Panka anyukája kislányként szerepelt a Diótörő balettben mint kiskatona. Ez a történeti szál az én emlékem, mert én is táncoltam 1985-ben a Pécsi Nemzeti Színházban, Bártfai Márta balett növendékeként 60 társammal együtt. Összesen 33 előadásban közreműködtünk, ami hihetetlen sok és egy életre megjegyeztem a darab zenéjét. Akkor is elfogott a nosztalgia amikor a kislányaimat vittem el az Operaházba Diótörő előadásra, végig dúdoltam magamban... (remélem nem zavartam vele senkit ). Közeleg a karácsonyi időszak amikor mindig műsorra kerül ez a balett és persze Panka is kikönyörögte, hogy megnézhesse az előadást. Azóta is arról álmodik, hogy nagylányként hópehelyként lép színpadra... "Rövid időn belül átalakult az otthoni előszoba próbateremmé. Panka papája seprűnyélből gyakorló rudat varázsolt az előszobai tükör elé. Azért is fontos a tükör, hogy a táncos ellenőrizhesse testtartását, mozdulatait. Panka amikor csak lehetett lelkesen gyakorolta az öt balett pozíciót és nagyon figyelt Olga néni intelmeire: − Popsi, pocak behúz! Fej magasan, hát egyenes, vállak leengedve! Spicc..." "A színpadon egy varázslatos karácsonyi mese kezdődött el. Díszletként hatalmas, üveggömbökkel és világító díszekkel teli fenyőfa állt középen. Felcsendült a zene – igazi zenészek játszottak a zenekari árokban –, és Marika története teljesen elbűvölte a lányokat."   2.  Panka és a hattyúk tánca Oldalszám: 48  Megjelenés: 2019. szeptember 30. Pankára rengeteg újdonság vár: költözés, új lakás új szobával és egy új balettiskola is. Érkezik egy új barát is, akivel a farsang még nagyobb móka. A két kis hattyú sokat tanul ebben a részben barátságról, táncról, családról is. És még mennyi mindenről...   "Gyönyörű volt a fekete hattyú szólója és a pas de deux a herceggel. Zoé mamája fekete tütüt, fejdíszt, spicc-cipőt viselt, és olyan sokat forgott, hogy a lányok számolni se tudták."