Hát egy ilyen levelet írtak a gyerekek, és rögtön utána kiszaladtak az udvarra - hóembert csinálni. Nagy egyetértésben dolgoztak: volt, aki a havat hordta, volt, aki tapasztotta. A Hóember fejére egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került. Nos hát, nagyon jól sikerült a Hóemberpostás ! A gyerekek átadták neki a levelet, és így szóltak: Hóember, Hóember, nálad jobb postás nem kell, sötét erdőt járod, levelünk a párod. Télapónak vidd el őt, keressen egy kis fenyőt, sűrű ágú, zöld szoknyájú, tűlevelű ismerőst. Hozd el azt a kis fenyőt, minden gyerek várja őt! Beköszöntött az este, a gyerekek hazaszállingóztak, a Hóember pedig így dohogott magában: - Hm... Ezek feladták a leckét ! Most aztán kihez forduljak, merre induljak? - Vigyél magaddal! - vakkantott fel váratlanul Bobik, a kutyuska. - Jó orrom van, segítek neked megkeresni az utat. - Persze, hogy elviszlek, kettesben sokkal vidámabb! - örvendezett a Hóember. Sokáig mentek, mendegéltek, a Hóember és Bobik, míg végül is elérkeztek a sűrű, nagy erdőhöz. Éppen eléjük szaladt egy nyúl. - Errefelé lakik a Télapó? - kérdezett rá a Hóember. De a nyúlnak lélegzetnyi ideje sem volt, mert éppen a Róka üldözte. - Vau! Vau! - ugatott fel Bobik, és õ is a Nyúl után vetette magát. Elszomorodott a Hóember. - Úgy látszik, egyedül kell továbbmennem. És egyszerre nagy szél kerekedett, hatalmas hóvihar söpört végig az erdőn... A Hóember megremegett és ... darabokra szakadt szét. Csak egy vödör, egy levél meg egy szál sárgarépa maradt belőle a havon. Visszarohant a Róka, és bosszankodva mondta: - Hol van az az ember, aki miatt elszalasztottam a nyúlpecsenyémet? Nézi - hát látja, hogy senki sincs ott, csak egy levél fekszik a havon. Fogta a levelet, és elszaladt vele. Megjött Bobik is. - Hol a Hóember? A Hóember nincs sehol. Épp ekkor érte utol a Farkas a Rókát. - Mit viszel, komám? - mordult rá a Farkas. - Felezzünk! - Eszem ágában sincs veled felezni, mikor magam is hasznát vehetem! - szólt a Róka és elfutott. A Farkas meg - utána. És a kíváncsi Szarka is utánuk repült. Ott sírdogált Bobik magában, a nyulak pedig egyre csak azt hajtogatták: - Úgy kellett, úgy kellett, minek kergettél mindig minket, minek ijesztgettél mindig minket? - Soha többé nem foglak benneteket bántani - mondta Bobik, és még hangosabban kezdett sírni. - Na, ne sírj, segítünk rajtad - ígérték a nyuszik. - Mi pedig a nyusziknak - makogták a mókuskák. És a nyuszik nekiálltak hóembert építeni, a mókusok meg segítettek a munkában: a mancsukkal veregették, dagasztották, a farkukkal legyezgették, ragasztották. A Hóember fejére ismét egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került. - Köszönöm nektek - szólalt meg a Hóember -, hogy újra felépítettetek. Most pedig segítsetek megkeresni a Télapót. Elkísérték a Medvéhez. A Medve aludt a barlangjában, hát felébresztették. Elmesélte neki a Hóember, hogy a gyerekek tulajdonképpen a Télapóhoz küldték őt egy levéllel. - Egy levéllel? - brummogta a Medve. - Hol az a levél? S csak ekkor kaptak észbe, hogy nincs meg a levél! - Levél nélkül pedig Télapó nem ad nektek fenyőfát - mondta a Medve. - Jobban teszitek, ha hazamentek, majd én kivezetlek benneteket az erdőből. S egyszerre - honnan, honnan nem? - ott termett előttük a Szarka, és azt csörögte, örömében pörögve: - Itt a levél! Itt a levél! És elmesélte nekik, hogyan talált a levélre. És mindahányan, akik voltak, elindultak a levéllel a Télapóhoz. A Hóember sietve lépked, nagyon izgul: hol egy dombról gurul le, hol egy gödörbe pottyan,hol egy tuskóba botlik. Persze, a Medve mindig kihúzza a csávából, de aztán megint csak darabokra szakad szét a Hóember. Végül is elérkeztek Télapóhoz. Télapó elolvasta a levelet, és így szólt: - Hogyhogy ilyen későn jöttök? Jaj, Hóember, hogy fogod majd így elvinni idejére, pont karácsonyra a gyerekeknek a fenyőfát? Itt mindannyian a Hóember védelmére keltek, elmondták, mi történt vele. Télapó a saját szánját adta nekik, s a Hóember a fenyővel elhajtott a gyerekekhez. A Medve visszabújt a barlangjába - tavaszig kialussza magát. És reggelre a Hóember ott állott a régi helyén, csakhogy levél helyett egy zöld fenyőt tartott a kezében.     VISSZA A GYŰJTEMÉNYHEZ