A halhatatlanság motívuma központi szerepet kap, ennek birtoklása ill. elvesztése válik a főszereplők konfliktusainak forrásává (a gonosz varázsló zsarolásának engedve – a tündérek számára végtelen ideig tartó boldogsággal szemben – a tündérkirálynő számára a halhatatlanság végtelen szenvedést jelent; Lala számára pedig a megoldhatatlannak látszó szituációból történő kilépést jelentheti a halandóvá válás).   Tündér Lala és édesanyja, Irisz a tündérkirálynő különleges tündérek: Lala állandó kiváncsisága és Tündérország szabályait, szokásait semmibe vevő viselkedése Irisznek is lelkiismereti problémát jelent (hiszen ha törvényesen járna el, akkor Lalát többszörösen keményen meg kellene büntetni az elkövetett csínytevéseiért). Nagyon is emberi vonásaik és konfliktusaik, cselekedeteik miatt sem hasonlítanak a klasszikus mesehősökre.   Tündér Lala története is emberi történet: a gonosz tudomást szerez a kisfiú csínytevéséről és betegségéről, ezzel zsarolja az édesanyát, aki a fia védelmében lemond szerelméről és a zsarolónak adja kezét. A kisfiú is megtudja anyja szomorúságának az okát, és hogy ne tudják többé zsarolni, ő inkább elbujdosik – azaz megfürdik a Végevan tengerszemében, így emberré válik, és tündérnek nem lesz hatalma többé fölötte.   A befejezés azonban már mesébe illően csodás, tele váratlan fordulatokkal: kiderül, hogy a gonosznak nincs is hatalma, hiszen nem Aterpater a varázsló, hanem a jóságos Csill, aki még azt is megoldja, hogy Lala visszatérhessen Tündérföldre; Irisz visszakapja szerelmét; Csill lesz az új tündérkirály: minden jó, ha vége jó.    Emberi és tündéri, valós és mesei keveredésének lehetünk tanúi: a Tündér Lala tanúsága szerint csupán egyetlen világ van, a mi világunk: ez is Tündérföld – csak a megfelelő hozzáállás, jóság, hit szükséges ennek felismeréséhez: minden élő és élettelen dolognak lelke van és kommunikálni lehet vele (vö. a bútorok is önálló mozgásra, beszédre képes lények, csak az emberek sose szokták ezeket kívánni tőlük). A két világ nagyon hasonlít egymásra, nemcsak térbeli meghatározottságánál fogva, hanem lakói hasonlósága miatt is, a szerző expliciten meg is magyarázza ezt: „Az emberek is tündérek.” (210.), „ha gondolkoznak, mindig jók” (212.). (Figyelemre méltó üzenete lehet a szövegnek a szókratészi etikai elvek érvényességének problémája: van-e legitimitásuk a Tündér Lala mesevilágán kívül is?)   Szabó Magda világában meg is fordul a hagyományos „emberi: tehát hétköznapi” és „tündéri: tehát csodás” viszony, itt a tündérek nagyon is emberi módon éreznek, ármánykodnak: gyengék; az emberek viszont csodákra képesek. Csill csak azért lett varázsló, mert emberagya van, azaz Tündérország rengeteg találmánya, gyógyszere, szerkezete mind az emberi elme csodálatos szüleménye – sőt: a kimondottan tündéreknek tulajdonított alakváltoztatás, láthatatlanná válás képessége sem veleszületett tulajdonsága a tündéreknek, hanem ezeket is Csill csodagyógyszereivel érhetik el.   Szabó Magda meseregényében így megszűnik a tündériség megkülönböztető attribútuma, ill. csak nevében létezik, de lényegi, dimenzionális elkülönbözősége elvesztődik (vagyis helyét a halhatatlanság tulajdonsága veszi át). Egy magasabb reflexiós szinten ez valós és mesei világ megkülönböztetésének negálását jelenti, hiszen e könyv szerint valós világunk, benne az emberi faj számos olyan jellemzővel, találmánnyal rendelkezik, amelyek meseihez illően csodásak (vö. a röntgen, termosz, atomfűtés, űrsebesség stb. fogalmakat).   Ezen kellékek Tündérországban való használata méginkább megszünteti Tündérország csodás mivoltát, és azt csupán találmányok által működtetett sci-fi-beli világnak ábrázolja. (Természetesen ez a fajta,  a XX. század derekára jellemző, az emberi fejlődés töretlen erejébe, lendületébe, sikerébe, egyáltalán a fejlődésbe és annak abszolút, világjobbító hatalmába vetett hit; valamint a tudományos sikerek, újabb és újabb felfedezések kiváltotta feltétlen ujjongás és igenlés hiányában kissé nehezen érthető és befogadható a mesevilág ilyenszerű futurisztikus ábrázolása.)  Lovász Andrea