MESEPSZICHOLÓGIA : Mesepszichológia (1): A képzelet szerepe a gyerekek személyiségfejlődésében |
Mesepszichológia (1): A képzelet szerepe a gyerekek személyiségfejlődésében
A képzeletnek nagy szerepe van a gyermek egész személyiség fejlődésében. A képzelet során úgy jelenítjük meg a nem látott képet/észleletet/illatokat, hangokat is, mintha észlelnénk. Ez nem csak egy belső kép, hanem magába foglalja a külvilág tárgyaival, eseményeivel kapcsolatos érzéseket, személyes jegyeket is.
A Nők Lapja öt részes sorozatában Dr. Prevics Erzsébet klinikus, gyermekpszichológus, pszichoterapeuta elárul nekünk szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak egy-egy apró kis titkot arról, hogyan segíti a személyiségfejlődést a képzelet, a mese, és a gyermeki fantáziavilág.
Szó lesz arról, mit tehetünk mi magunk a mindennapokban azért, hogy gyermekünket a lehető legjobb érzelmi alapokkal indítsuk útjára a felnőtté válás felé, már pici kortól kezdve.
|
A mese nem csak szórakozást ad a gyermeknek, hanem fejleszti önismeretét, személyiségét. Hogy egy gyermeknek egy adott életkorban melyik mese a legfontosabb az attól függ, hogy éppen hol tart a lelki fejlődésben, hogy éppen milyen problémák foglalkoztatják a legjobban. A szülők hajlamosak arra, hogy az általuk kedvelt, nekik tetsző meséket meséljék. A mese kiválasztásánál mindig a gyermek kívánságát kell figyelembe venni. Ha a gyermeket még nem köti le valamelyik mese azt jelenti, hogy életének ebben a szakaszában ezek a témák még nem fontosak számára Ilyenkor jobb, ha másik mesét mesélünk neki.
Pillanatnyi érdeklődésének és szükségletének megfelelően a gyermek ugyanabban a mesében sokféle értelemet találhat. A gyermeknek, amelyik mese fontos azt újra és újra hallani szeretné. Ilyenkor újabb részleteket is megért. Segíti feldolgozni belső szorongásait, félelmeit, nehézségeit. A mese történetei megértetik a gyermekkel, hogy a problémákat nem lehet elkerülni, s, hogy létezik megoldás. A mese mindig jól végződik.
A mese tanulságait, annak jelentőségét magyarázni a gyermeknek nem ajánlatos, mert hisz ezzel „széttörjük" a mese varázsát. A mesék gyermekben részben tudatosan, részben tudattalanul hatnak. Magyarázatainkkal megfosztjuk annak a lehetőségétől, hogy ő maga gondolkodjon, s dolgozza fel a kapott élményeket. A mese önmagában hat, s nem kell a racionális világba átemelni.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem válaszolunk a kérdéseire, hogy nem beszélhetünk a meséről, de csak akkor és annyit, amennyit a gyermek igényel.
|
|