Kányádi Sándor nemcsak az írott szóval, hanem közvetlen, személyes jelenlétével is erősen hat közönségére. Nincsen olyan település, ahol nem járt író-olvasó találkozón, s talán nincs is olyan ember Magyarországon és Erdélyben, aki ne találkozott volna legalább egyszer vele, ne hordozna egy kedves emléket róla. Gyerekeknek szóló műveit újra és újra kiadják. A bánatos királylány kútja, Kenyérmadár, Talpas történetek, Küküllő-kalendárium kötetei minden család könyvespolcán megtalálhatók, s csak azért nem jelennek meg változatlan utánnyomással, mert a művekhez új illusztrációk készülnek. Kányádi Sándor  versei, prózái az évek során tananyaggá váltak. A tankönyvek szerzői örömmel fedezik fel életművének kép- és gondolatgazdagságát, verseit, meséit szívesen olvastatják a gyerekekkel. Hogyan lehetne röviden összefoglalni milyenek ezek a mesék, versek? „Alapvetően a honosság élménye, a hagyományőrzés, a nyelvőrzés, az élmény- és életszerűség, a természetesség, a valóságtisztelet, az organikusság, a műfajok és a világok közti átjárhatóság, a személyességnek és a személyes jelenlét hitelességének a koordinátái határozzák meg Kányádi Sándor gyermekmeséinek, verseinek univerzumát és világképteremtő stílusát” – írja Pécsi Györgyi irodalomtörténész. Kányádi Sándor ötletei alapján maradandó, egyedülálló emlékhelyek, múzeumok születnek: Budapesten 2012. október 2-án nyitotta meg kapuit a Mesemúzeum és Meseműhely. Székelyudvarhelyen, Budapesten, Sopronban pedig kősziklából faragott kúttal tisztelegnek Benedek Elek emléke előtt, szintén az ő kezdeményezésére. Kányádi Sándor számos díjat kapott, gyermekirodalmi munkásságát az IBBY magyar szekciója életműdíjjal jutalmazza. (Sándor Csilla) Tovább Kányádi Sándor oldalára>