Egy magyartanár könnyen elbizonytalanodhat, képesek-e a diákjai befogadni olyan irodalmi szövegeket, mint Berzsenyi Dánieltől az Osztályrészem vagy Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje. Tanácstalanságát fokozhatja, hogy ő maga valószínűleg már annyit foglalkozott ezekkel a textusokkal, hogy biztos képe és tudása alakult ki az idők során róluk, sőt esetleg kvázi közeli barátjaivá is válhattak, ezért nehezen érti meg az első olvasás korlátjait és nehézségeit. Vojtek Sándor Olvasóközpontú irodalomoktatás című tanulmánykötete éppen abban nyújt segítséget, milyen módszerekkel, kérdésfelvetésekkel és játékokkal könnyítheti meg a pedagógus a diákjainak az első találkozást a szöveggel.  A teljesség igénye nélkül felsorolnánk pár nagyszerű ötletet, melyek játékosak, kreatívak, és abban támogatják az olvasót, hogy a befogadás számára (újra)alkotási folyamattá válhasson. Vojtek elképesztő fantáziával segít Berzsenyi költészetével kapcsolatban, hogy az antik versformák a diákok számára ne valami értelmetlen döcögés, hanem élő ritmus lehessen. Kiemelném a „zenekar” nevű csoportos feladatot, amely során a négy-öt fős diákcsapatok a sorok alá írják a verslábak jelölését, majd együttesen olvasva, valamilyen ritmushangszer (triangulum, csörgődob) kíséretével előadják azt az egy-két versszakot, melyekkel foglalkoztak. Vagy szintén Berzsenyi Dánielnél, A poézis hajdan és most című versnél javaslatot tesz arra, hogy a diákok ne a teljes szöveget elemezzék, csak a hattyú motívummal foglalkozzanak – egy ilyen nehéz szövegnél elengedhetetlen, hogy felfedezzük, milyen jelentések, milyen értelmezési ösvények érhetnek össze csak és kizárólag a hattyú esetében (a tanulók Lédától kezdve Lohengrinen át számos csomópontot találhatnak önálló vagy csoportos kutatómunka során, ami a motívum elemzését gazdagíthatják). Leginkább mégis azokat a feladatokat emelnénk ki, ahol Vojtek szó szerint játékosítja az irodalmi szövegeket: társasjátékot kreál a Csongor és Tündéhez, Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének a feldolgozását barkochbával segíti. Hiánypótló lehet a Szétszabdalt meseregény című fejezet, melyben Vojtek Sándor Berg Judit Rumini című meseregényének iskolai feldolgozására és elemzésére tesz számos javaslatot. A kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom rendkívül gazdag világa mellett nem mehet el egy magyartanár sem, és ha célja a tanulóinak olvasóvá nevelése, akkor a klasszikusok mellett mindenképp találnia kell egy-két olyan művet, ami az adott korosztályt célozza meg, az ő nyelvükön szólal meg, és kapcsolódik a gyerekek problémáihoz, szemléletmódjához, egyszóval az ő világukban játszódik. A magyartanárok problémája az, hogy a kortárs gyerekirodalom elemzésének, tanításuk módszertanának nagyon gyér a szakirodalma, ha fel akarja tárni az osztályával közösen a könyv titkait, szinte csak magára, a saját kreativitására hagyatkozhat. Éppen ezért örömteli, hogy Vojtek (mellékletekkel együtt) több, mint száz oldalon foglalkozik a Rumini órai elemzésével, megközelítésével, hiszen ha egy magyartanár nem is ezt a könyvet választaná ki mondjuk az ötödikes diákjainak, hanem egy másik kortárs gyerekregényt, így is számtalan ragyogó módszertani ötletet nyerhet Vojtek Sándor példája alapján.     Vojtek Sándor: Olvasóközpontú irodalomtanítás (Két Egér Könyvek, 2017, Budapest) Forrás: tantrend.hu