A könyv első felében a terhesség a téma: hiszen már ekkor megváltozik az anya, és szó szerint szinte kitúrja az öléből a nagyobb gyereket a kisebb. A középpontban az áll, hogy hogyan lehet a testvért beilleszteni a családba - a nagyobb gyerek szempontjából. Emma mulatságos hangnemben, szóviccszerű elszólásokkal tarkítva, de nagyon is racionálinsan mérlegeli az előnyöket és a hátrányokat: ugyan anya nem tud oviba vinni, de apa vesz útközben fagyit stb. A tesónak is megvannak a maga hátrányai, a bőgéstől a mászós korszak rombolásán át a központi szerep átvételéig. De az előnyei is: mindig van kivel játszani, van, aki felnéz rá, akinek ő a legesleg. Örökre. Finy Petra stílusa pedig a felnőtteket is elszórakoztatja: a hétköznapi apróságok kicsit megcsavart leírása, a lényegtelennek tűnő részletek kiemelése egy-egy eltalált hasonlattal. Ráadásul a szokásos bájolgás helyett realistán és ironikusan láttatja a kistestvéres mindennapokat. Ugyanakkor a hároméves elbeszélő megmarad azon a szinten, amit az egykorú olvasók is értenek és értékelnek. A színes, minimalista, humoros rajzok is segítenek fenntartani az érdeklődést a korosztályhoz képest elég hosszú könyvön keresztül.   A doki-ügy Kiadás éve: 2010 Oldalszám: 48   A tesó-ügy után ismét egy hasznos és nagyon humoros útmutató kicsiknek: az óvodás Emma ezúttal arról mesél, milyen dokikkal találkozhatnak a gyerekek, a házorvostól kezdve - Emma bárányhimlős, Eszter szemüveget kap, Lulu eltöri a kezét - a fogorvoson keresztül a fül-orr-régészig -, sőt, az állatorvos munkáját is bemutatja.     Fontos kérdés egy gyermek, család életében, ha orovoshoz kell vinni a kicsit.  Petra pedig nagy-nagy szeretettel és sok-sok humorral tudja mindezt előadni, amolyan pszichológus módszerrel meséli el a problémamát. Kistestvér születik, oviba kerül a gyerek, beteg, kóházba kerül, fáj a füle, nem szeret aludni, nem szeret enni, válogatós – Petrának mindenre van ötlete.  Petra stílusa nem asszonyos, nem didaktikus, sőt, mi sem áll távolabb tőle a didaxisnál – inkább gyerek lesz megint, és kerek-perec kimondja azt, amit gondol. Persze, óhatatlanul, ez a gyerek többet tud, mint egy valódi gyerek, hiszen felnőtt – és ezért ez a vicces, kevert stílus, kimeríthetetlen fantáziával és nyelvi leleménnyel, sok felnőttesen bölcs és gyermekien naiv (vagy fordítva?) meglátással. A doki-zöld kötet igazi kézikönyvkönyvként használható, minden olyan orvos és betegség megtalálható benne, akivel-amivel gyermekünk jó eséllyel találkozni fog – és nagyon reméljük, segíteni tud abban, hogy ne (vagy legalábbis ne annyira) féljenek az orvosoktól. Az ovi-ügy Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2009 Oldalszám: 48 "Szia, Emma vagyok, és a tesó-ügy után megint el szeretnék Neked mesélni valamit. Erről az ovi-dologról lenne szó. Mert azért ez sem annyira sima ügy, mint azt gondolná az ember." Finy Petra - a testvérszületés után - most azt mutatja be frappánsan, viccesen és mély gyerekismerettel, hogy mi minden jó az oviban, mi okozhat problémát, és mi az, ami után majd bátran vágyakozhat a kistesó. Ügyes légy! – mondjuk szorongva gyermekünknek, amikor – nem kevés fájdalommal a szívünkben – először hagyjuk ott az óvodában. Finy Petra könyve jól előkészíti a nehéz terepet az ilyen és ehhez hasonló mondatokkal: „Hamar kiderül ugyanis, hogy az óvó néni csak gyerekekre vigyáz. Anyukák felügyeletét sajnos nem vállalja, ezért anyukádnak is el kell mennie onnan. Te pedig ott maradsz egyedül.” Az „ügy”-es sorozat kötetei méltán lettek népszerűek, hiszen mindennapi, olykor nehezen kezelhető problémákat világít meg a gyermek és a szülő szempontjából. Ráadásul remek humorral és sok nyelvi leleménnyel tárja elénk a reális helyzeteket. A képek Tommaso Levente Tani „ügy”-ességét dicsérik. Rendkívül kifejező képi világa az óvodáskorúak számára is könnyen kódolható. A könyv szorongáscsillapító hatása garantált. Noha a könnyeket valószínűleg nem lehet megúszni óvodakezdéskor, mégis szép, hasznos és vicces könyv született egy nehéz ügyről óvodáskorúak és szüleik számára.