Nem is csoda, hogy a legelső, még Annipanni nélküli Boribon-történet, amely a Boribon, a játékmackó címet viseli, a Boribon és a hét lufi vagy a Boribon születésnapja örökérvényűek után olvasva (utóbbiban Boribon a harmadik születésnapját ünnepli) több gyereket megríkatott, és a felolvasásába óvatlanul kezdő szülők is szentségtörő műként tartják számon. Ebben a legelső történetben ugyanis Boribon még valóban csak egy játékmackó, amelynek (és nem akinek) Gabi és Gyuri a gazdái (igen, ők gazdák) – egy testvérpár, akik egy dologban hasonlítanak egymásra, mégpedig abban, hogy nem vigyáznak a játékaikra. Boribonra sem. A Boribont gyermekként ismerő-értelmező olvasat felől nézve a játékmackó elhanyagolása, sérülései és „operációja” valóban traumatikusnak tűnhetnek: túlzás nélkül állítható, hogy az elanyátlanodás rémétől kezdve a kasztrációs félelemig sokféle szorongást felidéznek a kis olvasókban. A sorozat minden kötete egy-egy feszültséget keltő szituációval kezdődik - például az Annapanni, mesélj nekem! mesekönyvben a játék mackó szeretné, ha Annipanni elmesélné neki új képeskönyvét, de Annipanni sajnos nem ér rá, rengeteg dolga van, máris indul bevásárolni. Boribon magára marad, és elhatározza, hogy megfejti Annipanni rejtjeles listáját, amin a hátravaló tennivalók sorakoznak egymás után.      A mesékben Annipanni ugyan anyukaként viselkedik, Boribon pedig gyerekként, de ha górcső alá vesszük Annipanni alakját, rájövünk, hogy nem más ő, mint egy óvodáskorú gyerek, aki a világot a játékon, azon belül is a szerepjátékon keresztül értelmezi. Belebújik anyukája bőrébe, és kedvenc játékmackója lesz ő maga, azaz a kisgyerek. Anyukája szerepét próbálgatva igyekszik megérteni a felnőttek világát, persze gyerekszemmel. Forrás: prae.hu