Részletek a könyvből   Zsarolás vagy sem? Tudjuk, mit jelent, ha valami bajunk van. Könnyen észrevesszük a rosszat, ha a körző hegye a körmünk alá szorul, vagy egy szög megy az ujjunkba, eltörjük az orrunkat, rácsapjuk az autó ajtaját a kezünkre, felsértjük a bőrünket… Annyira beleéljük magunkat az ilyesmibe, hogy rákiáltunk, ha valaki beszámol róla: „Elég, nem bírom tovább hallgatni, ez már nekem is fáj! És ha azt halljuk: „Megbántod a nagymamádat, ha nem mész el hozzá”; „Rosszul érzem magam, ha ilyen hangon beszélsz velem”; „Fáj, hogy nem hívtál fel a névnapomon”; „Megsérted anyádat, ha nem jössz haza időben” – szintén valami hasonló történik. A „rossz” („bántás, fájdalom, sértés”) szó ugyanis gyorsan elindítja a képzeletünket. Hamar bűnösnek érezzük magunkat, ha ilyen mondatokat hallunk. Néha haragszunk magunkra, kényszert érzünk vagy bűntudatot, mert valaki azt mondja, hogy „rosszat érzel”. Nem árt feltenni magunknak a kérdést, hogy valóban „rossz”-e, amire készülünk, vagy csak a másik ember akar arra kényszeríteni, hogy megtegyünk vagy ne tegyünk meg valamit. Gondolkodjunk el, nem zsarolással állunk-e szemben. […] Talán éppen az a jó kérdés: Milyen világban szeretnénk élni, és milyen világban nem szeretnénk? Olyan világban szeretnék élni, ahol… – és a három pont helyére behelyettesítjük, hogy mit akarunk, milyennek szeretnénk a világot. Ez jó eszköz lenne ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat, hogy el tudjuk dönteni, mit is kell tennünk. Ám ez csak akkor működik, ha a három pont helyére igaz, őszinte, valóban akart és átérzett dolgokat helyettesítünk be. Csak akkor működik, ha becsületesek vagyunk magunkkal. Ez pedig nem könnyű. Sokkal nehezebb, mint a becsületesnek lenni másokkal.