Az őrzővé avatás alapfeltétele viszont, hogy az ifjoncok haja bebarnuljon. Az avatás alkalmával saját nádirigót kapnak, és attól kezdve a levegőből figyelhetik, őrizhetik a Nádtenger nyugalmát. Ám   Vilkó haja csak nem akar sötétedni, míg barátainak már barnul az üstöke, vagyis jó úton haladnak az őrzővé avatás felé. Emiatt aztán ki is csúfolják, fölényesen bánnak vele – jellemző momentum ez a gyerektársadalomban. Berg Judit mindezt nagyon szellemesen fogalmazza meg, és megoldást is kínál a helyzetre. Megjelenik az igaz barát figurája: Lile, aki sohasem hagyja magára Vilkót. Örök témából kerekített mesét Berg Judit: a felnőtté válás folyamatát írja le – a gyermek szemszögéből interpretálva. Melyik gyermek ne szeretne felnőtt lenni? Ez az egyik leghőbb vágyuk. A felnőtté válás a szabadságot jelenti számukra. Ahogyan az igazi tündér, Janikovszky Éva megfogalmazta: „Ha én felnőtt volnék, bármerre mehetnék, Amit csak akarok, mindent megtehetnék.” Füttyös Vilkó is éppen így van ezzel, a felnőttségtől az igazi szabadságot reméli. Mert ifjoncként csupán azzal bízzák meg őt, hogy gyalogosan eljuttassa a híreket a Nádtenger egyik pontjából a másikba.  Az őrzők szerepe különösen fontos. A Nádtengerre ugyanis a legnagyobb veszélyt a tó túlpartján élő harácsok jelentik, akik állandó támadásokkal veszélyeztetik a hatalmas nádvilág lakóinak a biztonságát.  A talpraesett lengefiú rengeteg kalandba keveredik csak azért, hogy bebizonyítsa, zöld haja ellenére ő is képes az őrzői szerep betöltésére. Emiatt többször veszélyes helyzetekbe sodorja magát, még a törvényt is megszegi. Viharsárkányt készít, amivel a levegőbe tud emelkedni, kihajózik a tóra, ami szintén veszélyes és tiltott dolog.   Meggondolatlan és sokszor felelőtlen viselkedése ellenére Vilkó bebizonyítja, hogy rátermett, okos fiú. Zöldhajú ugyan, de nem zöldfülű. Buzogányvetésben is sokkal ügyesebb társainál, ezért Nagyapó megpróbál segíteni elkeseredett unokáján, és hajkenőcsöt ad neki, amitől mindketten színváltozást remélnek.    A várt eredmény (természetesen) elmarad, és nemcsak hogy zöld marad Vilkó haja, de a szer miatt újabb kellemetlenségekbe bonyolódik. Ekkor a bölcs Nagyapó türelemre inti. De hiszen ez a legnehezebb egy gyerek számára, türelemmel várni! Vilkóból nem lehet őr, a mese végén mégis nagy elismerésben részesül. Mert a kis zöldhajú, mint mindig, valamilyen újításon dolgozik, és találmányával, a telepók-hálózattal nagy veszélytől óvja meg a Nádtengert. A lápvilág internetje és riasztószolgálata hőssé avatja a türelmetlen kis lengét. A türelem olyan erény, amelyet idővel (vagyis türelemmel) lehet csak megtanulni. Fontos tulajdonságnak azonban, hiszen az élet akadályainak a leküzdése, a társadalmi kapcsolatok kiépítése nélküle elképzelhetetlen. Berg Judit észrevétlenül tanítja meséjével a gyermekeket a megértésre és a türelemre. Ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy a kitűzött célokat sohasem szabad föladni. Kitartóan és meggyőződéssel kell fáradozni álmainkat megvalósításán. Alapvető nevelési elv ez, korunkban mégis sajnos elsikkad. A gyerekek sokszor célkitűzés és jövőkép nélkül élik technikai ingerekkel terhelt mindennapjaikat. Köszönet Berg Juditnak, hogy burkolt formában, mégis egyértelműen közvetíti ezt az üzenetet. Csak remélem, hogy a szülők is tanulnak Vilkó történetéből – és Lengevár további krónikából.