Gévai Csilla: Lídia, 16 -  Tilos az Á Könyvek Lídia átlagos kamaszlány, ezért aztán egyáltalán nem akar olyan lenni, mint egy átlagos kamaszlány: igazi kis sznobként egész nap olvas, rajzol, komolyzenét hallgat, bulizás helyett színjátszó körbe jár, esténként pedig nem az aktuális tinisztárokról, hanem Gulácsy Lajosról álmodozik. Persze a sorsát ő sem kerülheti el, hiszen nemsokára betoppan az életébe egy nagyon is hús-vér fiú, Vendel, aki, mondanunk sem kell, szintén nem olyan, mint egy átlagos kamasz fiú. Gévai Csilla könyve viszont a cselekmény alapján lehetne akár átlagos ifjúsági regény is, de a kimondottan ötletes naplóregény-forma szerencsére megmenti ettől a sorstól. A Lídia, 16 ugyanis végig hitelesen, jó humorral és sok iróniával képezi le egy kamasznapló formáját és nyelvezetét. A vékonyka kötetet már csak a szerző ötletes és vicces mini-képregényei miatt is érdemes átlapozni – nem csak a tinédzsereknek. Lakatos István: Óraverzum - Tisztítótűz - Magvető A 2013-ban az év gyerekkönyvének választott Dobozváros szerzője új könyvsorozatának első részében is a kiskamasz korosztályt célozza meg. Legalábbis első ránézésre: a történetbe belemélyedve már nem annyira egyszerű meghatározni a célközönséget, hiszen a regény egyes humor-és cselekményelemei mintha kifejezetten a felnőtt olvasókat szólítanák meg. Mindenesetre az Óraverzumnak minden esélye megvan arra, hogy egy felső tagozatos kedvenc olvasmánya legyen: van benne alternatív univerzum, kitalált lények, azonosulásra alkalmas rosszcsont kiskamasz főhős, szerethető mellékszereplők, fordulatos (és időnként megfelelő mértékben horrorisztikus) cselekmény, no meg persze rengeteg humor. Ugyanakkor mindezek hátterébe finoman beleszövődnek olyan, a mai tizenévesek által is jól ismert problémákat, mint a széthulló családban élés, az alkoholizmus, a szegénység és a folyamatos létbizonytalanság. És hogy végül mi lesz a történet középpontjába helyezett szereplők, Mirkó és Szaffi sorsa? Nos, ez csak az Óraverzum-sorozat következő kötetéből derül ki. Kíváncsian várjuk! Bódis Kriszta: Carlo Párizsban - Tilos az Á Könyvek Bódis Kriszta első ifjúsági regénye egyben a Tilos az Á kiadó első tizenhat éven felülieknek ajánlott könyve is – talán nem is annyira a benne előforduló kevésbé szalonképes kifejezések, hanem inkább a téma fokozott érzékenysége miatt. A Carlo Párizsban ugyanis jól hangzó címe és bájos borítója ellenére nem romantikus utazás-regény, bár kétségtelenül olyan helyre kalauzolja az olvasót, ahol jó eséllyel még nem járt: a Párizs nevű cigánytelepre, ahol a szereplők elképesztő mélyszegénységben tengetik mindennapjaikat.   Itt él a főszereplő tizenöt éves fiú, Carlo is, aki a kilátástalannak tűnő helyzet ellenére is próbál hinni abban, hogy van kiút a párizsi nyomorból. Cigány és magyar, szegény és gazdag, bűnös és áldozat – a regény igyekszik leszámolni ezekkel a dichotómiákkal, ugyanakkor nem hiteget azzal, hogy az előítéletek egy az egyben lerombolhatóak volnának. Súlyos, elgondolkodtató könyv, melyben több a nyitva hagyott kérdés, mint a kész válasz. Rainbow Rowell: Eleanor és Park - Scolar Kiadó A szivárványos nevű nebraskai írónő 2011 óta publikál ifjúsági regényeket, azóta viszont ő lett az egyik legfelkapottabb YA szerző az Államokban. Magyarországon is sokan ismerték és szerették már első magyarra fordított könyve, az Eleanor és Park megjelenése előtt is, azóta viszont már nyelvi akadálya sem lehet annak, hogy hazánkat is menthetetlenül elérje a Rowell-láz. A tavaly számos közönség-díjat bezsebelt könyv (Young Adult Fiction kategóriában a Goodreads illetve az Amazon listáján is első lett) valószínűleg szerethető főszereplőivel, könnyed, természetes nyelvével és keserédes humorával veszi le a lábáról az olvasókat, ügyesen lavírozva a jól bevált sémák és a közhelyek között.   Az extrém külsejű Eleanor és a félig koreai Park véletlenül kerülnek egymás mellé az amerikai kamasztörténetek jellegzetes, sárga iskolabuszán: mindketten a saját különcségükkel küzdenek, és bár nagyon különbözőek, mégis hamar rájönnek, milyen jól kiegészítik egymást. Persze egy első szerelem soha nem lehet problémamentes. A regényhez a Scolar kiadó kedvcsináló videót is készített.   Kemény Zsófi: Én még sosem - Tilos az Á Könyvek Kemény Zsófi első regénye, az Én még sosem az ismert ivós játék nevét kapta címül, pedig a szilveszteri házibuliban, ahol a három főszereplő fiatal élete összefonódik, ezt pont nem játsszák. Persze azért isznak, nem keveset, és játszanak is, leginkább egymással. Aztán, ahogy ez lenni szokott, ez a játék egyre komolyabbá válik. Ahogy Eszter, Toma és Ágó felfedezik a másikat, önmagukat és Budapestet, a felnőtté válás útján is megteszik az első lépéseket. Ezek pedig természetesen nem fájdalommentesek.    A húszéves szerző könyve igazi generációs regény: megmutatja, milyen ma Magyarországon tinédzsernek lenni. Külön érdekesség, persze Kemény Zsófit ismerve egyáltalán nem meglepő, hogy a regénybe cselekményelemként a fiatalok körében egyre népszerűbb slam poetry is beszövődik. Bart Moeyaert: Duett hamis hangokra - fordította: Rádai Andrea, Tilos az Á Friss és üde – talán ezzel a szókapcsolattal lehet a legjobban jellemezni a belga szerző, Bart Moeyaert regényét, melyet tizenöt évesen kezdett el írni 1979-ben. Őt magát is meglepte, hogy az addigi próbálkozásoktól eltérően ezt a regény be is fejezte, az pedig még jobban, hogy néhány évvel később könyvét ki is adták. A Duett hamis hangokra idén végre Magyarországon is megjelenhetett. A regény egy első szerelem története, és mint ilyen, természetesen nem mentes a közhelyektől sem. Szerencsére a cselekménynek egy idő után mégis sikerül kimásznia a hagyományos lávsztorik klisé-cukormáza alól, az pedig már csak plusz előny, hogy a kamasz szerzőnek sikerült a szereplők számára egy hitelesnek és természetesnek ható nyelvet teremtenie. A regényben felváltva olvashatjuk a két szerelmes, Lander és Liselot szólamát, melyekbe egy idő után szükségszerűen hamis hangok is vegyülnek – hiszen az élet már csak ilyen. A két rokonszenves fiatalnak viszont valószínűleg még a mai tizenévesek is szívből tudnak szurkolni, annak ellenére is, hogy a nyolcvanas évek elején (tehát bőven az internet-korszak előtt) játszódó történet számukra már valószínűleg inkább történelmi regénynek hat. Patrick Ness: Soha nincs vége - Vivandra Ha ifjúsági irodalomról van szó, Patrick Ness neve megkerülhetetlen. A Káosz-trilógiával és a Szólit a szörnnyel itthon is ismertté vált írónak az idei könyvfesztiválra jelent meg Soha nincs vége című legújabb ifjúsági regénye. Ebben Ness újra a disztópikus regények felé mozdul el: a főszereplő, Seth már a legelső oldalakon meghal, de szinte rögtön magához is tér egy sivár helyen, mely olyan, mint a szülőfödje, mégis egy másik világ. Mint minden valamirevaló regény, a Soha nincs vége is az élet értelmére keresi a választ, azonban amikor már kezd egyértelművé válni minden, egy váratlan fordulattal a könyv hirtelen újra elbizonytalanítja az olvasót. Ness műveinek nagy sikere jól mutatja: jól megírt, olvasmányos, mégis igényes formában a kamaszokat kifejezetten érdeklik a filozófia alapkérdései. A könyvnek külön érdekessége a főszereplő, Seth melegsége, illetve inkább az, hogy a homoszexualitásnak ennek ellenére még sincs komolyabb jelentősége a történetben. Ness vele készített interjúnkban elárulta: ez direkt van így; olyan könyvetakart írni, melyben a homoszexualitás teljesen normális, és nincs másságként kezelve sem pozitív, sem negatív értelemben. John Green: Csillagainkban a hiba - Gabo Rákos fiatalokról regényt írni úgy, hogy szívhez szóló legyen, ugyanakkor mégse menjen át giccsparádéba, elég nehéz feladat. John Green szerencsére megoldotta, méghozzá nem is akárhogyan, ezt pedig mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Csillagainkban a hiba valóban utat talált a fiatalok szívéhez: a regény Magyarországon is népes rajongótáborral büszkélkedhet, ráadásul  a film is jól sikerült. Mint a legtöbb ifjúsági regény főszereplői, Hazel és Gus is különcök, csakhogy az ő különcségük forrása egy halálos betegség, tehát nemcsak a kívülállóság érzésével, hanem az azt okozó konkrét kórral is meg kell birkózniuk, méghozzá úgy, hogy közben végig a halál közelségének tudatában élnek. Helyzetük tehát összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint az egészséges kamaszoké, ugyanakkor összehasonlíthatatlanul könnyebb is, hiszen jól tudják: minden perc ajándék, éppen ezért a lehető legjobban ki kell használniuk a lehetőségeiket. (Ez persze közhely, de attól még igaz). Bár a könyv olvasásához ajánlott bekészíteni egy csomag papír zsebkendőt, a keserédes mondatok fölött azért mosolyogni is fogunk, nem is keveset – meg aztán, Gandalf óta tudjuk: „nem minden könny keserű”... James Lecesne: Trevor - Tilos az Á Könyvek Súlyos téma egy alig kilencvenhat oldalas könyvecskében: mi történik, ha egy tizenhárom éves fiú napról napra kevésbé tűnik „normálisnak”? Ha azzal szórakozik, hogy újra és újra eljátssza a saját halálát, ha száz dollárt költ egy csillogó Lady Gaga-jelmezre és főleg: ha bevallja, hogy a fiúkat szereti? A Trevorban nincs igazi fordulat, ugyanis a külvilág éppen úgy reagál, ahogy feltételeznénk: a szülők kétségbeesnek, az iskolatársak pedig akcióba lépnek; hamarosan gyalázkodó kommentek árasztják el a fiú Facebook-falát, az iskolai szekrényén pedig megjelenik a K.Ö.C.S.Ö.G. felirat. Az alapjában véve kreatív, jó humorú és életvidám Trevor pedig egyre többet gondol az igazi öngyilkosságra... James Lecesne eredetileg monodráma-formában megírt, azóta Oscar-díjas rövidfilmként is megjelenített története a másság elfogadását hirdeti. Hiszen a kirekesztés következményei beláthatatlanok: az utószóból kiderül, hogy az öngyilkosságot elkövető fiatalok egyharmada az alternatív nemi identitásformájúak közösségéből kerül ki; a szerző által alapított „The Trevor Project” nevű segélyvonal rajtuk hivatott segíteni.  Totth Benedek: Holtverseny - Magvető Nem egészen ifjúsági regény, vagy legalábbis nem csak úgy olvasható az eddig elsősorban műfordítóként ismert Totth Benedek első könyve. Már a fülszöveg is többféle lehetőséget felkínál, de talán mindegy is, hogy kriminek, lélektani thrillernek vagy fejlődési regénynek olvassuk a Holtversenyt, egy idő után ugyanúgy bele fogunk feledkezni a nyugtalanító, olykor humoros, olykor kegyetlen („de nem öncélú”) mondatokba. A regényt ugyanis nem is annyira az egyébként kellően nyomasztó történet, mint inkább a nyelv viszi el a hátán: az az elbeszélésmód, melyen finoman érződik még Bret Easton Ellis és Irvine Welsh hatása, és amely mégis olyan nyugtalanítóan működőképes a magyar környezetben is.   Néhány fiatal egy éjszaka összezsúfolódik egyikük apjának lenyúlt sportkocsijában – átélnek valamit együtt, aztán másnap ugyanott folytatják, ahol előtte abbahagyták. Sivár, elkeserítő világkép, mely ugyanakkor mégis nagyon valóságos és ismerős lehet egy mai tinédzser számára.