„Ha a gyerek mesét hall (nem lát, az egész más), akkor megtanul intenzíven belső képeket készíteni a hallott meséhez. Akinek vannak ilyen belső képei, az élvezettel fog tudni később regényt olvasni.”

„Nem igaz, amit a nagyszülők gondoltak, hogy nem fog a gyerek olvasni, ha egyfolytában felolvasnak neki. Pont fordítva: ez a dolog továbbviszi-vezérli a saját olvasás felé.”

Természetesen az iskolának is nagy szerepe van, hiszen ott kell elsajátítani az olvasási készséget. Ez azonban sok helyen elmarad. Vekerdy emlékeztet arra, hogy még mindig dívik az az abnormális ötlet, hogy az elsős gyerek karácsonyra (vagy legkésőbb első végére) írjon, olvasson.

 „Ez egy marhaság. Van gyerek, aki úgy jön az iskolába, hogy ír-olvas, mert mondjuk volt három nővére és tanító nénit játszottak; és van gyerek, aki harmadikra fog tudni stabilan olvasni és írni. Miért baj az?” 

Sőt az olvasástanítást nem kellene abbahagyni 4. osztályban. Felsőben a szaktárgyak oktatása során is meg lehetne állni, ha valaki elakad az értő olvasásban. Sokkal jobbak azokban az iskolákban a PISA-eredmények, ahol az egész tantestület felelősséget érez a diákok nyelvi kompetenciái iránt.

Vekerdy szerint egyáltalán nem azzal kellene kezdeni, hogy „ez itt az a betű, ez a b”. A tanító néninek izgalmas-érdekes dolgokat kellene felolvasnia – amit, ha a gyerek kéri, és van elég példány, hazavihet és otthon is izgatottan nézheti. 

„Egy soha nem olvasott gyerek jut eszembe, akivel tízéves korában találkoztam, és akinek Rejtőt kezdtem el felolvasni a terápiás órán. Elkérte a Rejtő Jenőt, izgatottan hazavitte és úgyszólván felfalta. De gondoljunk csak arra, hogy amikor az egész világ panaszkodik, hogy a gyerekek már nem olvasnak, a Harry Pottert tízmilliószám kapkodták el a gyerekek, nagyon sok nyelven. Igenis vannak könyvek, amik »beszippantják« őket. Csak ezek persze nem a kötelező olvasmányok közül kerülnek ki. Az egy további ostobaság.”

Vekerdy emlékeztet a második McKinsey-jelentésre, amely a 25 legjobb iskolarendszert vizsgálta a világon. Kiderül, hogy ezekben a tanári pálya magas presztízsű, ahol a legjobb 5 százalék megy tanárnak, nem a legalsó egyharmad, a tanári kezdő fizetés megegyezik a versenyszféra kezdő fizetésével. A jelentés fontos mondata, hogy „a közoktatásban minden hasznos, ami lehetséges” – tehát ami szabad, ami meg van engedve – „és minden káros és roncsoló, ami kötelező”. Tehát mivel autonóm tanári személyiségek autonóm gyermeki személyiségeket kellene hogy kibontakoztassanak: a kötelezőség pusztító, a lehetőség megadása nagyszerű.

Azt kell elérnie az iskolának, hogy megszerettesse az olvasást, s ezáltal „élvező olvasóvá” váljon a gyerek, akinek nem probléma maga az olvasás technikája. Ne kelljen töprengenie, hogy milyen betűt lát (még ha jó megfejtést ad is). Aki tud olvasni, az nem tudja, hogy milyen betűt olvasott el. Nagy Attila pedig úgy fogalmazott, hogy a sikeres olvasástanulásnál nemcsak a pedagógiai jó szándék fontos, hanem a szabadság is. Legyen idő, amikor a gyerek szabadon kérdezhet, formálhassa a gyerek érdeklődése a menetet, mondhassa, hogy olvasott valami érdekeset (még ha az nincs is rögzítve a tantervben), esetleg olvasson is fel belőle a többieknek.

Mindezt a folyamatot erősen gátolja, ha a tankönyv és a tantervek által diktált olvasmányok kizárólagossá válnak az oktatási folyamatban. Érdemes lenne meghallgatni a könyvtárosok, könyvesboltosok tapasztalatait, hogy milyen köteteket vesznek kézbe a gyerekek örömmel, kényszer nélkül.

Hiszen azok a gyerekek már „élvező olvasók”. 

Egy budapesti általános iskola leendő 5. osztályosainak javasolt nyári olvasmányok:

• Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
• Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai
• Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi történetei, Juharfalvi Emil történetei
• Thorbjöm Egner: A három jószívű rabló, Róka Miska megjavul
• Karl May: Winnetou
• Tolkien: A Babó
• Eric Knight: Lassie hazatér
• Erich Kästner: A két Lotti
• Travers: A csudálatos Mary történetek
• Arthur Ransome: Fecskék és fruskák
• Fekete István: Kittenberger Kálmán élete, Kele, Lutra, Tüskevár, Téli berek, Bogáncs, Hu
• Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami, Kire ütött ez a gyerek, A hét bőr
• Darvasi László: Trapiti
• Szabó Magda: Bárány Boldizsár, Tündér Lala
• Békés Pál: Félőlény, A kétbalkezes varázsló, Doktor Minorka Vidor..., A bogárnak mindegy
• Mándy Iván: Csutak színre lép, Csutak és a szürke ló
• Boldizsár Ildikó: A vakond meséje, Amália álmai, A Fekete Világkerülő ember meséi
• Különböző népek mondái, mítoszai, bibliai történetek