Ha valakinek kétsége támadna, hogy jó ötlet-e egy öreg kisasszonyt és egy öreg autót a mesekönyv főhősévé tenni, ne aggódjon: az. Bár Mosonyi Aliz legújabb történeteiben nincsen se sárkány, se nagyobb ellenség, a világszép hercegnő meg éppenséggel hisztérika, a szösszenetnyi mesék izgalmasak és szerethetők. Mindenkinek másért: míg a gyerek gurgulázva nevethet a szemtelen bolhán és szögeken, az autózni vágyó kompótokon vagy a világ végére igyekvő kutyán, addig a felnőtteknek is jut bőven poén, legyen szó a régi híreket kántáló autórádióról, a magát indokolatlanul féltő porcelánkutyáról, a szomorú tolvajról, aki elhagyta fél pár kesztyűjét, így nem tud többé lopkodni, vagy a rendőrről, akinek az ötven kilométeres sebesség a kedvence. A tárgyak beszélnek hozzánk, az öreg autó eldöcög bárhová, az öreg kisasszony pedig szelíden, de azért jól megmondja a magáét mindenkinek. A sztorik egyszerűek és mégis abszurdak, néhány sor elég egy világ körüli utazáshoz Dániától a Rottenbiller utcáig, vagy akár az elmúlás keserédes felvillantásáig. A rossz csak az benne, hogy amint belekerülünk egy történetbe, máris vége, és kezdődik egy újabb, ugyanazzal a kezdőmondattal és végszóval, pedig az öreg kisasszony és autója megérne néhány hosszabb mesét is. De azért esti mesének, fáradt szülőknek, nevetni, utazni, kalandozni vágyó kicsiknek tökéletes ez a pár oldal, amit Medve Zsuzsi színes-szagos rajzai tesznek még élethűbbé és viccesebbé. Sőt, néha maguk a rajzok mesélnek csak igazán. Fülüp Zsőfia Forrás: prae.hu