A monyók kalandjai ezúttal is szorosan összekapcsolódnak az emberekével: a már az első kötetből megismert monyócsalád (Lujzi, Samu és az ikrek) elkísérik a szerzőt és kisfiát, Márkust előbb Olthévízre, majd vissza Kolozsvárra, onnan meg a tengerre. Olthévízen igazi falusi élmények várnak monyót, embert egyaránt: keresztelő, lakodalom, árvíz. A helybeli monyók ízes beszédét Gergely Edó szülőfalujának tájszólása alakítja, sokak számára éppen ezek a párbeszédek teszik majd emlékezetessé ezt a kötetet. A székely falu világát mind az emberek, mind a monyók szintjén bemutató részben a szerző a mindenkire érvényes szabályokról is beszél, illetve arról, hogy ezek a szabályok nem éppen így működnek ezen a zárt világon kívül. Az olvasók értesülhetnek arról is, hogy maradt ebben a faluban egy szász monyó, miután a szász emberek már mind egy szálig elköltöztek. A szeretetről, egymás elfogadásáról, a bizalomról és az időnkénti megpróbáltatásokról szóló történeteket a szerző igyekezett a gyerekek szemszögéből elmesélni, rendkívül szellemesen, sok szójátékkal fűszerezve. A monyó-világ mára kiteljesedett: Gergely Edónak úgy sikerült megteremtenie ezt a párhuzamos világot, hogy minden bizonnyal akad majd olyan olvasója, aki majd rendszeresen megnézi a cicája fülét – alszik-e benne monyógyerek. VISSZA AZ OVISOK OLDALÁRA>> VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>