rendre félresikerültek, amin aztán a gyerekek, Zoéval az élen, jókat nevettek. A kis sárkány már el is felejtette, mennyire félt reggel az indulástól, és arra gondolt, hogy ez az óvoda tulajdonképpen nem is olyan rossz hely. VISSZA AZ ÓVODAI ÉLET ROVATHOZ>>

vissza a sorozathoz

<<VISSZA AZ "OVIS LESZEK" OLDALRA