Milyen jó, amikor a szülők szülei is ott vannak, ha szükség van rájuk. Ezzel a néhány mesével szeretnénk megköszönni nekik azt a rengeteg gondoskodást, amivel a gyerekeket - unokákat és szüleiket is - támogatják.   A történetek az érzelmek és a szeretet kertjébe vezetnek, ahol Bogdán Viki szívmelengető illusztrációi kísérik végig az olvasót.   Lengyel Szilvia Az Óperencián innen, a képzeleten is túl… Finy Petra a nagyszülők mesés világát szerette volna átadni az olvasóknak sok melegséggel, szeretettel, hálával ötvözve. Sikerült neki, ám nem csak ez sikerült. Ez a mesekönyv, a Bodzaszörp jóval több ennél. Aki a hagyományos történeteket, a népmeséket szereti, az nem teszi listája élére a könyvet, azonban úgy vélem, hogy mindenki más igen. Aki és – itt gyerekre, felnőttre egyaránt gondolok – képes megnyitni a képzeletét, elrugaszkodni a földtől, és igenis elhinni, hogy a kávéfőző – ha azt akarjuk – rakéta is lehet, annak nagy kedvence lesz a Bodzaszörp gyűjteménye. És mi az a többlet, mely a szereteten túl a könyvbe szorult? A bajok. Ugyanis a könyv úgy problémaorientált mesekönyv, hogy a tartalmából ki sem derül. Viszont így nyújt még többet annál, mint amit vártunk. A mai ihletésű unoka-nagyszülő történetek egy része olyan helyzeteket old meg, amelyek szinte minden gyermekkel előfordulnak. Rémálmok, egy barátság elvesztése vagy iskolai zaklatás – de Finy mindig más megoldás felé terel, mást mutat meg, mint amivel a segítő szándékú felmenők eddig próbálkoztak. Válaszai kedvesek, kézenfekvők, ugyanakkor nagyon is távolról indulnak: a múltból vagy a fantázia messzi világából. A szövegek szépségét Finy Petra hordozza magában. Nem minden mesekönyvében adja ki teljesen ezt magából, de most aztán mindent beletett. A könyv választékos, gazdag szókincse miatt inkább a nagyobb óvodásoknak ajánlott, de még a kisiskolásoknak is. Mert bizony, még ha mesékről van is szó, az iskolai megfélemlítésre, zaklatásra akár egy tízéves is felkapja a fejét – hiszen ez bármikor, bárhol előfordulhat, sajnos. Meg kell említenem Bogdán Viki illusztrációit, melyek úgy illeszkednek a mesékhez, mint borsó meg a héja. Bájos és szerethető ez a könyv kívül is, belül is – és még azon is túl. Forrás: olvassbele.com gaboolvas.blogspot   Finy Petra új mesekönyvében tizenöt mai mesét olvashatunk a nagyszülők és az unokák meghitt, különleges kapcsolatáról. Egy kisgyerek világában igen fontos és meghatározó nagyszülőnek lenni. Életigenlők, okosan bölcselkedők ezek a szeretetre épülő történetek. A nagyszülők a gyereknek végtelen szeretetet, biztonságot, bölcsességet és remek élményeket nyújtanak. Erről szólnak a színes és valós élethelyzeteket felvillantó kalandok. Fontos ajándék az unoka és a nagyszülő kapcsolata, hiszen egyfajta gyökereket ad a gyereknek az élethez. A rácsodálkozás élménye, jé, a nagypapa is volt gyerek. Esetenként eleven, fára mászó gyerek, ahogyan a nagymami is egykor cserfes, copfos kislányként kezdte az életet. Az csak öröm, ha ez az egykori huncut gyerkőc, ha mélyen is, de ott van a nagyszülő lelkében, amit tovább adhat az unokának. Mai rohanó, egymásra alig figyelő világunkban valóban meghatározó lehet felnőtt életünkben egy-egy gyerekkori élmény, a nagyi kedvenc süteményének illata, íze, vagy egy kalandos játék, ahogyan a család kutyája sem maradhat ki. Az együtt töltött idő ajándéka az életnek. A nagyszülők létezése és aktív jelenléte öröm és biztonság lehet, sokkal fontosabb, mint sejtenénk. Minden mese gyönyörű, bensőséges és elgondolkodtató, humoros kis életpillanatot mutat be szórakoztató formában. Kedvenceim a címadó történet mellett - a Tavasz-applikáció, - a Rakéták márpedig vannak..., - Álomkunyhó, - A legszegényebb gazdagok, - Bátorságkarkötő, - Vizek ura és - a Szeretet térképe. Sorolhatnám szinte mindet, átéltem ezeket a történeteket és együtt kacagtam, izgultam a gyerekekkel vagy a figyelmes és nyugodt nagyikkal, huncut nagypapikkal. Miközben bennem is felidézte a régmúlt süteményillatú emlékeit és játékokat, a végtelen határjárások barangolásait, vagy egy -nálunk Fickó névre hallgató - kutyus emlékét. A Bodzaszörp mosolyra biztató, igényesen szép és tartalmas mesekönyv, nem csupán a célközönségét hódítja meg. Tetszett, hogy a gyerekkorom mesekönyveit idézte meg azzal, hogy minden történet előtt egy mondatban összefoglalta, felvezette a mesét. Ahogy az ismert emberek megjelenése is finoman oktató jellegű, de ez egyáltalán nem tolakodó. Feltűnik a történetekben Houdini és Hajós Alfréd, de Amelia Earhart alakja is. Minden kis mese az élet nehézségeit próbálja elviselhetővé alakítani, erőt adva legyőzni a rossz álmokat, vagy megőrizni a barátságot. Megjelenik a gyerek kiközösítése, de a válás is, ami sajnálatosan jellemző manapság. A vidámság nagy hangsúlyt kap, humorral, megértéssel minden probléma legyőzhető. Biztosan egyáltalán nem véletlen a természet és az állatok szeretete, ami nagy hangsúlyt kap itt is, emlékeztetve a felnőtt olvasót Finy Petra Madárasszony regényére. A gyereket körülvevő világ felfedezése jó alkalom a rácsodálkozásra, hogy mennyire szép az élet, mennyi csoda vesz körül minket, ha nyitott szemmel figyelünk (vagy letesszük a telefont a kezünkből). A rakétává változott kávéfőző pedig valós, saját tapasztalat is, sok-sok évtizeddel ezelőttről. Már az unoka léte egy csoda, erről is olvashatunk rögtön a nyitó történetben. A kapcsolatok értéke, humorral megközelített problémamegoldás, az önálló életre nevelés mellett az elfogadás és szeretet segíthet. Jó, ha megadatik egy unoka, még jobb, ha van a háttérben nagyszülő is. Legkedvesebb mese a Cipellős-puszilós mese lett, bár mindegyiket örömmel és élvezettel olvastam átadva magam az újra megidézett gyerekkor varázsának, élményeinek. A mesékhez különleges, szívmelengető hangulatot kölcsönöznek Bogdán Viktória elbűvölő illusztrációi. Az egész könyvet jó kézbe venni, igényes munka eredménye, léleksimogató olvasmány.