1. Ágról szakadt Tóbiás Oldalszám: 316   A számos nemzetközi díjjal kitüntetett varázslatos meseregény főszereplője, Egyke Tóbiás a Fa közösségének - egy a miénkhez hasonló, miniatűr emberek által alapított civilizációnak - a tagja.    Tóbiás másfél milliméter magas, korához képest nem túl nagy. A fa lakói között él, akik ágakon és leveleken épített otthonukon túl nem ismernek más világot. Amikor tudós édesapja rájön, hogy a fa él, és a belőle kinyert energia elemi erővel pusztítja, felfedezését nyilvánosságra hozza. Ám a fa kifosztásában érdekelt zsarnok, Furkó Döme a család ellen fordítja népét.   Szüleit börtönbe zárják, a fiúnak menekülnie kell. Fejére vérdíjat tűznek ki, egykori barátai sorra elárulják, egyetlen segítője a különleges egyéniségű, titokzatos Lilia marad.    Miközben Tóbiás ágról ágra járva lélekszakadva küzd az életéért, reménytelen kísérletet folytat szülei kiszabadítására és a fa megmentésére is. Ám úgy tűnik, végleg alul marad a küzdelemben, amikor rejtekét, fagyöngy golyóját csőrébe kapja egy hatalmas madár, és népe ősi ellenségei, a fa alatti fűben lakó pőrék közé pottyantja…  A barátságról, küzdelemről, természetről, családról, humánumról - Pacskovszky Zsolt fordításának is köszönhetően - új, izgalmas hangon szóló ifjúsági regényt érdemes ajánlani a tizenévesek körében. ÁGRÓLSZAKADT TÁRSADALOMKRITIKA Timothée de Fombelle nem pusztán egy elképesztő kalandsorozatot kanyarított alig másfél milliméteres, és éppen csak tizenhárom éves mesehőse köré, hanem olyan kompakt társadalomkritikát is kinyert a tölgylakó minitársadalom mindennapjaiból, hogy azt akármelyik szociológus megirigyelhetné. Bár egy interjú során de Fombelle úgy nyilatkozott, hogy eredetileg egy teljesen fiktív világot szeretett volna megörökíteni a Tóbiás-történetben, az alkotófolyamat során azonban mégis óhatatlanul beszüremkedett a saját világunk iránt érzett aggodalma.   Talán nem véletlen, hogy épp azon két európai ország meseirodalma jegyzi a legautentikusabb társadalomkritikai történeteket, ahol mind a társadalmi nyilvánosságnak, mind a társadalomtudományos kutatásoknak már évszázados hagyományai vannak. Ha mást nem, gondoljunk csak Ende Momo-jára, vagy a nagy francia klasszikusra, Exupéry Kis herceg-ére. 2006-ban jelent meg Franciaországban az Ágrólszakadt Tóbiás, a műfaj újabb, páratlannak bizonyuló darabja, és zsebelt be azóta több rangos irodalmi díjat is. De Fombelle mesehősei ugyan csak milliméterekben mérhetők, és egy hatalmas tölgyfa az otthonuk, társadalmuk mégis kísértetiesen hasonlít a miénkre. A természeti népek - tudatlanságból fakadó - félelmeivel, de boldogan és tökéletes szimbiózisban élnek a fával. Platón baranglakóihoz hasonlatosan, ők is a tudatlanság béklyójában, saját világuk keretei közt próbálnak választ kapni az olyan kérdésekre, mint hogy: változik-e a fa, van-e határa és legfőképpen: létezik-e rajta kívül is élet? Mígnem egy napon, épp főhősünk, Egyke Tóbiás születésnapján, tudós édesapja rá nem lel a fa titkára. Rájön, hogy a tölgyet annak nyers nedve élteti. Bebizonyítandó, hogy a fa él, ezt a nedvet használja fel, hogy egy élettelen tárgyat rábírjon a mozgásra. A tudományos áttörés, a jövő fantasztikus technológiai ígéretével kecsegtetve, teljesen megbolygatja az apró társadalom életét. Egyke Szigfrid azonban úgy dönt, hogy nem hajlandó tudását az emberi uralomvágy szolgálatába állítani, mert sejti, hogy ezzel saját élőhelyük sorsát pecsételné meg. Döntése azonban súlyos következményekkel jár, családjával együtt száműzik a közösségből. Bár a titok nyitját Egyke Szigfrid nélkül nem lelik, mégis kezd eluralkodni a falakó közösségben az a szemlélet, melynek nevében a világ technikai uralását tűzik ki a társadalom követendő céljaként. Furkó Döme, a kapitalista nagyvállalkozó archetipikus alakjában fúrja pozdorjává a fát, csapolja annak bűvös nedvét, és a "szolidaritás" nevében urbanizálja a falakók természetes élőhelyét. Furkót cseppet sem érdekli a fa, annál inkább az, hogy mit tud kiaknázni belőle, és hogyan tudja azt minél gyorsabban és eredményesebben birtokba venni. Ha Furkó Döme megkaparintaná a Bigibogi titkot, a mi világunkhoz hasonlatosan, a tölgyfán is kezdetét vehetné a technika segítségével, a természet teljes leigázása. Furkó a legősibb trükköt alkalmazza, hamis vádakon alapuló gyűlöletet szít, és félelemmel tartja kézben a fa lakóit. De Fombelle, egy gyermek kezébe helyezi a fa sorsát. Tóbiás azonban közel sem szuperhős. Csakúgy, mint a klasszikus mesékben, ő sem rendelkezik veleszületett, fantasztikus képességekkel, mindenért meg kell küzdenie, a megpróbáltatások erősítik jellemét és edzik szellemét. Épp ezért vonzó Tóbiás karaktere. Mert egyrészt könnyebb lehet vele azonosulni, hisz olyan mint bármelyik gyerek, másrészt de Fombelle elhiteti velünk, hogy egy egyszerű gyerek is nagyszerű tettekre lehet képes, csak akarnia kell. Gonosz hőseit pedig rendre kifigurázza, csak hogy nevetéssel távolítsa ifjú olvasóit ettől a - már korántsem utópisztikus - világtól. Az olvasói figyelem lankadása pedig teljességgel kizárt. Ha nem lenne elég a sok kaland, titok, önfeláldozó barát és bontakozó szerelem, de Fombelle még kever néhányat a történet időstruktúráján, hogy még véletlenül se derüljön ki semmi idő előtt. Ha pedig azt hisszük, hogy a második kötet megjelenéséig karba fonva, nyugodtan üldögélhetünk, hát jócskán tévedünk. A záró mondatok olyan torokszorítóan izgalmasra sikeredtek, hogy eldöntöttem újra rászánom magam a francia tanulásra, mert nem bírom kivárni míg elkészül a magyar fordítás. És ha már magyar fordítás. Nem mehetek el szó nélkül Pacskovszky Zsolt csodálatos munkája mellett. Azon túl, hogy még a könyv eredeti címe sem sikerült ennyire frappánsra, Pacskovszky olyan zseniális érzékkel aknázza ki a magyar nyelvben rejlő játékosságot, hogy már csak a nevek is minden gond nélkül elviszik a hátukon az amúgy nem túl bonyolult nyelvezetű szöveget. Ízelítőül néhány név: Istáp doktor, Reccsentő a favágó, Fukardi a pénztárnok, Pecér Zénó a szoknyavadász jegyző, vagy a tölgy börtöne, mely a Csüngő névre hallgat. A szöveg pedig csak annyira letisztult, amennyire a cél megkívánja, hogy 8-14 évesek olvashassák. (Papp Eszter)   2. Lilia szeme - 344 oldal Amikor három év múltán Tóbiás visszatér a tölgyre, szomorú kép tárul a szeme elé. Furkó Döme és Türkiz Leó zsarnoksága alatt a fa sorvadásnak indult. Az ágakon sűrű zuzmótelepek és moha, a kéregkiszáradt és felrepedezett, a lombozat megritkult. A közeledő tél talán a parányi falakók pusztulásáthozza. A fafőtanács tudósait és a pőréket munkatáborokba hurcolták, Liliát egy tojásbörtönben tartjafogva Leó. Ám a három fiatal, Tóbiás, Lilia és Leó származását olyan titok övezi, amely mindent megváltoztat, és mire beköszönt a tavasz, új időszámítás kezdődik a fán. Egy felejthetetlen liliputi világot tár elénk az utóbbi évek legnépszerűbb francia kalandregénye. A számos nemzetközi díjjal kitüntetett könyv meghódította Európát, új, izgalmas hangon szól barátságról, harcról, szerelemről, természetről, családról, emberségről.   Timothée de Fombelle 1973-ban született. Franciaországban és Vietnámban tanított irodalmat, majd érdeklődése a színház felé fordult. 1990-ben színtársulatot alapított, drámáit saját rendezésében vitte színre. A világítótorony című színdarabját tizennyolc évesen írta, Oroszországban, Litvániában, Lengyelországban és Kanadában is bemutatásra került. Az Ágrólszakadt Tóbiás az első regénye, amely egy csapásra meghozta számára a nemzetközi sikert; magyar, angol, olasz, német, török, holland, lengyel fordítása mellett hamarosan bolgár, cseh, görög, spanyol, héber, japán, koreai, litván, portugál, román, vietnámi nyelven is olvasható.