Ebben egyetértettünk. Az állatkerti lények közül egyedül a krokodil tűnt úgy-ahogy ismerősnek. Az orrszarvú egyetlen szánalmas szarván viszont nem győztem álmélkodni. Olyan büszkén emelgette a fejét, mintha neki is legalább három volna. Kár, hogy Matyi nem engedte, hogy bemásszak hozzá a ketrecbe, pedig szívesen megmutattam volna, hogy az igazi menők nem egy szarvval égetik magukat.  Szóval Matyi azt mondta, hogy az állatkert után jön az igazi móka. Átsétáltunk a vidámparkba. Eleinte tényleg nagyon vidámak voltunk, a bejárat melletti körhintán jó volt utazni. Hanem amikor Matyi bejelentette, hogy következik a dodzsem, nagy csalódás érte Nyammot. Reggelire már többször evett eper- és málnadzsemet, és most azt hitte, hogy a dodzsem egy különleges vidámparki lekvár. Ráadásul, amikor először jött belénk egy másik gyerek a saját dodzsemkocsijával, Nyamm előmászott és vicsorogni kezdett. – Ez itt a mi területünk – bömbölte. Matyi alig tudta visszatuszkolni a zsebébe. A hullámvasút csak Matyinak tetszett, Nyammnak és nekem felfordult a gyomrunk. – Látjátok, milyen jó, hogy nem volt ehető a dodzsem? – kuncogott Matyi. – A végén még kihánytátok volna. – Sokkal jobb lett volna, ha enni adsz, de nem ülünk hullámvasútra – vágott vissza Nyamm. Matyi igazi jó barát. Nem haragudott, sőt. Odavitt minket egy illatozó hordóhoz, és azt mondta, amiért ilyen hősiesek voltunk, vesz nekünk vattacukrot. Hú, hát a vattacukor még a főtt kukoricánál is finomabb! Matyi vigyázott, hogy ne ragadjunk össze teljesen. Amíg a vattacukor tartott, felültünk az óriáskerékre, hogy ott falatozzunk. Eleinte nem is érdekelt minket más, csak az olvadós, puha cukor, de amikor az óriáskerék felért a magasba, elámultunk. Alattunk terült el a mélyben az egész hatalmas Budapest. Középen a Duna folyó, keresztül rajta sok kis ágacska: a hidak. És az a rengeteg ház! Fentről megint pont jó, kis dinóknak való méretűnek látszott a világ. Nyamm kivételesen megint mondott valami okosat: – Nem értem az embereket. Olyan sűrűn építették a házaikat, hogy nem maradt köztük vadászterület, a folyót meg körbevették kővel, hogy nehezebb legyen inni belőle. Csoda, hogy mégis a dinók haltak ki, nem a csupaszlábúak. – Azért a csupaszlábúaknak van néhány hasznos találmányuk! – védekezett Matyi. Ez igaz. A vattacukor például közéjük tartozik. Anynyira ízlett nekünk, hogy este, amikor már az egész család aludt otthon, Nyammal kisurrantunk a fürdőszobába, mert ott láttunk egy csomag vattát. Kerítettünk cukrot is a konyhából, és készítettünk magunknak egy egész nagy tál vattacukrot. Kicsit rágósabb és sűrűbb volt, mint amit a vidámparkban adtak, de így sem volt rossz. Hamar megettük az egészet. A nagyját persze Nyamm falta be. A végén elégedetten felsóhajtott. – Nem is értem, miért mondják a tirexre, hogy ragadozó. És sokkal inkább mindenevőnek érzem magam. Csak ránéztem Nyammra, és már tudtam is a választ. Lehet, hogy mindent megeszik, mégis ragadozó. A befalt cukros vattától még a farka vége is ragadozott!   SOROZATOK AZ ELSŐ HAT ÉVBEN SOROZATOK 6-10 ÉVESEKNEK VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>> VISSZA BERG JUDIT OLDALÁRA>>