Ám az építészeten és irodalmon kívül mesteri fokon értett a festő- és grafikusművészethez, művészettörténethez, néprajztudományhoz, vezetett könyvkiadót, szerkesztett nagy hatású folyóiratot, sőt országgyűlési képviselő is volt, Erdély lelkének és társadalmi valóságának legjobb értője. Példás családapa, családja jóllétéért és boldogságáért mindent elkövető, felelős családfő volt, aki szívén viselte országa-nemzete sorsát is. "Kalotaszegi ezermester" - így emlegették őt mindenütt, s ez a kis életrajzi kötet méltó emléket állít neki, a fiúnak, aki nem csak álmodozott, hanem minden tervét valóra is váltotta. Kilencvennégy év állt rendelkezésére mindehhez, s a fél íves könyvecske ezt a kilencvennégy esztendőt mutatja be gyerekek számára is érthető nyelven, izgalmas és érdekes epizódokat válogatva az "országépítő" életrajzából.       naphegy.hu „Minden gyerek álmokkal a szívében születik. Ezek nem csupán olyan álmok, amelyeket éjszakánként álmodunk, hanem olyanok is, amelyeket későbbi életünk során megvalósítunk. Annak a kisfiúnak, akiről mesélek, csodaszép épületekkel volt tele a szíve. Lakóházak, udvarházak, tornyok, templomok, iskolák, múzeumok sorakoztak benne, sőt még egy állatkert is, de ezekről sokáig ő sem tudott. Sok-sok év telt el, mire híres építész lett, de talán már kisgyerekként is azért szeretett annyit barangolni, nézelődni, rajzolni meg festeni, hogy felnőtt korában megvalósíthassa az álmait.”   „Egy gyászos napon, amikor Kós Károly felébredt, sok millió emberrel együtt már nem magyarországi lakos volt többé. Az első világháború után Erdélyt Romániához csatolták, és az ott élő magyarok hirtelen, egyik napról a másikra egy idegen országhoz tartoztak… Ezt úgy képzeljétek el, hogy megváltoztak az országhatárok, megváltozott a falvak és a városok neve, de szerencsére az emberek szívét nem lehetett megváltoztatni vagy lecserélni! Az elcsatolt részeken élő magyar emberek a mai napig magyarnak vallják magukat, magyarul beszélnek, és őrzik a magyar meséket, népdalokat, táncokat.”   Sándor Anna   Mese a fiúról, aki Varjúvárról álmodott   Avagy hogyan meséljünk gyerekeknek egy magyar polihisztorról, aki annyi értéket teremtett az élete során. Mindig lenyűgözőnek találtam a polihisztorokat. Van abban valami ellenállhatatlan, főleg a mai, ennyire szakosodásra kényszerítő korunkban, ha valaki többféle tudományágban vagy művészeti formában is magára talál. Főleg, ha úgy tudja ötvözni a különböző hivatásokat, hogy azok nemcsak megférnek egymás mellett, hanem akár összefonódva, egymást erősítve is értéket teremtenek. Amit még szeretek, amikor úgy tud organikusan, szervesen tovább élni valamilyen hagyományos, ősi forma napjainkban, hogy egyszerre funkcionális, tehát a mostani igényeinknek megfelelően használható, és megtalálja a helyes mértéket is, tehát nem billen el a merő giccs irányába, nem lesz csicsás, például népieskedő. Ez azért nehéz feladat, mert ezek az arányok semmilyen nagykönyvben nincsenek leírva, nem lehet patikamérlegen kimérni, hogy mennyi az annyi – ez valahogy belülről fakad vagy sem az alkotóból. Mindez most azért jött elő, mert kezembe került egy könyvecske Kós Károly életéről. Ha mondanom kellene egy magyar példát, aki modern polihisztor és a hagyományőrző arányérzéke is nagyon rendben volt, Kós Károlyt választanám. Kós a 20. század egyik legnagyobb magyar építésze lett – és ennél még sokkal több. Író, tanár, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, politikus. Iskolateremtő abban, ahogy a szecesszió hullámzásából kiemelkedő, letisztuló modern építészetbe beemelte az erdélyi népi épületek vonalvezetését és formáit. Magyarországon például neki köszönhetjük az óbudai református parókiát, a Wekerletelep Munkás és Tisztviselőtelep központját, ami ma a nevét viseli (Kós Károly tér), a budapesti állatkerti pavilonokat, például a Madárházat (Zrumeczky Dezsővel), de a zebegényi katolikus templomot is (Jánszky Bélával). Marasztalták volna Budapesten, ám Kós az életét Erdélyhez kötötte. A kalotaszegi Sztánán építette fel otthonát, a máig elképesztően romantikus Varjúvárat – és az erdélyi magyar művészi, értelmiségi élet egyik kiemelkedő figurája lett. Áprily Lajossal közösen elindította az Erdélyi Helikon című folyóiratot, könyveket írt az erdélyi építészetről, de regényt, elbeszélést, drámát is olyan történelmi alakokról, mint például az erdélyi parasztfelkelést vezető Budai Nagy Antal vagy az országépítő I. István király. Balladás kötetet szerkesztett, aminek a betűit a kalotaszegi fejfák feliratai ihlették. Illusztrációkat készített a saját és mások műveihez, és metszeteivel grafikusművészként is kiemelkedőt alkotott – még nyomdagépet is tervezett hozzá. Az ő tervei alapján készült a siklódi templom, iskola Marosvásárhelyen és Kolozson, de a Székely Nemzeti Múzeum is Sepsiszentgyörgyön. Emellett főiskolán tanított és parlamenti képviselő is lett. A fiú, aki Varjúvárról álmodott a Naphegy Kiadónak abba a sorozatába tartozik, amiben gyerekeknek mesélnek kiemelkedő és inspiráló magyarok életéről és munkásságáról. Szerepelt már itt például Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, és Balázs Júlia, az első magyar csillagásznő is. A Kós Károlyról szóló, 48 oldalas kötet szövegét Boldizsár Ildikó mesekutató és meseterapeuta írta, és őt ismerve nem meglepő, hogy a könyv stílusa letisztult, gyerekeknek is érthető, kicsit mesés, de elsősorban mégis ismeretátadó. A mesés jelleg persze következik Kós Károly életéből is, aki – mint egy népmesei hős – egy erdélyi szász családból indult világot látni, ám végül hazatért a hegyek közé, és mindazt, amit megtanult és megismert, a szűkebb és tágabb közösségében kamatoztatta. A kötet, főleg egy építész és grafikus munkáiról is szóló könyv esetében, nem állna meg a lábán megfelelő illusztrációk nélkül. Bertóthy Ágnes rajzai kedvesek, nincsen bennük nagy formabontó ötlet, viszont éppen ezért szerényen helyet tudnak adni Kós Károly szépséges épületeinek. Amikor példaképekről beszélünk, a listák élén gyakran történelemformáló személyiségek, világklasszis sportolók vagy korszakalkotó művészek állnak – esetleg rocksztárok és színészek. Szerintem az is fontos lenne, hogy a gyerekek (és a felnőttek) sokféle életutat megismerjenek. Sokféle értéket és kibontakozási lehetőséget, amikben közös a kitartás, hogy lehet merni elindulni az álmaink nyomában, és hogy mennyire jó, ha az életünkkel értéket tudunk teremteni a világba. Mindez igaz a fiúra is, aki Varjúvárról álmodott. noklapja.hu