Bódog pirospozsgás, pufók arcú főhősünk egy végegnincs poros úton baktat, bőröndje után húzva egy csomó ajándékdobozt, teli a legkülönfélébb (roppant fontos) tárgyakkal. Vekkeróra, kacsás körömkefe, mosdókendő, expander, egy pakli kártya, labdák, csokik, toll, füzet, könyv, egy cilinder és egy korona. Bódog egy király. Bár nem tűnik túl gyakorlatiasnak és tapasztaltnak sem. Egy nap aztán szembejön vele a sápadt Szomorilla, a varázsolni nem tudó tündér. Hősnőnk se nem pufók, se nem jókedvű, ám annál céltudatosabb (legalábbis haladását tekintve) és nem érkezik üres kézzel. Egy nagyon jól felszerelt, aprólékos rendben tartott piknikkosarat cipel magával, amiben mindennek tökéletes helye van, semmi nem folyik, kenődik, borul, miközben Szomorilla lendületesen lóbálja vándorlása során. Összetalálkoznak és szinte azonnal kiderül, hogy egymás szöges ellentétei, így tökéletesen kiegészítik egymást (kivéve néhány apró részletet). A kissé hebrencs, de mindig jókedvű Bódog jól ellensúlyozza a túlságosan komoly, megfontolt és gyakorlatias Szomorilla merevségét. Végül a valószerűtlen páros együtt indul el Bódognak birodalmat, Szomorillának pedig reggelit keresni (a mohó király ugyanis gondtalanul felfalta).  A történet  fordulatos kalandok sorozatával folytatódik, mert Bódog -az alattvalótlan- nem csak a dobozai közt rejteget meglepetéseket. Eleinte úgy tűnik, hogy a páros  egész jól meg fog férni egymás mellett. Bódog még királynőnek is megtenné a varázstalan Szomorillát, hiszen alkalmasnak találja. Elsősorban arra, hogy saját bódogságát bebiztosítsa. De egy királynőt nem alkalmasságban mérnek. A vérig sértett Szomorilla ismét faképnél hagyja Bódogot, akinek még sokat kell tanulnia az uralkodásról, birodalmakről osztozkodásról és a saját ajándékairól is. Ahhoz, hogy közös útjukat folytatni tudják természetesen Szomorillának is észre kell vennie a benne rejlő varázstehetséget, és milyen a sors, ehhez ki más segítehetné hozzá, mint Bódog.    Kolozsi Angéla szépségesre szőtt meséjében minden benne van, amiért szívünkbe zárhatunk egy könyvet. A pikareszkszerű vándorlás, elválások és ismétlődő találkozások megunhatatlan sorozata, melyek során a főszereplők nemcsak egymáshoz, de önmagukhoz is közelebb kerülnek. Tökéletesre faragott történet, sehol egy felesleges epizód, álmosító részlet. Az első mondattól (engem speciel már frappáns cím levett a lábamról) az utolsóig érdekfeszítő a történet, mégsem nehezednek teherként az olvasóra a kalandok. Kolozsi Angéla -dacára a témaválsztás komolyságának- légies könyedséggel, tökéletes stílusérzékkel és kedves humorral mesél szerelemről, elfogadásról, ráeszmélésről, önmagunk felfedezéséről. Szalma Edit rajzai pedig beszédesen gyönyörűek. Az illusztrátor jól ráérzett a mese stílusára és festményeivel a legtöbbet hozta ki belőle. Bódog és Szomorilla, a fontos találkozások és értékes gondolatok könyve.