– A rendszerváltást követően a gyerek- és ifjúsági könyvkiadás piaci alapúvá vált, az addig állami kézben lévő Móra Könyvkiadó mellett hirtelen több hasonló profilú kiadó is színre lépett. Ebben az új helyzetben a gyerekkönyvek megjelentetése általában nagyobb haszonnal kecsegtetett, mint az ifjúsági könyveké, ezért az ifjúsági regény – különösen a magyar szerzőké – háttérbe szorult. Ebben az időben, az 1990-es években még nem alkotott az az új írógeneráció, amely ma a fénykorát éli. Évekbe telt, mire a könyvkiadók helyzete anyagilag stabillá vált, ezután viszont elkezdhettek merészebbek lenni, és egyre több ifjúság regényt kiadni. A mai gyerekkönyvkiadásra az jellemző, hogy hasonló típusú könyvek jelennek meg, mint a romantika korában: gótikus regények, (alternatív) történelmi, mese- és kalandregények, a fantasy különböző változatai, és persze a disztópiák, antiutópiák. A könyvpiac működését általában társadalmi és kulturális jelenségek, valamint a belőlük következő trendek határozzák meg. Egy példával élve: tavaly év végén a Móra Könyvkiadó megjelentette az Esti mesék lázadó lányoknak – 100 különleges nő története című könyvet, ami nagyjából egybeesett a #metoo-mozgalommal. A könyv annyira keresett lett, hogy nem győztük újranyomni. A digitális forradalom egyik eredménye, hogy ma már – fontos alternatívaként – e-könyvek is léteznek a papíralapú könyvek mellett. A könyvkiadókat az e-könyvek léte arra ösztönzi, hogy kiadványaik egyre szebbek legyenek, már-már kortárs műtárgyak, amelyeket örömmel tesz polcára az olvasó. Műfajilag melyek a fogyaszthatóbb és népszerűbb könyvek a különböző korosztályok számára? – Az olvasás egyszemélyes tevékenység, mégis közösségi élményt ad, hiszen az elolvasott könyvről lehet beszélgetni, s ezzel elindul a gyerekek között egyfajta diskurzus. Virtuális és valóságos egyaránt. Elsősorban azok a gyerekkönyvek működnek jól a piacon, amelyek képesek a közösségteremtésre. A gyerekek nagy része olyan regényt olvas szívesen, amely népszerű a tömegkultúrában, a globális kánonban. Ha van egy olyan filmsorozat, amelyet szinte mindenki néz, akkor a könyvet is sokan megveszik. Az aktuális trend folyamatosan változik, a gyerekek számára a könyv egy olyan, roppant fontos médium, amellyel beléphetnek a közösségbe. A mai tizenéveseket, akik szinte kizárólag a vizualitás, az okos eszközök világában élnek, milyen témákkal tudja megszólítani íróként? – A mai tinédzserek nagy része, tapasztalatom szerint, a fordulatokban gazdag könyveket kedveli, a hosszú leírásokkal nem nagyon tud és akar mit kezdeni. Ezt az írók is érzékelték, így az utóbbi időben a könyvek jóval filmszerűbbek lettek, mint korábban. Minden változik, még a régi, jól bevált műfajok is átalakulnak, amikor újra trendivé válnak, ez történt például a sci-fivel, amely sokadik hőskorát éli, s az utóbbi időben fantasy elemekkel bővült. Azt gondolom, hogy a képregények és a gazdagon illusztrált regények – képes regények – is egyre inkább a mai gyerekek érdeklődésének előterébe kerülnek. A képregények esetében még nem történt meg a nagy áttörés, s ennek piaci okai vannak: egyszerűen nem lehet nyereségesen új kortárs képregényt megjelentetni. Ezért lenne fontos a közösségi finanszírozás vagy egy jól kitalált állami támogatási rendszer. Fontos jelenség – ha nem éppen a legfontosabb –, hogy megjelentek az ifjúsági- és gyerekirodalomban a férfiak mellett a női hősök, ma már nem csak Lindgren Harisnyás Pippije az egyetlen vagány női gyerekhős. Jómagam a szuperhős filmek bűvöletében élek, és évek óta dolgozom a Szupermalac és Űrpatkány című humoros rajzfilmsorozaton, amelynek ősszel fog megjelenni a könyvváltozata. A Móra Könyv­kiadónál szerkesztőként pedig részt vettem a Tabu sorozat elindításában: ezek a könyvek olyan témákról szólnak, amelyekről hajlamosak vagyunk hallgatni, pedig beszélni kell róluk. Ilyen a családon vagy az iskolán belüli erőszak, a többségi társadalom kisebbségekhez való viszonya, vagy éppen a különböző betegségek. Mit gondol, mitől sikeresebb a Harry Potter, mint az Egri csillagok a fiatalok körében? – Ennek nagyon sok oka van: a Har­ry Potter sikerélményt ad az olvasónak, mert hiába hosszú, mégis könnyen olvasható, kellően cselekménydús és pörgős. Írójának stílusát, gondolkodásmódját alighanem alaposan befolyásolták a filmek. Ráadásul ez nem egy régies nyelvű magyar regény, hanem olyan kortárs mű, amely friss fordításban hódítja meg a magyar gyerekeket. Míg a Harry Potter olvasója világméretű közösségnek lehet a tagja, addig az Egri csillagokról leginkább a nagypapájával tud beszélgetni. Ráadásul meglehetősen vonzó és könnyű azonosulni J. K. Rowling csetlő-botló figurájával, akiről aztán kiderül, hogy valójában a legnagyobb hős. A Harry Potter egy fejlődésregény-sorozat, amelynek kötetein valóban felnőhet a lelkes olvasó. Ön szerint elképzelhető, hogy Jókai, Petőfi vagy Arany művei néhány év múlva kiszorulnak az irodalmi kánonból? - A kötelező irodalom lenyomata annak, hogy a társadalom mit gondol a világról, és az oktatáspolitika mit gondol a társadalomról. A rendszerváltozás óta kinyílt számunkra, magyarok számára a világ, már nem zárt társadalomban élünk, amelybe belekövesedett ez a sok-sok kötelező olvasmány. Véleményem szerint a gyerekeknek meg kell adni az olvasás élményét, és idővel újra kell gondolni az irodalomoktatást. Az is kérdés, hogy mennyire van szükség egyáltalán kötelező olvasmányokra. Meglátásom szerint kompromisszumra kellene törekedni: nagyon fontos, hogy bizonyos klasszikus magyar művek ne kerüljenek ki a kánonból – gondolok itt főként a kultúrtörténeti jelentőségű és az identitásunk számára is fontos regényekre, elsősorban a csodálatos A Pál utcai fiúkra. Azonban be kellene engedni az iskolába a kortárs könyveket és természetesen magukat a kortárs írókat is. Németországban ismert személyek, focisták népszerűsítik az olvasást, a könyveket. Mit tehetünk itthon a reklámozásért? - Sokkal inkább az olvasás, mint egy-egy adott könyv népszerűsítése mellett állok. Ez egy nagyon jó kezdeményezés, és itthon is sokat tudnának tenni mindezért a könyv­kiadók, egyesületek, gyerekirodalmi szervezetek. Forrás: Magyar Hírlap