Annak idején én is nagy súlyt fektettem arra, hogy mikor, milyen könyv kerüljön a gyerekeim kezébe. (Persze, nem szakemberként, hanem gyakorló szülőként.) Szerencsére akkor még olcsó volt a könyv, ezért, ha megláttam olyat, amit szívesen láttam volna később a gyerekeim kezében, megvettem, még ha kicsit "altatni" is kellett. Így egy tucat könyv volt mindig eltéve a szekrénybe, hogy amikor itt az ideje, a kezükbe adhassam, és persze, a napi mese sem maradt el. :-)

Egy alkalommal a könyvtárban talán a Kossuth Rádió riportere anyagot akart készíteni az olvasással kapcsolatban, és behívták a fiamat is a felvételre. (Lányom éppen beteg volt, ő lemaradt.) A fiam kb. 3 osztályos lehetett, amikor a riport során  megkérdezték tőle, mi kedvenc olvasmánya, és az Egri csillagokat említette. A riporter miután nem gondolta, ilyen korban ezt már olvasta, és belekérdezett... Persze, nem sült fel a gyerek, hanem mesélt... Engem is faggatott, és elmondtam, hogy nálunk jutalom az olvasás, a könyv forgatása. (Ha pl. ugrálás, viháncolás volt este lefekvés után, akkor lámpaoltás, ha nem, akkor  olvasgathattak, lapozgathatták elalvás előtt még egy darabig a kedvenc könyvüket.

No, ilyen emlékeim vannak gyakorló kisgyermekes szülőként ebben a témában. Bizony, örömmel vettem volna, ha akkor már a kezembe kerül  a  könyved. Sokat adott volna útravalóul. De a mostani érdeklődő szülők, nagyszülők is ha felfedezik ezt a könyvet, biztos, hogy nagyon örülnek majd neki....  

Köszönöm az előadást!

Fülep Erzsébet – 18. ker. Városkép újságírója