Március hónap gyerekkönyve Ruff Orsolya ajánlásával: A világ legszebb mondái "Az északi és nyugati legenda- és mitológiavilág kapuját tárja szélesre ebben a kötetben Katharina Neuschaefer, melyen nem lehet elég korán belépni. Hősök, félistenek, rettenthetetlen harcosok és titokzatos tündérek váltogatják egymást a kötet lapjain, akik harcolnak, szeretnek, ármánykodnak és mindig valami nagyobb és örökbecsűbb felé törekednek. Bölecz Lilla kéktónusú, egyszerre játékos és a mondavilághoz hű rajzai nemcsak kiegészítik és illusztrálják a szöveget, de sajátos hangulatot is adnak a kötetnek, ez pedig még az olvasás után is sokáig velünk marad."       Kiss Orsi   Az ősi mondák nélkül Tolkien és George R.R. Martin a fasorban sem lenne Márciusban A világ legszebb mondái lett a Szívünk rajta kiemelt könyve, amely rövid fejezetekben, érthetően meséli újra az északi, kelta, görög, germán mondák legjavát. A történetek egy részét még az is ismeri, aki végigaludta a történelemórákat, hiszen az azokban megjelenő szeszélyes, kiszámíthatatlan, bosszúszomjas vagy éppen nemes és önfeláldozó istenek, félistenek, lovagok, tündérek és királyok alakjai évszázadok óta inspirálják a művészeket. Nélkülük nem lenne sem Trónok harca vagy A Gyűrűk Ura, és persze a Marvel-képregények is szegényebbek lennének egy-két ikonikus szereplővel. Katharina Neuschaefer könyve tematikus fejezetekbe gyűjtötte a legszebb mondákat és mitológiai történeteket, a fókusz viszont kétségtelenül az északi, kelta és germán vonalon van, és viszonylag nagy teret szentelt a görögöknek is. A magyar kiadás annyiban eltér az eredetitől, hogy azt Bölecz Lilla illusztrálta, a kék tónusú rajzoknak köszönhetően pedig a képi világa kimondottan pazar lett. Neuschaefer kötete leginkább kézikönyvként funkcionál, amit persze simán végigolvashatunk az elsőtől az utolsó szóig, de pont a tematikus felosztás miatt könnyen kikereshetők az egyes mondák is. Ha valaki felnőttként fut neki, akkor egy idő után óhatatlanul elkezdenek villogni a fejében a képek, és a kötet hirtelen egy hatalmas utalásgyűjteményként kezd el működni. A Neuschaefer által kiválasztott és újramesélt mondák ugyanis olyan alapsztorik, amelyek az elmúlt századokban újabb és újabb történeteket inspiráltak, az írók, költők, zeneszerzők, filmkészítők pedig időről időre szívesen nyúltak vissza hozzájuk.   Ami nem meglepő, tekintve, hogy az évszázados mondák tele vannak olyan kiismerhetetlen, szeszélyes, esendő, vagy éppen velejéig fondorlatos személyiségekkel, akik nyomot hagytak a kulturális emlékezetben. Morálisan senki sem fekete vagy fehér, hiszen még egy olyan talpig becsületes lovag is, mint Lancelot, elszereti Artus (azaz Artúr) király feleségét, Guinevrát. És Lancelot még a jobbik eset, hiszen az északi, kelta, germán mondavilág a kegyetlenkedések válogatott tárháza is egyben: szereplői, ha úgy kívánja a személyes érdekük, gyerekeket ölnek, vagy éppen a saját szüleik ellen fordulnak. A bosszú sok esetben szinte természetes: Odin fia, Vidar puszta kézzel torolja meg a Fenris nevű világfarkason apja halálát, és bosszúra szomjazik Xanten hercegének, Siegfriednek a felesége is. A szépséges Kriemhild utóbb Attila hun király felesége lesz, és férje befolyását latba vetve lakomára hívja Siegfried gyilkosait. A végkimenetel nagyjából sejthető azok számára, akik emlékeznek még a Trónok harcából a vörös nászra. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy Neuschaefer könyve soha nem taglalja a kegyetlenségeket, nem explicit, legfeljebb tényszerűen megállapítja a végkifejletet, de nem merül alá a részletekben. Viszont nem ez az egyetlen jelenet, ahol az olvasónak erős déjà vu-je lehet, hiszen Tolkientől George R.R. Martinig (vagy, ha már itt tartunk, Varró Dánielig) rengetegen merítettek ezekből a mondákból. Az Asgardot körülölelő magas fal, a középső világként emlegetett Midgard (lásd: Középfölde), a zúzmaraóriások, a világfarkas, a harcos szüzek vagy épp a sárkányok mind-mind olyan motívumok és szereplők, akik új otthonra leltek A tűz és jég dala/Trónok harca és A Gyűrűk Ura univerzumokban. Ugyanígy fontos szerepet kaptak a mondabeli karakterek mitikus tárgyai is: Thor kalapácsát még az is név szerint emlegeti, aki csak a Marvel-képregényekig jutott, és biztosan van olyan Gyűrűk Ura-rajongó, aki legalább egy kardot nevén tud nevezni. A kard az északi, kelta mondavilágban amúgy is egy kulcsmotívum (elég csak az Excaliburra gondolni), amely sokkal több egyszerű fegyvernél, hiszen egyszerre jelképe és hordozója a hatalomnak és valamely mesterségbeli vagy mágikus tudásnak, ami viszont ezekben a történetekben nem mindig vezet jóra.   Katharina Neuschaefer könyve, ha akarjuk, egy zanzásított mondagyűjtemény, amely segít eligazodni a gyerekeknek az északi és nyugati mitológiai történetek között, ám, ha másképp nézzük, akkor belépő a populáris kultúra egy igen fontos szegletébe. Ennek a kultúrkörnek a szereplői ugyanis élőbbek, mint valaha, a sorozatok, könyvek, adaptációk népszerűsége pedig azt mutatja, hogy Odin, Lancelot és a többi mitikus alak történetei még sokáig velünk fognak maradni.   konyvesmas.blogspot.com Egy kis varázslat, egy kis történelem, egy kis mitológia. Katharina Neuschaefer A világ legszebb mondái című könyve egyszerre szórakoztatja és tanítja a gyerekeket. A gyönyörűen illusztrált kötetet most 5 bloggerünk véleményezi, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt. Nem emlékszem tisztán, hol kezdődött a regékkel, mondákkal kapcsolatos érdeklődésem, de inkább folyamat volt ez, mint egyetlen választóvonal. Gyerekkoromban nagyon szerettem például Mátyás király meséit, aztán figyelmemet a görög istenek vonták magukra. Felnőttként az északi mitológia kezdett különösebben foglalkoztatni, bár ebben erősen szerepet játszott a Vikingek című sorozat, aminek nagy rajongója lettem. Most, ahogyan kezembe vettem Katharina Neuschaefer kötetét, csak azt sajnálom, hogy nem 20 évvel korábban készült el, szerintem sokat segített volna abban, hogy kiskoromban egy emészthető, mégis átfogó képet kaphassak a különböző kultúrkörök legfontosabb mondáiról. Azért persze így sem panaszkodom, ez a könyv megbecsült példánya lesz a témában eddig bespájzolt gyűjteményemnek. A kötet elején rögtön találunk egy tartalomjegyzéket, melyből megtudjuk, milyen struktúra mentén, milyen csoportosításban szerepelnek majd a különböző történetek. A főbb fejezeteket az északi, kelta, görög, germán mondák, illetve egyéb európai regék alkotják. Kisebb fejezetekben olvashatunk még a római és egyiptomi istenekről, illetve a kis-ázsiai területek legfontosabb mondájáról, a Gilgamesről is. Már az oldalszámokat figyelve feltűnik, hogy nem egészen arányos ezen fejezetek elosztása, vannak témák, melyeknek sokkal nagyobb figyelmet szentelt a szerző, kiemelten a kelta istenek világának és az Artúr-mondakörnek. Én ezt nem bántam különösebben, ugyanis pont ez volt az egyik olyan terület, amiről viszonylag keveset tudtam (azt is csak filmekből és egyéb fantasy-feldolgozásokból), úgyhogy jó volt egy kicsit jobban képbe kerülni Lancelot, Merlin, Parzival és persze maga Artúr király alakjával. Az első fejezet a szívemnek egyébként is kedves északi mondáké volt, ahol olvashatunk a világ keletkezéséről, az Asgardon uralkodó istenekről, Odinról, Thorról és Lokiról, illetve az eljövendő világvégéről, a Ragnarökről. A történetek nagy része már ismerős volt a számomra, mégis jó volt újra belefeledkezni ebbe a különös hangulatú világba. Ugyanilyen jó volt a görög mondáknak szentelt résznél régi ismerősként üdvözölni az olümposzi isteneket, az oroszlánt és hidrát legyőző Héraklészt, vagy éppen a Trójai háború hőseit. A leginkább mégis az európai regéket röviden összefoglaló fejezet tetszett, itt döntően olyan történetek szerepelnek, melyekről mindenki hallott már, mégis kevés könyvben szerepel róluk ehhez hasonló rövid, mégis tartalmas összefoglaló (pl. Robin Hood, A bolygó hollandi, A Gólem, Rőtszakáll). Hamar sikerült átrágnom magam az oldalakon, a legtöbb esetben teljesen át tudtam adni magam a különböző hitvilágok varázsának, és ahhoz is kedvet kaptam, hogy egy-két témakörön belül további kutatásokat folytassak. Nagyon mókás volt egyébként belegondolni, hogy a "legszebb" jelzővel illetjük ezeket a történeteket, ugyanakkor a legtöbb esetben nem éppen szép dolgokról olvashatunk: van itt gyilkosság, csonkolás, nemi erőszak, háború (ezek miatt kisebb gyerekeknek nem ajánlanám esti mese gyanánt), mégis ahogy az ember ezeket olvassa, érzi, hogy valamilyen egyetemes érték és tanulság sugárzik belőlük, még ha nem is mindig a rossz az, aki elnyeri méltó büntetését.    Apróbb negatívumként megemlíteném, hogy bár gyorsan haladtam vele, a nyelvezetet nem minden esetben éreztem elég "mesélősnek", a leíró részek helyett jobban esett volna több párbeszéd például. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy Bölecz Lilla illusztrációi csodásan kiegészítik és feldobják a könyvet, nagyon tetszett, hogy egy jellegzetes, kékes színvilággal dolgozott, a képei pedig igazán kifejezők lettek. Maga a könyv igényes kialakítású, masszív és kellemesen olvasható darab, nagyon jó érzés kézbe venni és forgatni a lapokat. Jó lenne, ha ennek a kötetnek lenne majd a későbbiekben folytatása/kiegészítése, hiszen a benne szereplő mondakörökön, mitológiákon kívül még számos területről lehetne meríteni. Én biztos, hogy arra is vevő lennék.:)