Pataki Elvira (klasszika-filológus – ez később fontos lesz!) ajánlásával jelent meg Molnár második Maléna-regénye, amelyben a Maléna kertjében megismert három barát, Janó, Luca és Máli vakációs naplóját olvashatjuk. Három, egymástól meg­lehetősen különböző gyermek szünidei élményeit kapjuk az oldalakon. A regény szerkezetében a legdominánsabb – nem véletlenül – a harmadik rész, Máli beszámolója. Természetesen érdekes a bevezető is, ahol a három barát megbeszéli, hogy nyáron naplót írnak, hogy a másik kettőnek pontosan el tudják majd mesélni, mi minden történt velük két tanév között. Janó nyitott és derűs személyiség, de nem túl jó tanuló. Nehezére esik az írás, a barátai kedvéért mégis vállalja a feladatot, bele is lendül. Egyéni hangú, kicsit rövid naplója tele van Jean-viccekkel, és olyan szívszorító mondatokkal, mint ezek itt: „Eszembe jutott, hogy akkor ő az én Péntekem. De nagyihoz nem illik a péntek. A péntek szomorú szó, és nagyi inkább vasárnap. Janó remete Vasárnapja.” Janó ugyanis édesapjával, bátyjával és nagymamájával él, nem túl jó körülmények között, és már az is igazi nagy kaland, amikor bátyjával – életében először – pár napra elmehet a Balatonra. Hamar elfogadjuk. Luca falun nyaral, a nagybátyjánál, akinek felesége gyerekkori barátnője az édesanyjának. Nem könnyű az élet ott sem, a munkanélküliség komoly gondok elé állítja a népes családot, de a szeretet és a leleményesség reményt ad, távlatot nyit. A falusi élet új kihívásokat, új ismereteket jelent Luca számára, s bizony ez az a nyár, amikor megérinti a kamaszszerelem fuvallata is. Luca éretten gondolkodó, mégis butaságokat is elkövető gyerek, vagyis olyan „igazi”. Harmadik szereplőnk, Máli, ezeréves tücsök barátjával (aki mint tudjuk, zenész, és Görögországból származik), valamint szüleivel és nagymamájával együtt Krétára indult. Máli találkozásai a kultúra bölcsőjével egyszerre felemelőek és nagyon emberiek. Sohasem csak a múltra koncentrál, ott lüktet benne a jelen is. Az ő figyelmes, kíváncsi és befogadó tekintetével újra élhetjük saját találkozásainkat is Krétával. Máli édesanyja régész, így kerül az ifjú olvasók számára kellemes – cseppet sem kioktató jellegű – ismeretközlés, pontosítás is a szövegbe, vagyis óhatatlanul is tanul, aki kézbe veszi a könyvet. Máli nagyon szeretetre méltó, komoly és őszinte kislány, olyan, akivel mindenki szeretne találkozni. És ez a találkozás mindenkinek jót tenne. A háromszólamú könyv tisztaságot és derűt sugároz. Ha nagy szavakat is mernék használni, azt írnám, hitet. Nem ismerem a szerző költői munkásságát (kíváncsi lettem rá!), de prózáján is érezhető a mívesség, az igényesség. Simonyi Cecília illusztrációi együtt lélegeznek a szöveggel, és valószínű, hogy a fiatalabbak és idősebbek egyaránt élvezetesnek, fontosnak találják.

Forrás: olvassbele.com