Mesék, tanítómesék, állatmesék Eredetüket tekintve lehetnek népi bölcsességen, kollektív tudáson és tapasztalaton alapuló mesék, illetve konkrét szerzőhöz is köthetők. Kiemelkedő szerzők és művek: Aesopus (Kr. e. VI. sz.): A róka meg az oroszlán Apuleius (Kr. u. 158): Az aranyszamár Heltai Gáspár (1510-1574): Száz fabula Jean La Fontaine (1621-1695): A róka meg a holló  A fabulák szerkezete Szinte kivétel nélkül azonos. Jellemzői: Helyzetrajz A szereplők párbeszéde A párbeszéd erkölcsi tartalmát szemléltető cselekmény Az erkölcsi vagy gyakorlati tanulság Az afroázsiai és európai népek, indiánok és eszkimók népköltészetének tanítómeséire jellemző, hogy kevés bennük a részletező leírás, epikus rész/részlet, a tanulság felé siettetik  a párbeszédet Egyéb európai és esópusi eredetűek, amelyek tudatosan szerkesztettek, a helyzeteket és szereplőket utalásszerűen említik meg, a párbeszéd jelentősen csökkentett, a tanulság levonását a hallgatóra bízzák.  A műmese Szerzője ismert, önálló írói alkotás, illetve eredeti népmesék átirata. Ide sorolhatók a legnagyobb meseírók és gyűjtők, mint: Regősök, dalnokok, bárdok, druidák (az élő népi emlékezet - nevükről és életükről nem tudunk semmit. Szerepük miatt soroltuk ide őket.) Grimm testvérek: Wilhelm (1786-1859) és Jakob Grimm (1785-1863) Hans Christian Andersen (1805-1875) Benedek Elek (1859-1929) Gárdonyi Géza (1863-1922) Illyés Gyula (1902-1983)