Kuhlmann olyan magától értetődő realizmussal adja elő történetét, hogy meg sem lepődünk a feltaláló, technikai tudományokban jártas, olvasni tudó kisegér vállalkozásán. Kötete folyamatos vizuális izgalmat kínál a mozgóképeken edzett modern szemlélő számára, állandó szempontváltásra késztetve nézőjét. Illusztrációi három képréteget váltogatnak: egy részük drámai, realisztikus kompozíció, más részük képi idézet, harmadik típusuk pedig természettudományos ábra, technikai tervrajz. A három folyamatos váltogatásával Kuhlmann a filmnyelv montázs-elvét idézi meg, közelikre és nagy totálok snittjeire bontva a látványt. A drámai kompozíciók viszik a történet érzelmi vonalát, fordítják képpé a fenyegetettség és menekülés állapotait, a régi újságokat, képeslapokat megelevenítő idézetek adják a történések intellektuális-történeti magyarázatát, míg a repülők tervrajzai az egész sodró akciódrámát tudományos keretbe helyezik. Mindezen képi rétegeket Kuhlmann egységesen átgondolt vizuális és történeti miliőbe helyezi: a történések helyszíne a húszas évek Hamburgja, a város kikötőjéből indul útnak a kisegér a szabadságot jelentő New York felé. A rajzoló egykori sajtófotók, újságok, képi dokumentumok alapján rekonstruálta a helyszíneket, barnás árnyalatú szépiarajzaiból kirajzolódik a háború utáni, gazdasági válság által fenyegetett német emigráció hiteles történeti tablója, a fiktív újságcímlapok pedig hihetővé teszik a kisegér kalandját. Ám az ígéret földjére induló tömegek csak hátterét adják a főhős vállalkozásának, aki a maga szabadságharcát vívja meg éppen. Útiránya éppen ellentétes Charles Lindbergh nevezetes, 1927-es óceán-repülésével. Ez a technikatörténeti diadal (illetve azt az megelőző repülési kísérletek) nyújtják Kuhlmann számára a technikai képek forrásait, amelyeket hűen követ, hiszen a kisegér sorra megépíti Otto Lilenthal, a Wright fivérek és végül a sikeres óceán-repülést végre hajtó „Spirit of Saint Louis” másait. Kuhlmann kötetének képi összetettsége, történeti hitelessége magas fokú rajzi-festői biztonsággal társul, ami jelzi, hogy a kortárs gyermekkönyvben újra különösen megbecsült a klasszikus művészi kézrajz technikája, a mesterségbeli virtuozitás. Forrás: barkaonline.hu