Álomutazó |
Besze Barbara |
2016.07.20. 09:39 |
 Írta és illusztrálta: Kalas Zsuzsa. Kolibri Kiadó, 2014., 204 oldal
 Átlátszó álmok
„Írok történeteket is, amelyeket én illusztrálok. Meséim gyerekekről, felnőttekről, álombarátokról, rejtélyes tolvajokról és egyéb fontos dolgokról szólnak, de a legfontosabb minden mesében a valóra vált álom és a megálmodott valóság. A lényeg, hogy végül a kettő összeérjen." ‒ idézik egy helyütt Kalas Zsuzsát, akinek Álomutazó címmel megjelent, sorban a második könyvében e kettő: álom és valóság valóban összeér, sőt keveredik.
Kalas Zsuzsa legújabb (bár a Noran kiadásában A decemberi gyerek címmel 2009-ben már megjelent, s most a Kolibri átdolgozásában kiadott) ifjúsági regénye egy kilencéves kisfiú, Pali álom és valóság közötti utazását meséli el. A kötetet, csakúgy, mint az előző kiadást, illetve a Szeretettolvajokat is a képzőművész végzettségű szerző illusztrálta.
Az Álomutazó korábbi kiadásának egész oldalas illusztrációit nem volt lehetőségem megtekinteni; erről a kiadásról azt mondhatom, a szövegbe épített finom tusrajzok érzékenyen illusztrálják Pali viszontagságos történetét.
|
|
Bajban az öreg tölgy |
ambroozia.hu |
2020.08.12. 01:38 |
Írta: Lovranits Júlia Villő. illusztrálta: Imolda Green. Könyvmolyképző, 2019. , 56 oldal
Madarat tolláról, nagymamát unokájáról
A belevaló nagyszülők nem kifejezetten népes irodalmi arcképcsarnoka új tagot avat. (Ha még több igazán menő nagyival szeretnénk találkozni, vegyük nyugodtan a kezünkbe például Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net című kötetét, vagy Mészöly Ágnes Sünimanóját.) Megérkezett Vica Nagyi, a nyugalmazott tanárnő, aki nem riad vissza semmitől – talán a gyerekek között töltött évtizedek edzették meg ennyire? Nem állhatja útját sem az internet, sem a kerületi hivatal, és nyugodt szívvel száll harcba egy láncfűrésszel is, ha az unokája boldogsága a tét.
Lovranits Júlia Villő legújabb, negyedik gyermekregényét tartja kezében az olvasó, ám a tőle megszokott klasszikus meseszereplők helyett ezúttal a magyar valóságé a terep. Nem bukkannak fel boszorkányok (Lea és a viharbanyák), sem fehér sárkányok (Lívió és a fehér sárkány), vagy éppen tündérek (A tündérkapu titka) a színen, van viszont helyettük minden lében kanál szomszédasszony, zöld küllő és barátságos favágó. Ha jobban megnézzük, a mesevilág és a valóság nem is áll annyira távol egymástól.
|
|
BerGer Szimat Szolgálat 1-2 |
Mészöly Ágnes |
2017.04.29. 10:47 |
A fürdők réme - Az ellopott Mikulás-szán. Nyulász Péter, illusztrálta: Ritter Ottó, BerGer Kiadó, 2016, 128 oldal
 A Berger-jelenség
 Felesleges szót és karaktert pazarolni arra, mennyire és hogyan változtak meg a gyerekek (és a felnőttek) médiafogyasztási, ismeretszerzési és olvasási szokásai az elmúlt néhány évben. A generációs szakadék, legalább is a tömegkultúra fennsíkjáról nézve, még sosem volt ilyen mély és áthidalhatatlan.
Az X generáció egykor forradalmi, mára kissé elnehezült tagjaiként lihegve próbálunk lépést tartani a „kihívásokkal”. Olyan könyvet írunk, ami megragadja és fenntartja a nemlétező átlagolvasó figyelmét, gyerekirodalmi blogot szerkesztünk, konferenciákat szervezünk, próbáljuk megérteni az igényeket (képiség, rövid mondatok, gyors cselekmény, intermediális utalások), és kiszolgálni őket, pedig nem kizárt, hogy a gyermekirodalom papírhajójára a Titanic név van felfestve, és a jeges víz pillanatokon belül elönti a fedélzetet.
|
|
Berner Böngésző sorozata |
Both Gabi |
2016.09.05. 02:18 |
 Berner, Rotraut Susanne: Téli böngésző, 2006; Tavaszi böngésző, 2007; Nyári böngésző, 2007; Őszi böngésző, 2010; Éjszakai böngésző, 2009., Naphegy Kiadó
Az első Böngésző a Naphegy Kiadó jóvoltából jutott el Magyarországra, és példátlan sikert aratott. Hihetetlenül nagy az igény rá, hiszen a legkisebbeket szólítja meg, méghozzá nem gügyögve, nem igénytelen rajzokkal, nem túlterhelve a befogadói közeget, hanem egyszerűen és nagyszerűen. A kétévesek már nagyon kíváncsiak, szívesen böngésznek, sokat kérdeznek, éles megfigyeléseik vannak.
A szülőre pedig akaratlanul is átragad a kíváncsiság, újra felfedezheti magában a gyermeket, ő is örül, amikor arra az elképzelt településre (Nekeresdfalvára) ér, ahol egy hatalmas cseresznyefa változásainak lehet tanúja négy évszakon és az Éjszakai böngészővel együtt öt köteten át.
|
|
Boszorkányos mesék |
Papiruszportál |
2016.07.17. 23:40 |
Írta: Boldizsár Ildikó, illusztrálta: Szegedi Katalin. Móra Könyvkiadó, 2014., 104 oldal
Az Amália álmai című könyvben megjelent meséket Boldizsár Ildikó eredetileg egyetemi csoporttársainak írta, s ők lepték meg a kötetbe rendezéssel. A meglepetések azonban ezzel nem értek véget.
'Harmincér’ Amália álmait! – kiabálhatta volna a rikkancs a kilencvenes évek elején, de nem tette, így a világ legszomorúbb boszorkányáról szóló mesekönyv darabja harminc kemény magyar forintért jogos tulajdonosához, a szerzőhöz vándorolt.
A nem tipikus, ám Közép-Európában korántsem egyedi eset után Boldizsár Ildikó – talán bumerángeffektus elleni varázslással is élt – újabb mesekönyvet próbált meg a magyar olvasóközönségre tukmálni (A Fekete Világkerülő Ember meséi), ekkor már kicsit több szerencsével, hiszen ha nem is minden kötetet sikerült Magyarországon eladni, azért magyar kezekbe került Kárpátalján a kiadott példányok jó része. E hányatott életű könyvek után már-már azt hihette a földhözragadt, valóságkenyéren és -són, valamint középkori jogtörténeten nevelkedett emberfia, hogy (Boldizsár-féle) boszorkányok tényleg nincsenek.
|
|
Botocska |
Révész Emese |
2016.07.09. 01:31 |
Írta és rajzolta: Rémi Courgeon, fordította: Szabó T. Anna. Vivandra Könyvek, 2015., 40 oldal
 Francia harag
Botocska története a fejlődésregény jól ismert irodalmi sémáját követi, amelyben a gyenge és elesett hős elszánt kitartásának köszönhetően végül legyőzi saját magát és a megpróbáltatásokat, elnyerve így egy jobb élet lehetőségének jutalmát.
Courgeon könyvének főhőse egy csonka család legkisebb gyermeke, apja és három bátyja mellett egyedüli lány. Önmegvalósító küzdelmét szociálisan és nemileg hátrányos helyzete nehezíti, hiszen gyenge lányként egy férfiak uralta családban kell helyt állnia.
A történet elmesélhető lenne szívszorítóan realisztikus képek sorában, ám Courgeon erőssége épp a lendületes, lényegre törő rajz és expresszív színkezelés egyedi együttese.
Szuggesztív kompozíciókkal, színpárosításokkal képes felvázolni a szituáció jellemző tereit, és a szereplők egymás közötti viszonyait, érzelmeit.
|
|
Bud vagyok, uram! |
|
2020.08.19. 16:00 |
Írta: Christopher Paul Curtis, fordította: Damokos Katalin. Animus, 2003.,: 222 oldal
Gyerek az „édentől keletre”
Christopher Paul Curtis könyvének hőse nincs még 11 éves sem. Budnak hívják, árva és fekete. Mindvégig úton van a regényben. Nyugatra tart, mint mindenki más, aki nagyon szegény, mert ez a kisfiú a nagy világválság idején, a 30-as évek Amerikájában él. Steinbeck hőseihez hasonlatosan valahol az „édentől keletre”. Gyerek, akinek egy kofferben van mindene, aki nyitott bicskával a kezében alszik, aki otthont keres magának és apát. Hosszú utat tesz meg addig, amíg egyszer valaki így szól hozzá:
„Sírd csak ki magad, kicsi Bud, hazaérkeztél.” – Curtis története megható sztori, csaknem olyannyira, mint Twist Olivéré. Néha már-már „könnyes”. De azt a regény hősei is éreztetik velünk, hogy a könnyeket manapság titkolni illik.
|
|
Bűntény a Dunán |
smokingbarrels.blog.hu |
2017.10.03. 15:02 |
Írta: Fiala Borcsa. Kiadó: Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017., 296 oldal
 Jó kis könyv, de Borcsában ennél több van
Ifjúsági gasztrokrimi. Ilyen sem volt még. Na de mégis mit vártunk Fiala Borcsától, valami konvencionális könyvet? Elfogultságot kell bejelentenem, a szerző az egyik kedvenc íróm a WMN.hu-n (amely véleményem szerint jelen pillantaban a legszínvonalasabb női online magazin), Szentesi Éván és D.Tóth Krisztán kívül, nagyon szeretem a karcosan egyedi stílusát. a gasztromániájáról nem is beszélve.
|
|
Carlo Párizsban |
Kiss Orsi |
2015.07.06. 10:31 |
Írta: Bódis Kriszta. Tilos az Á Könyvek, 2014., 216 oldal
 Carlo nem akar lenézett cigány lenni
A Carlo Párizsban a címe után lehetne akár egy romantikus sztori is, latin szeretővel, francia hangulattal, és örökké tartó happyenddel.
Carlo azonban nem egy spanyol hódító, hanem egy magyar cigánygyerek, akinek az életében az egyetlen kitörési pontot a foci jelenti, Párizs pedig nem a francia főváros, hanem egy cigánytelep egy közelebbről meg nem nevezett városkában, ahol Eiffel-toronynak a villanypóznát, Diadalívnek meg a nyilvános vécének használt betonhidat nevezik. Bódis Kriszta ifjúsági regénye az első 16+-os kötet a Tilos az Á Könyveknél.
Nem finomkodó, és kicsit sem píszí, helyette sok-sok kényelmetlen kérdéssel szembesít, melyek mind meg- és kibeszélésre várnak.
|
|
Catherine Certitude |
Nagy Boldizsár |
2015.05.24. 18:47 |
Írta: Patrick Modiano, fordította: Pacskovszky Zsolt, illusztrálta: Jean-Jacques Sempé. Móra Könyvkiadó, 2015., 96 oldal
 A szülő rossz döntéseinek súlyát cipeli egy most megjelent gyerekkönyv főszereplője, Catherine is. A francia szerző 2014-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, minekutána nálunk is sorban jelennek meg korábbi művei (több mint harminc eddigi munkájából három jött ki nálunk 2014 előtt, de nem csak itthon van ez így: Modianót eddig Franciaországon kívül jóformán sehol nem ismerték, az életmű nagy része még angolul sem jelent meg).
Az alig nyolcvan oldalas képes történet még 1988-ban született, és ha nem tudunk sokat az író életéről, vagy nem olvastuk a felnőtteknek szánt regényeit, akkor meglehetősen semmilyennek tűnik.
|
|
Claude a városban |
Nagy Boldizsár |
2015.05.24. 18:57 |
Írta és rajzolta: Alex T. Smith. Manó Könyvek Kiadó, 2011., 96 odal
 A Manó Könyvek Kiadótól már megszoktuk, hogy kivételesen jól válogatnak a kortárs külföldi gyerekkönyvek közül.
A mindössze 26 éves angol író-illusztrátor, Alex T. Smith kutyás sorozatának első darabja, a Claude a városban ráadásul teljesen frissnek számít még szülőországában is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az év egyik legjobb új könyvéről van szó, de hogy a legviccesebbek között van a helye, az biztos. Így kezdődik:
„Claude egy kutya. Claude egy kicsi kutya. Claude egy kicsi, dundi kutya. Claude, a kicsi, dundi kutya micisapkát és csinos, piros pulcsit hord”. Egy oldallal később megtudjuk, hogy a legjobb barátja egy zokni, akinek teljesen neve Bolyhos Zokni uraság és ők ketten együtt élnek a gazdáikkal, Suvikszcipő úrral és a feleségével..
|
|
Csilicsala csodái |
Lovász Andrea |
2016.10.30. 14:57 |
Írta: Török Sándor, illusztrálta: Kalmár István. Ciceró, 2005., 264 oldal
Az egyéni mese(világ)-teremtés lehetősége is veszni látszik azonban, ha életvilágunk csupán a szigorú értelemben vett fizikai realitást legitimálja, mint lehetséges létdimenziót.
Csilicsala világa már magán viseli keletkezése korának karakterisztikus realitását: a lakótelepi gyerekek életében sajátos vágyak, azaz inkább csak kívánságok beteljesülése jelenti a csodát.
A Csilicsala csodái tulajdonképpen Gyuszi nevelődési, fejlődési regénye: a hazudozó, csavargó, hebehurgya, állhatatlan, kapkodós, lusta kisfiú mindig belátja tévedéseit, és megjavul.
|
|
Csillagpor |
|
2020.08.19. 22:51 |
Írta: Neil Gaiman, fordította: Pék Zoltán. Agave Könyvek, 2016., 224 oldal
 Ki ne nézett volna már szép éjszakán ragyogó csillagokat az égen? Hányszor gondolkodtunk el, vajon milyenek lehetnek a végtelen távolban világító égitestek, és milyen jó lenne, ha egy fény is ránk is ragyogna belőlük, ugye?
Az írók privilégiuma, hogy ne csak álmodozzananak, hanem le is írják ezeket a gondolatokat, hogy aztán megosszák velünk, mi pedig jó esetben álmélkodva olvassuk, hogy mit is hoztak ki ebből a hétköznapi eseményből.
Neil Gaiman nem véletlenül a legelismertebb alkotó a fantasy műfajában, olyan fantáziadús történetet kanyarított nekünk egy hullócsillag köré, hogy csak lesünk kifelé a buksinkból, még a sokadik újrázás után is.
|
|
Csoda és Kósza |
BÁN ZOLTÁN ANDRÁS |
2016.08.12. 01:12 |
Írta: Czigány Zoltán, illusztrálta: Baranyai András. Pozsonyi Pagony, 2015., 103 oldal
 Gézengúzok
Nagy az isten meseállatkertje. És a medvék, rókák, nyulak mellett többnyire a lovak játsszák benne a főszerepet: táltosok, beszélő csődörök, továbbá a magas irodalomban Rosinante, vagy Swift okos lovai, nem is beszélve a trójai falóról. Czigány Zoltán két új paripával gazdagította a nagyszerű bestiáriumot.
Csoda és Kósza példásan domesztikálódott, jól nevelt csődörök. Épp csak parázslik bennük a rakoncátlankodási kedv, már-már kispolgári életvitelt folytatnak kispolgáréknál, Sajó bácsi és Gyöngyi néni gödöllői istállójában.
Ám csak egy apró gyújtós kell, hogy a szikrából kipattanjon a láng, ahogy Lenin mondta, igaz, más összefüggésben…
|
|
Csókás nyár |
Szekeres Niki |
2016.08.23. 13:01 |
Írta: David Almond, fordította: Rindó Klára. Pongrác, 2011., 292 oldal
A regény első bekezdése:
„A történeta késsel kezdődik, és azzal is ér véget. A kertben akadtam rá. Max Woodsszal lógunk, kincset ásunk, mint kölyökkorunkban. Most sem találunk mást, csak köveket, gyökereket, földet meg gilisztát. Aztán egyszer csak ott van, a felszín alatt, egy fanyelű, bőrtokos kés. Én fordítom ki a földből. Hajlított pengéje fakó, a nyele mocskos, a tokja fekete és merev, kicsit már rothadásnak indult.”
Van-e megfelelő jó tanács, amellyel egy felnőtt útjára indíthatja gyerekét, avagy hagynia kell nőni, mint egy növényt? Létezik-e kontroll, vagy elég a minta, a sok benyomás és a véletlenül kinyeshető szavak? Példának mindenesetre a szerző 2008-as regénye több mint megfelelő.
|
|
Dalia és Dália |
Wéber Anikó |
2015.05.24. 19:01 |
Írta: Kertész Erzsi, illusztrálta: Keszeg Ágnes. Cerkabella, 2014., 112 oldal
Ábránd és valóság
Elsőre a dallamos cím és az illusztrációk ragadják magukkal a figyelmet Kertész Erzsi második gyerekkönyvénél, amelynek borítója a középkor és a lovagkor hangulatát idézi.
 Keszeg Ágnes képeiről a klasszikus népmesei motívumok, a „királylányos történetek” hiányozhatatlan kellékei, a barokk pompája és díszei köszönnek vissza. Olyan a mesekönyv, mint egy ékszerdoboz, minden részletében gazdag, színes, aprólékosan kidolgozott, és kincset ígér.
Ahogy azonban elkezdjük olvasni a könyvet, hamar rádöbbenünk, hogy nem egy megszokott tündérmesével állunk szemben. A népmesei hagyományokból bontakozik ki, mégis nagyon mai, modern köntösbe bújtatott a történet, amelyben semmi sem úgy végződik, ahogy a népmesei hagyományok előírják, és amelyben a szereplők csak addig viselkednek a szerepeik által előírt módon, amíg el nem kezdenek érezni és gondolkodni, és saját vágyaik szerint cselekedni.
|
|
Dani a nagy családerdőben |
Lovász Andrea |
2016.07.13. 08:50 |
Írta: Zalán Tibor, illusztrálta: Keszeg Ágnes. Cerkabella, 2009., 158 oldal
 Dani kiskamasz, egy gyermekotthonban él, „apjára, anyjára nem emlékszik". A „kicsiknek-nagyoknak" címzett regény főszereplőjének bemutatásában megszólaló szerzői hang mindjárt ki is jelöli az olvasat lehetséges irányait:
„Vézna, sápadt, gyámoltalannak tűnő szőke kisfiú. Ha ismered Molnár Ferenc regényét, A Pál utcai fiúkat, ilyennek képzelheted a főszereplő Nemecseket."
Itt nemcsak a főhős megítélésének egyedüli lehetséges útja, hanem az elvárt olvasói érzelmi viszonyulás is feladatul adatik: ezt a hőst csak sajnálni és szeretni lehet, a megrendülés pedig kötelező.
|
|
Darwin-játszma (1) |
Fenyő D. György |
2015.06.27. 01:18 |
Írta: Mészöly Ágnes. Móra Könyvkiadó, 2014., 304 oldal
 Durva
A mai ifjúsági irodalom legújabb és nagyon érdekes, figyelemre méltó tendenciája valamiféle durvaság, keménység. Egyrészt olyan élményekről beszél, amelyek nem egy boldog, harmonikus ifjúkor képét festik elénk. Másrészt szemléletmódjuk, értékrendjük mintha valami sokkal keményebb világbeli létezésről szólnának, mint amit – megintcsak – az ifjúságnak szánt irodalomról elvárnánk. Harmadrészt nyelvileg is egy lecsupaszítottabb és erőteljesebb, de durvább nyelvet használnának, mint korábban.
 Fontos tendencia, hogy az ifjúsági irodalom beemel olyan témákat, amelyekről jó lenne fiatalokkal beszélgetni, amelyek vélhetően nemcsak kívülről érdeklik, de mélyen és közvetlenül meg is érintik őket. Ismerünk ifjúsági regényeket, amelyekben autista gyerek szerepel, látunk nagyon sok válást és házasságon kívüli kapcsolatot, olvassuk a jelenkori internetes és iskolai zaklatásokról szóló könyveket, a verbális és a fizikai erőszak témáját. Látunk homoszexuális és leszbikus szerelmes párokat, olvasunk drogokról és alkoholról, járnak a gyerekek bandázni és bulizni, felnőnek csonka családokban, apa vagy anya nélkül.
|
|
Darwin-játszma (2) |
Szőcs Henriette |
2016.07.26. 02:27 |
Írta: Mészöly Ágnes. Móra Könyvkiadó, 2015., 304 oldal
A nagy büdös semmi
Mészöly Ágnes Darwin-játszma c. regénye főszereplő narrátorának, Hamar Katának, egyik kedvenc szófordulata a nagy büdös semmi. Ráadásul a semmit kiemelve, dőlt betűvel is szedik, hogy még egyértelműbb legyen a párhuzam Janne Teller Semmi c. kultkönyvével.
Mindkét mű szereplői kamaszok, iskolás csoport, egy osztályba járnak. Szüleik által magukra hagyatva, inkább fizikális, mint mentális törődéssel. A tizenévesek megpróbálják átformálni világukat, kezükbe veszik a dolgok irányítását, felelős, józan felnőtt kontroll hiányában azonban a dolgok veszélyes irányt vesznek, és mindkét esetben a kezdetben csínynek induló történések valódi, sokkoló tragédiába torkollnak. A csapatból nem lehet kilógni, a falka együtt cselekszik.
|
|
Derűs hétköznapok - Kalendárium |
Lovász Andrea |
2018.08.08. 15:27 |
Írta: Molnár Krisztina, illusztrálta: Simonyi Cecília. Naphegy Kiadó,2017, 160 oldal
 A Maléna kertje és a Kréta-rajz után, Molnár Krisztina Rita könyvsorozatának harmadik tagjaként jelent meg ez a Kalendárium.
A szó legnemesebb értelmében bölcs és kedves gyerekregény után a második kötet levelekből, naplóbejegyzésekből, útinaplóból összeálló futamai sokkal inkább hangulatokról szólnak. S bár lehetne fárasztóan monoton a folyton rekonstruáló narráció, és az elbeszélésbe belecsempészett ismerethalmaz tanárosan érdektelen – a formából adódóan mindaz mégis megmaradt gyerektörténetnek, s az első kötetből jött szereplők sajátos hangjának köszönhetően ismerősen meghittnek.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
