Lovranits Júlia Villő biológus, író, népszerű mesemondó, akinek szívügye a természet megszerettetése. Vérbeli mesélő, aki szerint egy budapesti lakótelepen is karnyújtásnyira rejtőznek a csodák, csak ki kell nyitnunk szemünket, hogy meglássuk. Tarts te is Bodzával, fedezd fel a világ lenyűgöző szépségét! Felolvasásra 5 éves, önálló olvasásra 8 éves kortól ajánljuk!   Szereplők bemutatás BODZA, a természetmentő Bodza egy szuperhős, de nem a megszokott értelemben: egy olyan introvertált csajszi, aki képes legyőzni a szégyenlősségét, és még emberek elé is kiáll beszélni, ha a kedvenc fája megmentéséről van szó. Bodza egyébként inkább olvasgatni szeret, meg persze megfigyelni a madarakat.       A természetvédő és internetező Nagyi A madarak     Krumpli Gyula   Krumpli Gyula, Bodza kerületének polgármestere, és titkárnője, Soseérrá Kávé Manci. Mancikát szerintem mindenki ismeri, ő az, akitől az időpontokat lehet kérni - már ha eléri az ember telefonon. Mancika ugyanis vagy mással beszél, vagy kávét főz, vagy lejárt a munkaideje.   konyvesmas.blogspot   A történet főhőse egy kicsit félénk, de nagyon jószívű kislány, Bodza, aki kisiskolás létére már most nagyon sokat tud a természetről, különösen a madarakról. Bodza emellett nagyon szeret időt tölteni fiatalos és mókás nagymamájával, aki hosszú idő után elmegy nyugdíjba. Hogy a hirtelen termett szabadidőt jól használják ki, nagymama és unokája felcsap természetmegfigyelőnek, sok időt töltenek Vica nagyi erkélyén a madarak tanulmányozásával vagy közös sétákkal. Egyik nap egy fotópályázatra lesznek figyelmesek, melyben az év természetfotósát keresi a kerületük nagyszülő-unoka kategóriában. Bodza és Vica nagyi el is határozza, hogy beneveznek, és sorban készítik a jobbnál jobb képeket. Az egyik sétájuk során különösen szép tölgyfára bukkannak a környéken, azonban sajnos az is kiderül, hogy a fát hamarosan ki akarják vágni kerületfejlesztés címszóval. Két hősünk nagyon elkeseredik, főleg azután, hogy sehogyan sem tudják elérni a polgármestert, hogy beszéljenek vele. Bodza és nagymamája végül különböző kalandokon megy keresztül, hogy hallathassák a hangjukat, kérdés, hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy megvédjék a szépséges fát? A kötet kivitelezése nagyon igényes, újra találkozhattam Imelda Green bájos és üde színvilágú illusztrációival, amik korábban is nagyon tetszettek. A szöveg és a képek aránya szerintem jó egyensúlyban van ahhoz, hogy az 5-8 éves korosztály számára vonzó lehessen. A szöveg fiatalos és humoros, ugyanakkor burkolt módon, de sokszor rámutat komoly témákra is (pl. a bürokrácia útvesztőivel kapcsolatban, amikor Bodzáék megpróbálják elérni a polgármestert). A könyv témája szerintem meglehetősen aktuális, hiszen manapság már sehogy sem lehet megkerülni, hogy foglalkozzunk a fenntarthatósággal és a környezetvédelemmel. Tetszett, hogy ezek a kérdések nem szájbarágósan és túl direkt módon jelentek meg, az írónő pusztán igyekezett átadni azt a szeretetet és rajongást, amit ő maga is érez az élőlények és Földünk iránt. A mese hősei kedvesek és szerethetőek voltak, sokat mosolyogtam Vica nagyi habókos természetén. Bodza pedig még a rövid terjedelem ellenére is sokat fejlődik, hiszen csendes és visszafogott kislány létére a cselekmény végén igazi bátorságról tesz tanúbizonyságot. Szerintem ez a történet abszolút alkalmas arra, hogy a természetet közelebb hozzuk a gyerekekhez, és a cselekmény kapcsán el is beszélgethetünk velük bizonyos kérdésekről. Sokat tanulhatunk a könyv egyes epizódjaiból, például azzal kapcsolatban, hogyan kell a madarakról gondoskodni a kertünkben, vagy akár arról, hogy hogyan kell kiállni egy olyan ügy mellett, amit fontosnak érzünk. Kíváncsian várom a sorozat további köteteit és hogy milyen kalandokba fog még keveredni Bodza és Vica nagyi.   Kinek ajánlom? Természetbarát gyerkőcöknek, és olyan szülőknek, akik szeretnék a környezettudatosság témakörét belecsempészni az esti felolvasásokba.   Molymacska (moly.hu)   Nagyon érdekes és összetett mese a természetről, a természet védelméről, és a város szépségéről is. A történet szerint Vica nagymama elmegy nyugdíjba, ezzel együtt pedig kis unokájával, Bodzával elkezd egy fotópályázatra fényképeket készíteni. Ahogyan ismerkednek ketten a természettel, úgy mélyedünk bele mi, az olvasók is a természet szépségeibe, és a problémába, hogy egyre kevesebb a zöld terület, és egyre csak fogy. Számomra a mese egyetlen, de annál nagyobb hibája, hogy túl egyszerűre sikerült a történet. Túl könnyen megy az öreg tölgy megmentése, nincs igazi akadály, mint az életben (vagy inkább nem olyan akadály van, mert azért tényleg vannak problémák): Például amint spoiler: Emiatt számomra olyan, mintha nem is erről a problémáról szólna a történet, sokkal inkább a természet és a madarak közé építettek egy megmentős történetet. Ami érdekes volt a könyvben, az a nagyi, és unokájának viszonya. Egyrészről azért, mert egyik se okosabb a másiknál (vagyis inkább nincs az idősebb személytől ez a felsőbbrendűség): láthatjuk, hogy a nagyi is tud hibázni, ő se ért mindenhez, és lehet az unoka valamiben jobb vagy okosabb, sőt, talán ez természetes is. Közben pedig ott van Bodza, aki bár okos, de mégis csak egy gyerek, akinek a világ megismerése például a nagyival történik. Úgy éreztem, hogy nincs igazán alá-fölérendeltség (ennek nagyon örültem), hanem harmonikusan, ki miben jobb, vagy ki minek nézett utána, úgy halljuk az információkat is. Ez talán (számomra) egy picit furcsa is, főleg az elején, hogy Bodza olyan ügyesen ismeri fel a madarakat, de közben ez is egy visszacsatolás a gyerekeknek, hogy lehetnek ők is ügyesek-okosok, és tudhatnak többet, mint mondjuk a nagyi (vagy a szülők). A másik nagyon érdekes aspektusa a könyvnek az internet: gyakorlatilag a nagyi onnan informálódik a természet kérdésében is, meg más ügyekben is. Nagyon tetszett, hogy egyrészről természetesnek vette a szerző, hogy az internetet, mint információszolgáltatót belevigye a történetbe, másrészről, hogy nagyi és Bodza is boldogulnak rajta. Nagyon jó volt, hogy az internetet nem egyfajta mumusként, káros dologként ábrázolta a szerző, hanem valami természetes, mindennapi dologként, ami segíthet mondjuk megoldani a problémákat. (kicsit számomra hiányzott is a végéről egy madárhatározó vagy egy növényhatározó oldal, hogy ezzel is picit bevonja a kisebbeket, de ez már az én fura elvárásom csak. ) Azt, amit a történet át szeretne adni, azt átadja: a természet szeretetét. Nagyon jó benne, hogy mindennapi környezetben (a városban) láthatunk különféle madarakat, ezzel is buzdítva a gyerekeket arra, hogy nézzenek körül lássák meg a környezetükben a természetet. Nagyon tetszett, hogy nagyi bohókás természete hogyan lovalja bele magát az egészbe, és hogyan láthatunk meg egyre több mindent magunk körül: madarakat, fákat, a szépet is a városban. Született pestiként ez is nagyon tetszett benne. A történet mellett kiemelném a csodás rajzokat is. Ahogy észrevettem, új illusztrátor alkotta ehhez a meséhez a rajzokat, aminek nagyon örültem, hiszen új illusztrátorral új stílus, új színvilág is tartozik. Kellemes volt a rajzokat nézegetni, hiszen egyrészről megtudta fogni a szereplők bohókás stílusát, miközben nagyon szép természeti képeket is láthatunk. A cinkék elbűvölőek, a tengelic nagyon szépen néz ki, és egyszerűen csak megfog az a szép látvány, amit láthatunk. Ami picit furcsa volt, hogy néhány résznél kicsit a kép önmagában elkülönült, mint egy kis portré lógott a szöveg mellett (ez általában azokra a képekre igazak, ahol háttér is fontos része volt az egésznek). Ettől függetlenül viszont nagyon szerettem elmélyedni a rajzokban és böngészni picit azokat. A mese nagyon kedves, és kellemes volt olvasni is, felnőttként is, hiszen számomra is tartogatott új információt (remélem emiatt a szülők sem fogják olyan hamar megunni a mesét). Nagyon várom a folytatást a Sas-hegyi kalanddal, remélem ott a történet és a természet is összhangba kerül majd, és egy még jobb mesét olvashatok majd.   2. Bűntény a Sas-hegyen Oldalszám: 48 Megjelenés: 2021. január 06. Ne félj, Természet, jövünk! Éld át Bodza újabb budapesti kalandját, amely valódi természeti bűntény! Egy sas-hegyi kirándulás alkalmával Bodza igazi gaztettnek lesz tanúja, amikor egy gyanús bácsi felháborító módon zsebre rak egy kis piros hím bikapókot. Csakhogy a felnőttek nem figyelnek rá, így ő és - a kiránduláson részt vevő két társa - Mirtill és Elzbieta próbálnak meg a rejtély nyomára bukkanni. A szálak a Hamis Dzsungel Állatkereskedéshez vezetnek, ahol egy feltűnően rózsaszínű hajú hölgy és a gyanús bácsi, Ördögh Zoltán folytatják kétes üzleteiket. Ám az akció során Bodza is bajba kerül. Vajon hogyan fog kikeveredni ebből a zűrzavarból? És vajon sikerül megmenteni a bajba jutott állatokat? Az izgalmas kalandok csak rád várnak! Lovranits Júlia Villő biológus, író, népszerű mesemondó, akinek szívügye a természet megszerettetése. Vérbeli mesélő, aki szerint egy budapesti lakótelepen is karnyújtásnyira rejtőznek a csodák. Csak ki kell nyitnunk a szemünket, hogy meglássuk. Nyomozz te is Bodzával, és mentsétek meg a bajba jutott állatokat!   atalant - moly.hu Még mindig úgy érzem, hogy hatalmas szükség van az ehhez hasonló könyvekre. Ráadásul Bodza újabb kalandja legalább olyan élvezetes és tanulságos, mint az első. Talán a humor most kicsit kevesebb volt, de annál több lett az akció. Kíváncsi vagyok, mibe keveredik legközelebb a természetmentő-csapat! És ha már a tartalom hiteles, az csak külön öröm, hogy a rajzok sem gagyik és elnagyoltak: habár stilizált és abszolút gyerekkönyves az illusztráció, mégis tökéletesen felismerhető minden állat, amiről szó esik (a kardoslepkének egyébként majdnem úgy örültem, mint amikor élőben látom). Továbbra is szívből ajánlom a sorozatot kicsiknek és nagyoknak egyaránt!   VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>