Mesélni kell a gyereknek, de miért?   A mese a legjobb érzelmi intelligenciafejlesztő módszer és a minőségi idő egyik legértékesebb módja gyermekeknél. Azok a felnőttek, akiknek meséltek gyermekkorukban sokkal könnyebben küzdenek meg az élet nehézségeivel, érzelmileg stabilabbak, hiszen számtalan példát, mintát kaptak a mesékből, hogyan oldhatóak meg a problémák, és megélhették azt is, hogy érdemes hinni a Jóban, mert majd egyszer elnyeri méltó jutalmát.     A mese feszültség-levezető is, mivel a tudattalan nyelvén szól, megérintheti azokat a félelmeket és negatív érzéseket, melyeket közvetlenül nem merünk megfogalmazni. Nem csak a gyermekre, a szülőre is jó hatással van a mese, hiszen vágyteljesítő, kompenzáló, vigasztaló, gyógyító hatása közvetlenül érzékelhető. A mese kimondhatóvá teszi a kimondhatatlant.   Ha az óvodában, iskolában mindenki elveszi a gyermek játékát, a félénk gyermek a mesében elégtétel követelhet ezért, és a rosszak megbűnhődnek. Ez a mesében látott forgatókönyv bátorítást ad a gyermeknek, hogy a problémákat a valóságban is meg lehet oldani, és még azt is megmutatja, hogyan. Ha a gyermek haragszik a szülőre, hogyan mondhatná ezt meg éppen neki, akitől léte függ? Feszültségét viszont belevetítheti sorstársa, Hamupipőke gonosz mostohaanyja személyébe, s így elvezetésre kerül mindaz a méreg, amit a meseolvasás előtt érzett. Így megnyugodva hajthatja álomra a fejét, hisz itt van neki anyukája, aki mégis csak jó éjt-puszival búcsúzik el tőle a szép mese után, bármi is történt, biztosan szereti őt.   Milyen a jó mese?   A jó mese nem csak szórakoztat, hanem jóra is tanít. A jó mese szolgál, lelki tápláléka a gyermeknek. Hogy kígyót adunk-e a gyermekünknek vacsorára mikor halat kér, rajtunk múlik. A szülőnek ismernie kell a mesét, hogy tudja, gyermeke lelki világának megfelelő-e. Ha ő nem tud belehelyezkedni lelkileg a történetbe, átadni sem fogja tudni hitelesen, így érdemesebb másik mesét választania. Persze nem az a cél, hogy a szülő a saját problémáihoz válasszon mesét, sokkal inkább az, hogy a gyermek világába illő történetet keressen, de akkor sincs gond, ha valamelyest a szülő életét is tükrözi a választott történet, hiszen így a gyermek jobban megértheti, mit él meg anyja, apja.   A gyermek számára elengedhetetlen, hogy a mesében élesen elkülönüljön egymástól a jó és a rossz, ezért az olyan meseátiratok, ahol a farkas csak elszégyelli magát, vagy áttér a vegetarianizmusra, elmossák a határt és összezavarják a gyermeket. Csak a mi fantáziánkban jelenik meg a vér, amikor felvágják a farkas hasát, a gyermek számára ez nem ilyen reális, viszont biztonságot ad, hogy a rossz tényleg megbűnhődik, érdemes hát a Jóért küzdeni.   A mai gyermek igényei mások, másfajta meséket kell mesélni nekik, mint a 20-30 évvel ezelőtti gyermekeknek?   A mesehallgatás belsőleg mozgatja meg a gyermeket. A mai gyermekek keveset mozognak, igénylik azonban a mozgalmasságot, amit a mese belső mozgáslehetőségként ad meg számukra. A fantáziát beindítva a gondolkodás, mint próbacselekvés révén fejleszti a kreativitást. Ha a könyv, melyből mesélünk nincs tele illusztrációkkal, a fantáziát belső mozgásra készteti, így jobban fejleszti az érzelmek megélésének képességét, a megítélő-képességet, a bátorságot és az odaadást, mint ha kész sablont kap a gyermek, amelyhez belső képeit le kell nyesegetnie, hogy illeszkedjen a kész mintába.   A jó mesék nem tudnak elavulni, a népmesékben megjelenő szereplők archetípusok, ősképek, melyek segítenek megérteni a mindenkori világot. Az anya, a bölcs, a gonosz, a tündés, az óriás lelki minőségeket tükröznek, melyeknek megértésére minden korban szükség van.   Az esti mesefilm még mindig jobb, mintha egyáltalán nincs se meseolvasás, se mesenézés?   Azért jobb mesét hallgatni a szülőtől, mert így a mese tempója alakítható a gyermek tempójához. Ha valami nem világos, a gyermek kérdezhet, kérheti, hogy a szülő ismételjen meg egy részt, a szülő társa a kalandokban, a félelemben és a feloldozó örömben és boldogságban is.     A szülő-gyermek kapcsolat egyik legjobb fejlesztője a meseolvasás. Az esti lefekvés, elbúcsúzás nehéz perceit könnyítheti meg, ha az esti rituálé jó közérzetben zajlik. A nyugalomra és a csendre való átváltás nem könnyű egy gyermeknek a felfedezésekkel teli világban. Az esti mese gyakran az ágyban, fekve történik már, amikor már nincs játék és szaladgálás, de még megengedett a belső mozgás, a fantázia szárnyalása, akármennyit lehet kérdezni, és végül a sok érintéstől, simogatástól az egymásra szánt idő és figyelem szeretetteljes légkörében meg lehet nyugodni.     A családon belüli kapcsolatok mintát nyújtanak a gyermekek számára saját kapcsolataik kialakításához, hisz számukra kezdetben még nincs viszonyítási alap, az a valóság, az a jó, amit a családban látnak. A gyerekek észrevétlenül átvehetik a szülők szokásait és tőlük tanulják meg azt, hogyan kell élni. A szülőkkel való kapcsolat és a jó minta döntő fontosságú a gyermek pszichológiai fejlődése szempontjából. (Geszvein Erika pszichológus)