Nagyon sokféle kézirat létezik. Van olyan, hogy csak úgy kapunk valamit, ismeretlenül. Ezek a kéziratok sajnos nagyon ritkán „kiadás képesek”, de olyan azért elő tud fordulni, hogy valamit meglátunk-megérzünk egy-egy ilyen szövegben – ilyen esetben beszélünk a szerzővel, hogy mit lehetne kezdeni a szöveggel – átírni, átszerkeszteni, esetleg teljesen újat írni? Más, és sokkal gyakoribb útja-módja a kéziratszerzésnek, hogy saját szerzőnk ír valamit, vagy együtt találjuk ki, hogy neki mihez lenne kedve, és mi miben érzünk hiányt – jó esetben ezekből nagyon jó dolgok sülhetnek ki. Sokszor konkrétan felkérünk valakit szöveg írására. Hogyan dolgozik egy szerkesztő? Egyáltalán mi a feladata? Mi a legizgalmasabb rész számotokra? Van olyan, hogy egy szöveg majdnem hibátlan (olyan, hogy teljesen az legyen, nemigen fordul elő) – egy-két pontatlanságot, figyelmetlenséget, következetlenséget mindig lehet találni. Amúgy az én megfigyelésem szerint a legtöbb szövegnek legfőképpen dramaturgiai problémái vannak, illetve az, hogy a szerző - értelemszerűen - túl közel van a saját szövegéhez: muszáj látnia egy külső szemnek, azaz egy szerkesztőnek, aki – még ha jóban is van a szerzővel – nem lát bele a szerző fejébe. Ha valami nem egyértelmű, túl sok, túl kevés, túl unalmas – azt bizony egy szerkesztő kiszúrja. Mit tett a szerkesztő a Két kis dinó Krétán című kötet esetében? - Berg Judit azok közé a szerzők közé tartozik, akikkel nincs sok munka – egy-két apróságra hívtuk fel csupán a figyelmet ebben a szövegben. És persze egy kis (vagy sok!) megerősítés és dicséret a szerkesztő részéről sohasem árt! Ki ad címet egy könyvnek? Az egyik legnehezebb dolog a címadás. Ebben az esetben tulajdonképpen adott volt a cím, hiszen ez egy sorozat, és a sorozat minden részének az a címe, hogy a Két kis dinó – valahol vagy valamikor. Itt most a valahol mellett döntöttünk (Krétán), de akár az is lehetett volna a címe, hogy Két kis dinó az ókorban. De mivel a cím együtt jár a borítóval, a tógás Trikót és Nyammot meglátva mindenki rögtön tudni fogja, hogy nem a mai Krétán járunk. Amúgy nem mindig ennyire egyszerű címet adni – minden sorozatnak volt legelső része is... Mindenesetre általában jön egy ötlettel a szerző – olyan is van, hogy ez mindenkinek tetszik, és ez lesz a cím. De olyan is van, nem is kevésszer, hogy ezt felülírja a szerkesztő – ezt meg, szintén nem ritkán, felülírhatja a marketing. És akkor kezdődik elölről az egész: szerző-szerkesztő-marketing. Olyan címet semmiesetre sem szoktunk adni egy könyvnek, amit a saját szerzője idegennek érez. Hogyan születik a fülszöveg? A fülszöveget sokszor jóval hamarabb meg kell írni, minthogy maga a könyv elkészülne, mert mindenféle sajtókiajánlóhoz szükség van egy nagyon rövid összefoglalóra a könyvből. A fülszöveget sokszor megnézi a marketinggel vagy PR-ral foglalkozó munkatárs is, hogy megfelelő, érthető, tömör, vonzó-e. A könyvesboltokban legtöbben ugyanis a fülszöveg és a borító alapján választanak maguknak könyvet Ki és hogyan javítja a hibákat? Javítja először is az író a saját hibáit, aztán javítja a szerkesztő, ő javasol változtatásokat, aztán az író ezeket vagy megfogadja, vagy nem, és kialakul a szerkezetkész szöveg. Ekkor lép elő a korrektor, aki kijavítja azokat a helyesírási hibákat, betűhiányokat, amelyek a sok-sok átolvasás ellenére, vagy épp azért, mert az író és a szerkesztő szeme már annyira ismeri a szöveget, bennemaradnak. A tördelés és a képek beillesztése után még gyakran kiderül, hogy innen-onnan húzni kell egy keveset, valami túl rövid, túl hosszú, a képhez nem passzol. Szóval apróbb csinosítgatások után, és végül ha a tördelési hibák és elválasztások is mind a helyükön vannak, rajta van a borítón a szerző és az illusztrátor neve, nem maradt le az ár, a logó és a vonalkód se, akkor leadjuk a könyvet a nyomdába. Milyen érzés számotokra legelőször kézbe venni egy általatok szerkesztett, friss könyvet? Győri Hanna: Mindig félek kinyitni, és egy csomó ideig általában ki se nyitom, ha nem kell a gyerekeimnek olvasni. Inkább már pár hát távlatából jó látni könyvesboltokban vagy ilyesmi. Vagy ha nagyon szép, mint a Kepler, akkor jó megnézegetni.