Galgóczi Tamás   Végre egy könyv, amit ha megfeszülök sem foghatok fel másként, mint színtiszta mese korosabb ifjaknak (mondjuk úgy 10-14 között). Mert bár látszatra Gliori világa hasonlít a miénkre, van benne pár furcsaság, ami miatt egyértelműen a kitalációk közé kerül. És azt mondom, ez üdítő változatosságot jelent Harry Potter utódai között, ahol minden úgy van, ahogy ismerjük, de a háttérben mégis minden más, hol varázslók, hol dzsinnek, meg ki tudja miféle népségek matatnak szigorúan zárt, ám ennek ellenére meglepően nyitott köreikben. Ehhez képest Gliori nem kíván az egész világra kiterjedő változást végrehajtani, ő csupán szórakoztatni kíván, történetét a kitalációk végtelen honába helyezve. Annyi engedményt ad, hogy középkori miliő helyett - bizonyára az érhetőség kedvéért - modern környezetben játszódnak a képtelenebbnél képtelenebb kalandok. A XXI. század olvasói elvárásainak megfelelően a boszorkány nem mézeskalács házikóban várja áldozatait, hanem hangulatos kastélyban él szerető családjával és háziállataival (griff, sárkány, jeti és krokodil). A világgal való kapcsolattartást hírnökök és postagalambok helyett internet-kapcsolat biztosítja, s éppen ez utóbbi lesz a sorozat nyitókötetének egyik kritikus pontja. Történik mindez Skóciában, ahol lökött olasz família éli hétköznapjait, maffiózó rokonsággal és fura dadussal terhelten. Igazából nincs értelme sokat elmesélni a könyv cselekményéből, legyen annyi elég, hogy fekete humorral, és tizenéveseknek megfelelő szintű bonyodalmakkal bőven ellátott darabról van szó, ami angolul már a hatodik résznél tart. Könnyűszerrel el tudom képzelni a honi sikert is, mivel a megcélzott korosztály vélhetően pompásan szórakozik a Strega-Borgia család ügyein. Az elnevezés egyébként a beszélő nevek közé sorolható. A Borgiák ugyebár gyakorlott méregkeverők hírében állnak a történelemkönyvek szerint. A stregheria pedig ősi olasz kifejezés, aminek jelentése boszorkányerő, s ennek női alakja a strega. Egyszóval beszédes családnévről van szó, persze egyelőre szinte semmit sem tudunk meg a család múltjáról, erre már nem jut idő az első találkozás alkalmával. Az egész amolyan Addams family hangulatú (tudtátok, hogy az eredeti sztorit részben Ray Bradburynek köszönhetjük?), csak európai kivitelben, korhatáros kiadásban. Azért a második részre kíváncsi leszek.