Ha valamit meg szeretnénk tanítani a gyerekeknek, elengedhetetlenül fontos, hogy azt a magukénak érezzék, megtalálják benne az újdonság izgalmát, ugyanakkor saját magukat is. Ez a történelemtanulánál különösen nehéz feladat, hiszen több száz éve történt eseményekhez kell valamilyen módon kapcsolódnunk. Még emlékszem, hogy nekem is nagyon nehezen ment eleinte, aztán egy bölcs ember azt mondta nekem, hogy ha meg szeretném érteni a jelent, akkor a múlttal is meg kell ismerkednem. Ez az ember az apukám, és azóta is sokszor eszembe jut, mennyire igaza volt. Eszter, a Bartók Pagony üzletvezetője elárulja nektek, miért lett ez az új sorozat rögtön a kedvence. Pár évvel később egy hosszú nyári szünet alatt találtam rá Erzsébet királyné életrajzára, ami – bár nem gyereknyelven íródott – rádöbbentett arra, hogy a régen élt emberek pontosan ugyanazokat a lelki harcokat vívták meg, mint mi most. Engem mindig inkább a történelem emberi oldala érdekelt, az, hogy milyen emberi tényezők vezettek bizonyos eseményekhez, és azt vettem észre a Pagonyban töltött évek alatt, hogy a mai gyerekek is ezt hiányolják leginkább. Így talán érthető, miért tartom hihetetlenül fontos vállalásnak a Pagony kiadó új sorozatát, az Abszolút Törit. Kicsit majd mesélek részletesebben is az első két részről, amit Mészöly Ágnes és Wéber Anikó jegyeznek, de először lássuk, mi az az öt dolog, ami miatt szerintem ez a sorozat fordulatot hozhat a történelemtanulással kapcsolatban. Ezerrel pörgünk! Gondolom, nem kell magyaráznom, miért nem találják a kulcsot a gyerekek az Egri csillagokhoz vagy a Kőszívű ember fiaihoz. Annak ellenére, hogy ezek valóban remekművek, elszomorító látni, milyen megadó arccal állnak a pultnál a kiskamaszok, amikor eljön az ideje, hogy megvásárolják. A végtelen hosszúságú leírások, lassan csordogáló történetfolyam nem tudja már fenntartani a 21. század pörgéséhez szokott generációk figyelmét, és ez nem az ő hibájuk. Az Abszolút Töri legnagyobb erénye éppen az, hogy teljesen beszippantja az olvasót, nem nélkülözi a humort, és a mai kor gyermekei számára is élvezhetővé teszi a múlt eseményeit. Ezek a szó legnemesebb értelmében vett kalandregények, elképesztő izgalmakkal, sodró lendületű cselekménnyel és megoldandó bűnügyekkel. Időutazunk! Rengetegszer gondolok rá, miközben a városban sétálok, hogy milyen lehetett a több száz évvel ezelőtti főváros. A regényekből egy kicsit erről is tanulhatunk, hiszen a főszereplő gyerekek most élnek, és puszta véletlenségből kerülnek a múltba. Teljesen átlagos gyerekek, akik egy budai iskolában tanulnak. Az épület udvarán áll egy ősöreg, gigantikus fa, ennek a törzsébe bújva jutnak el távoli korokba. Amikor például megérkeznek a Mátyás-korabeli Budára, úgy próbálják beazonosítani, hol lehetnek, hogy próbálják megkeresni a Batthyányi-tér akkori helyét. A regények főszereplői ugyannak az osztálynak a tagjai, de mindig csak egy kis részüket kísérjük el a kalandokra, így őket is jobban megismerhetjük, és később ismerősként üdvözölhetjük, amikor felbukkannak egy-egy kötetben. Nevetünk! Amit talán a legjobban szeretek ezekben a könyvekben, hogy irtó viccesek! A humor nagyon fontos eleme mindennek az életben, de a tanulásnak kiváltképp. Ki gondolta volna, hogy a törin lehet nevetni? Mészöly Ágnes regényének elején rögtön egy versbetétet találunk, amiben azon merenghetünk el, milyen lenne, ha Mátyás király ma élne és felszállna a négyeshatosra vagy posztolna a Facebook-oldalára. Őrületesen király gondolat! Észrevétlenül tanulunk! Az egyik regényben, miután már egy ideje a múltban tartózkodnak, az egyik főszereplő szájából elhangzik a mondat, hogy jé, többet tanultam ez alatt a néhány óra alatt, mint az összes töriórán együttvéve. Semmiképp sem szeretném a tanárok érdemeit kicsinyíteni, de az biztos, hogy számomra is egy csomó új információt tartalmaztak ezek a regények, úgy is, hogy amúgy nagy rajongója vagyok a furcsa, kevésbé köztudott tényeknek. Amellett, hogy nagyszerűen összefoglalják az adott kor legfontosabb eseményeit, nagyon sok olyan infóval gazdagodnak a gyerekek, amiket aztán kamatoztathatnak az iskolában. Jaj, és majdnem elfelejtettem, hogy a történelmi tényeket szakértők lektorálták, úgyhogy minden, amit olvastok korabeli ruhákról, személyekről vagy szokásokról, az bizony úgy is volt! Mind ugyanolyanok vagyunk! Azt már korábban írtam, mennyire megváltoztatta a hozzáállásomat a történelemhez az, hogy közelebb éreztem magamhoz az embereket, akikről tanultam. Szerintem mindig elképesztően sokat tud adni, ha érzelmileg is kapcsolódni tudunk egy témához, vagy azokhoz, akikről olvasunk. Lehet, hogy Corvin János évszázadokkal ezelőtt élt, de kiderül, hogy egy humoros, kedves fickó, akivel szívesen játszanánk egy focimeccset vagy videojátékot, ha most élne. Sissiről is csak annyit tudunk, hogy csodaszép volt és korának bálványa, de amint megtudjuk róla, hogy ő is küszködött önértékelési problémákkal, máris sokkal emberibb, és közelebb érezzük őt magunkhoz.   A királyné violája   Valami egészen rejtélyes történik a hatalmas, ősöreg platánfa körül, ami az iskola udvarán áll… Martin, Betti és Kende szinte véletlenül fedezi fel, hogy a fába rejtett titkos ajtó a múltba vezet!         Az ellenállók vezére   A Vitéz János Gimnázium udvarán ősöreg fa áll. Gyökerei a Várnegyed földjében tekeregnek, alatta a labirintus a magyar történelem mélyére vezet. Aki kilesi a fa titkát, messzire utazhat az időben… Viktória elhatározza, hogy visszamegy a 19. századba.