Hol volt, hol nem volt, nagyon régen volt, amikor az elefántoknak még nem volt ormányuk. Ormány helyett egy rövid orrocska ült az arcukon, ami nem volt hosszabb egy bakancs orránál. Ekkor élt egy kis elefánt a családjával Afrika vadregényes tájain. A kis elefánt folyton folyvást csak kérdezgetett. Mindent meg akart tudni a világról! Megkérdezte a struccot: – Miért nőnek olyan hosszú tollak a farkadnál? - Oh, te kis elefánt, inkább eredj a dolgodra! Aztán a zsiráfot: – Miért olyan pöttyös a bundád? - Micsoda kérdés ez kis barátom… Aztán a vízilovat: – Miért ilyen piros a szemed? És a majmot is: – Miért van ilyen íze a dinnyének? Egy szép napon újabb kérdés motoszkált az agyában, a Kolokolo madár épp ott volt, hát azon nyomban meg is kérdezte: - Mit eszik a krokodil ebédre? - Óh, te kis elefánt, túl sokat kérdezel! Menj el a Limpopo folyóhoz és derítsd ki magad! A kis elefánt még krokodilt sem látott soha, de a kíváncsisága óriási volt, így elhatározta elmegy a folyóhoz. Ahogy a Limpopo partjára ért, rálépett egy farönk féleségre.. De nini, ez a rönk pislogott! - Elnézést, de nem láttál véletlen errefelé egy krokodilt? A teremtmény pislogott még egyet és félig kiemelte a farkát a mocsárból. - Én egy krokodil vagyok, mit akarsz tőlem? Az elefánt izgatottan hajolt közelebb, hogy kérdezzen: - Komolyan?! Óh, ha tudnád mennyire kerestelek! Válaszolnál egy kérdésemre?! Te mit eszel ebédre? - Gyere kicsit közelebb, belesúgom a füledbe. - Azt hiszem ma elefántot ebédelek! - Jajj, engedj el, ez fáj! A rák meghallotta a kis elefánt ordítását, és rögtön átlátta a helyzetet: - Te kis elefánt, látom nagy bajba kerültél! Dölj hátra, és húzd az orrod, ahogy csak tudod, különben a krokodil a vízbe ránt és megesz téged! Ezt hallva a kis elefánt hátra dőlt és húzta, ahogy csak tudta. Olyan erősen húzta, hogy az orra elkezdett megnyúlni. Minél erősebben húzta, annál hosszabb lett az orra. - Húzd kis elefánt, húzd! A krokodil nagyon kitartóan húzta, de együtt már erősebbek voltak, így végül a krokodil kénytelen volt elengedni ebédjét. Bumm! Huppant a kis elefánt méretes hátsójára. A rák megmentette az életét, de jajj az orra. Rápillantott, de bizony nem látta a végét! Olyan hosszú lett, hogy leért a földig. - Köszönöm szépen rák, megmentetted az életem! De ha nem baj, akkor most én üldögélek itt egy kicsit, megvárom hogy összemenjen az orrom. Várt egy kicsit, aztán még többet, és még sokat is, de az orr csak nem akart összehúzódni. A kis elefánt először nagyon szomorú volt, de hamarosan felfedezte, hogy nem is olyan rossz ez az új, hosszú orr… - Hű! Ez a szúnyog hogy elrepült a vállamról, amikor odacsaptam az orrommal. Rák: – Ezt nem tudtad volna megcsinálni rövid orral. - Nézd! Meg tudom enni ezt a nagy csomó füvet análkül, hogy lehajolnék érte. Stucc: – De jó neked elefánt! - Nini, vizet tudok fröcskölni a fejemre, hogy lehűtsem magam. Víziló: – Nekem is jó lenne egy ilyen hosszú orr… A kis elefánt belátta, hogy az állatoknak igazuk volt, így boldogan tért haza családjához. Hol szerezted ezt a hosszú orrot? – kérdezték. - A krokodil csinálta. - Hát, elég furcsán mutat az arcod közepén… - Nagyon megváltoztál kisfiam… - Ez nem is orr, hanem ormány! - Furcsán néz ki az biztos, de nagyon hasznos, a locsolástól kezdve az evésig sok mindenre jó ám! Azóta az elefántoknak rövid orr helyett, jó hosszú ormányuk van…