Honnan tudod, hogy milyen Tárkony lakása (pl. tányérok, szarvasagancs díszítik a falát, vagy éppen horgolt csipketerítő a televíziót)? Egyértelmű, hogy egy valamirevaló tévé (tipikusan és jól ábrázolható, régivágású klasszikus) tetején csipketerítő van. Azon meg egy serleg vagy egy csokor művirág. Ezt a 30-as éveiben lévő falusi művészlelket én egy ilyen, régi, gerendás parasztházban láttam, amiben a berendezés eklektikus. Azaz, hogy vannak ott nála régi dolgok, meg új cuccok is. Például az ágy, meg a lóca, amiket még a nagyapja szerzett/szerkesztett/készített, de az ikeás konyhabútorok és a modern kávéfőző is megférnek az otthonában. A trófea és egyéb falidíszek sztereotíp részletek, amik erősítik a milliőt. Tárkony ezek között a tárgyak között érzi jól magát, sőt mindegyikhez ragaszkodik. A lényeg, hogy bele kell élni magad minden apró részletbe, azokba is, amik nincsenek leírva, amiket már te gondolsz mögé, hogy egyáltalán le tudd rajzolni a jelenetet. Ha azt olvasod a szövegben, hogy a főhős bámul ki a szobája ablakán, akkor tudnod kell azt is, hogyan is néz ki az a szoba, aminek az ablakán kibámul. Oda kell költözni pár hónapra hozzájuk, nincs mese, ez a megoldás, és akkor látni fogod, hogy van agancs a szobája falán. Vagy bele kell ugranod az ókútba, az is lehet jó megoldás. Kollár Árpád Tárkony, a költő, nagyon finoman és egyben precízen leír mindent, lehet, hogy nem szó szerint, de mögé hallani a többit. Vagyis, hogy látni. Milyen volt embert ábrázolni? Nagyon szórakoztató munka az ilyesmi, rengeteg sok hülye ábrázatot lehet rajzolni. Ez a leglényegesebb. Amúgy meg ugyanolyan, mint bármi mást. Mely tapasztalat vált inkább hasznodra a munka során; a Milyen madár vagy A kis kakas… Papírszínház-illusztrációk? Minden munka tapasztalat, minden tapasztalat beépül a következő munkádba. Folyamatos tanulás. Valahogy így. Ki a személyes kedvenced a történetből? Tárkony. Igazi faluhelyi művészceleb. Rajta kívül Tündért emelném ki, akinek a szemébe sem mernék nézni, Vörös jelleme is megfogott (akit nem látunk a kötetben, csak a kerti budiját, meg a csillogó vasvelláját), Kocsmárost is muszáj mondanom, hisz ő a csapat szellemi vezére, nála futnak össze a szálak. Nem semmi az egész brigád, na. Volt-e olyan fejezet, amelynek képi megjelenítése némi fejtörést okozott? A Színnyalókkal nagyon megizzadtam. Túl sok volt már ott az akció, meg a tűzrakás, meg futkosás, az ember csak kapkodja a fejét. De inkább az volt, hogy bizonyos képeket képtelen voltam belátható időn belül befejezni. Ezeken hónapokig ültem, maszatoltam. Legyen-e gázcsap vagy se? Persze, hogy legyen! Milyen megkötések mellett kellett dolgoznod? Volt-e bármiféle kérés a kiadó vagy a szerző részéről? A világon semmi. Igazán kiváló hozzáállás ez a kiadó részéről, így az alkotó munka tényleg az lehet, aminek lennie kellene, akármikor is. De ha épp elvesztem, rögtön jött a segítség, Csányi Dóra és Tsík Sándor szerkesztők jóvoltából. Kiderül a történetből, hogy Tárkony valamikor gyerekkorában nagyon szeretett volna egy kutyát, amit sose kapott meg, viszont a képeken többször is feltűnik egy cica, akiről a történetben nem hallunk. Hogyhogy végül egy fehér cica lett Tárkony háziállata? De hát az nem Tárkony macskája! Legalábbis enni még nem kapott tőle. Azaz, hogy talán egyszer, mikor a szájából kiesett egy karika kolbász. De az nem volt tervezett etetés. Az csak egy falusi macska, aki jár kel, néha ott van, ahol a dolgok történnek, vagy éppen ott, ahol a világon semmi sem történik. Beszökik a házakba is. Észre sem veszed, de hajnalban ott ül a párnád sarkán, és téged néz. Milyen technikával, hogyan készültek a képek? Rajzpadon, számítógépen. Kétféle típusú kép készült, a festői „jellegű”, meg a „vázlat szerű”-jellegű. A nagyképek mind fekete alapra készültek, ettől talán borongósabbak. A firkák meg konkrétan a vázlatstílusom, picit korrektebb előadásban. Ez a két dolog megy benne. Melyik fejezetet szeretted a legjobban illusztrálni? A Csízeket meg a Cserjét. Nagyon szép történetek, recsegő-ropogó, zsíros atmoszférák. Mindkét szöveg olyan, mint valami fura csendélet. Ez a hangulat az egész szövegen végigsuhan, de nekem ennél a kettőnél tetőzött. Szürreális képek, abszurd és egyben irdatlan humor. Délibáb szerű az egész. Mikor és hol találkozhatunk legközelebb a képeiddel? A Móra Kiadó jóvoltából jelent meg Tárkonnyal párhuzamban, Zelk Zoltán mesegyűjteményes kötete, A tölgyfa születésnapja címmel. Kisebb korosztálynak, vidám mini vadmalacokkal, zokogó rókákkal, milyen millió madárral…   Forrás. csimota.hu