Levélke, a kísértetlány és Loni, az emberlány mégis jó barátok lesznek. Különleges és hétköznapi kalandjaikról szól Vörös ­István mesekönyve – ­hiszen ami Loninak természetes, azon Levél­ke csodálkozik, ami meg Levélke számára mindennapos, az Loninak újdonság. Így eshet meg, hogy Levélke életében először elmegy vásárolni – Loni viszont seprűn lovagol.     pagony.hu Szellemes és káprázatos Jön a Loni és a kísértetek!   Vörös vérbeli irodalmár: tanszékvezető a Pázmányon, kreatív írást tanít, rengeteg könyve jelent meg és számos antológiában szerepel. A színházi életben is aktív, drámákat is ír, az utóbbi években a Baltazár Színház házi írója. Elsősorban a felnőtt irodalomból ismerhetitek, de sokszor publikált gyerekverseket is, két humoros vers-átirat kötete jelent meg Lackfi Jánossal közösen. Most meseregénnyel jelentkezik, amiben az unokája, Loni a főszereplő. A regény kétrészes lesz, már készül is a folytatás. A Loni és a kísértetek az első rész, ebben barátkozik össze Loni a kísértet kislánnyal, Levélkével. Ebből már sejthető is, hogy nem rémtörténetre kell számítani. A cuki, meghitt hangvételű meseregény leginkább arról szól, hogy két teljesen más világban élő kislány hogyan fedezi fel párhuzamosan egymás életét, családját, szokásait. Milyen valaki teljesen más szemével az ember, milyen embernek lenni? Ebből az alaphelyzetből alakulnak ki fejezetről fejezetre a vicces és bájos helyzetek, rengeteg rácsodálkozással és kalamajkával. Azt is elárulhatom előre, hogy míg ebben az első kötetben leginkább Levélke csodálkozik rá szokásainkra és életmódunkra, a másodikban Loni utazik majd barátnője családjához a kísértetkastélyba. A cselekmény könnyen követhető, ezért kicsiknek is ajánljuk. Nincsenek hosszan bonyolódó történetszálak, epizodikus kis fejezetekben haladunk, igazából mindegyik megáll a saját lábán, vicces epizódok mindenféle kísérletekről. Ételt készíteni valódi alapanyagokból, ízlelni, repülni és röpképtelen lényt reptetni, metrózni. A számunkra hétköznapi dolgok rengeteg kérdést vetnek fel Levélkében, ezeken Loni kuncog jókat, közben meg néha ő csodálkozik rá, hogyan is élnek a kísértetek. Mindez úgy történik, hogy végig a mókás helyzeteken marad a hangsúly, nem érezni semmilyen direkt törekvést arra, hogy nagy tanulságokat szuszakoljon a történetbe a szerző. Szerethető, helyzetről-helyzetre haladó olvasmány, és ha valami – a szemszögváltós szituációkon kívül – felkeltheti a gyerekek érdeklődését, akkor az talán az, hogy a hétéves Loni nagyon önálló. Ebből a szempontból egy kicsit Annie G. Schmidt Titijére emlékeztet: nekiáll egyedül amerikai palacsintát sütni (eközben kiderül a teljes recept) a barátnőjének, vagy biciklizés helyett metró-túrára viszi. Ezek után végképp vicces, hogy amikor a kísértetlány segítségével seprűn repked a csillár körül, kezében egy portörlővel, anyukája rájuk nyit és így csodálkozik el: „Jól látom, kislányom, te törölgetsz?“ Kutatások kimutatták, hogy a portörlés sokkal szórakoztatóbb, ha repkedve csináljuk!A nagy fordulat a könyvben akkor jön el, amikor a két kislány barátsága nyomán a szülők is bevonódnak. Eleinte csak azon lehet jókat szórakozni, amikor párhuzamosan hasonló fejmosásokat kapnak a szülőktől, mert van, ami nem különbözik a világok között. A szülők már csak ilyenek. Később – talán a leghumorosabb fejezetben – Lonit pszichológushoz akarják cibálni a kísértetesdi miatt, végül aztán ők is találkoznak Levélkével. Itt kezdődik az a gyerekek barátságán át csatornázott ismerkedés, amit kisiskolás gyerekek szüleiként mindannyian ismerünk. Csak hát ez mégiscsak más. Hogy csak egy érdekes példát említsek: a kísértetek teljesen máshogyan érzékelik az időt. Ez egy olyan gyerekkönyv, ami a végére egyre érdekesebbé válik. A hétköznapi helyzetektől lassan az élet elvontabb aspektusai felé haladva, egyre kíváncsibbá tesz minket: milyen lesz a következő rész? Milyen lesz Loninak a Vértesben, egy igazi kísértetkastélyban? Ott lesz a családja is? Nekik vajon milyen élmény lesz? És legfőképpen: milyen az, amikor mi vagyunk a kívülállók egy nagyon más, elszigetelt világban? A Loni és a kísértetek mindeközben igazi, klassz vizuális élmény. Kasza Julianna illusztrációi szépek és emelkedettek tudnak maradni, miközben nagyon, nagyon viccesek. Őt Kertész Erzsi Nem mese c. könyvének illusztrátoraként ismerhetitek, ami egy fantasztikus példa szöveg és illusztráció, író és illusztrátor egymásra találására. A Labirintó (szintén Kertész Erzsi) általa illusztrált kiadása pedig komoly rajongótábort mondhat magáénak. Vannak a Pagonyban vásárlók, akik néha nem szerző, hanem illusztrátor könyvei iránt érdeklődnek. Ez többnyire három művésszel fordul elő: Rofusz Kinga és Szegedi Katalin mellett újabban Kasza Julianna neve hangzik el gyakran. Fiúknak is ajánljuk! Kísértetek, humor, szokatlan kalandok: érdemes belevágni. VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>