Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen izgalmas lenne, ha a szobánkban bemásznánk a paplan alá, ami hirtelen hatalmasnak tűnne, és egy teljesen más helyszínen másznánk ki alóla. És miért pont az éjszakai állatkertben? Gyerekkorom óta vágyom rá, hogy egyedül lófrálhassak odabenn. Végül is ki tudja, mi zajlik ott éjszaka, amikor a látogatók és az állatgondozók már rég hazamentek… Persze a figyelmes olvasó felfedezheti a történetben a Budapesti Állatkert pár valódi helyszínét. A lányaimat ez olyannyira izgatta, hogy a könyv olvasása alatt többször is ellátogattunk az állatkertbe, hogy megkeressük ezeket. Munkahelyeden Preziket készítesz - a Prezi egyik fő jellemzője pedig, hogy megkérdőjelezi az előadás, a prezentáció lineáris építkezését. Ennek a gondolkodásnak volt hatása a könyved születésére? A Prezi fő erőssége az összefüggések világos bemutatása. Ez a strukturális gondolkodásmód biztosan hatással volt arra, hogy társasjáték-készítésre és lapozgatós könyv írására adjam a fejem. (A Kuflinyomozók című társasjáték 2017-ben jelent meg, és eredetileg azt is a lányaimnak fejlesztettem.) A könyv nem lineáris, hanem blokkokból építkezik, kicsit olyan, mintha nem is könyv lenne, hanem egy építmény. Merítettél a mérnöki gondolkodásból, logikából, amikor írtad? Hogyan, milyen technikával készült a szöveg? A történet legeleje már korábban megszületett, majd sokáig egy dossziéban várakozott. Akkor éreztem először, hogy ebből lesz valami, amikor megrajzoltam a térképet, és rápakoltam a fontosabb helyszíneket és szereplőket. Aztán ezek lassan életre keltek. Egyszerre mindig egy helyszínen dolgoztam, ezek voltak a „téglák”, amikből lassan felépült az egész világ. Segítségül a térképet, excel táblázatokat és a Prezit is használtam. A '90-es években több ilyen könyv jelent meg. Van ezek közül kedvenced? Volt meghatározó élményed ezekkel a könyvekkel kapcsolatban? Imádtam a Kaland, Játék, Kockázat sorozatot! Egyébként is sokat olvastam, de ez teljesen új távlatokat nyitott meg előttem. Talán a Haláltalizmán volt a kedvencem. „Lelked lágyan lebeg a halál völgye felé…” - szavaltuk mindig kórusban azt a strófát, ahová akkor kellett lapozni, ha elszúrtunk valamit, és meghaltunk. Még most is kívülről tudom ezt a részt. Az én könyvemben szerencsére nem lehet meghalni. Ezt a könyvet legalább négyszer el lehet olvasni úgy, hogy mindig más részeket fedezel fel benne! Te tudod, hányféleképpen lehet elolvasni a könyvet, azaz végigjárni az utat? Hát, ez nem könnyű kérdés, számtalan variáció létezik, mert a könyv világában szabadon mozoghatunk, sőt, akár vissza is térhetünk korábban már meglátogatott helyszínekre. Egy biztos, négyféleképpen is eljuthatunk a befejezésig. Ferth Tímea illusztrációja   Ez négyszer annyi munkát is jelentett? Olyan, mintha négy könyvet kellett volna megírnod? Valóban sok felfedeznivaló van a könyvben. Akár gyorsan végig is szaladhatunk rajta, vagy hosszan elidőzhetünk a hófödte, éjszakai állatkertben, megismerve minden kis szegletét és a benne élő lényeket. Egy barátom, aki még egy korábbi fázisában tesztelte a könyvet, térkép híján el is veszett benne, mind a mai napig ott bolyong szegény a Faloda, az Ezeréves Tölgy és az Álmosrét között. Azóta egyszerűsödött a történet, és mellékeltem egy térképet is, így már senki sem fog eltévedni! Viszont elrejtettem a könyvben két titkos helyszínt. Kíváncsi vagyok, hány olvasó találja majd meg ezeket. Elárulom, hogy a címlapon az egyik ilyen titkos helyszín látható. Arra a kérdésre, hogy egy lapozgatós könyv megírása hányszor jelentett nagyobb munkát egy normális könyv megírásánál, nem tudok válaszolni, mivel ez az első könyvem. De jó sokat dolgoztam rajta, az biztos. Mi ihlette a szereplőket, a helyszíneket? Pár titokzatos lény Borges Képzelt lények könyve című művéből érkezett. Fantasztikus olvasmány, mindenkinek ajánlom! Töhötöm, a plüssvíziló, minden probléma forrása valóban létezik. A kisebbik lányom kedvenc alvósa. Emlékszem, a meseolvasás alatt végig magához szorította, hogy el ne kószáljon. A helyszíneket is többnyire létező, állatkerti és egyéb helyszínek ihlették. Például belekerült az az élmény is, amikor pár éve a kopár téli állatkertben sétálgattunk, és a Japánkertbe érve mintha a Jégkirály elvarázsolt birodalmába csöppentünk volna. A dombokat csillogó jégpáncél borította, az apró fák ágairól jégcsapköltemények lógtak. Utólag kiderült, hogy a jelenség oka egy egyszerű csőrepedés volt. Kicsit átalakítva ez is bekerült a könyvbe. Kinek ajánlod elsősorban a könyved? Olyan gyerekeknek, akik nem riadnak vissza egy izgalmas kalandtól, vonzza őket egy ismeretlen világ feltérképezése, és izgalmas lehetőséget látnak abban, hogy egy könyvet nem a hagyományos módon olvasnak végig. És mindenképpen ajánlom az olyan felnőtteknek, akik hozzám hasonlóan rajongói voltak a Kaland, Játék, Kockázat sorozatnak, és örömmel olvasnának fel valami hasonlót a gyerekeiknek. Milyen volt együtt dolgozni az illusztrátorral? Így képzelted el a könyved lelki szemeid előtt? Ferth Timi fantasztikus munkát végzett! Egy csodálatos, szürreális világ elevenedik meg a rajzai nyomán. Nem először dolgoztam vele együtt, és remélem, nem is utoljára. Milyen további terveid vannak még ezen a téren? Egyelőre a munkám és mellette a társasjáték-fejlesztés lefoglalja szinte minden időmet (egy Ruminis társasjátékom jelenik meg hamarosan), de van pár ötlet a fiókban. Talán egyszer előbújnak. Forrás: pagony.hu