Franciaországban - majd Itáliában -, 1350-ben játszodó történetben a Fiú kecskepásztorként dolgozik Sir Jacques-nél, a birodalom korábban sikeres lovagjának kastélyában.   2020. augusztus 24-én jelent meg a Catherine Gilbert Murdock regénye a Manó Könyvek Díjnyertes sorozatának legújabb köteteként. A Fiú könyve egy kalados utazásra hívja az olvasót, ahol több állattal is találkozhatunk. Ha érdekel, kik ihlették az írónőt a regényben szereplő állatok megformálásábanban, ne hagyd ki ezt a videót!   konyvesmas.blogspot     A Manó könyveknél megjelent Fiú könyve egy egyedülálló ifjúsági regény, amelyben betekintést nyerhetünk a középkor misztikus világába. Catherine Gilbert Murdock mesterien szövi egybe a történelmet a fantasy-val, és érdemeinek elismeréseként műve el is nyerte a Newbery Honor kitüntetést.   Catherine Gilbert Murdock könyve kifejezetten a borítójával és a címével hívta fel magára a figyelmemet, egyből megakadt a szemem ezen a középkori hangulatot árasztó, kódex-szerű elemekkel bővített köteten. A cím egyaránt magában hordozta a varázslat, spiritualitás és kaland ígéretét a maga egyszerű, de kifejező voltával, és szerencsére az olvasás során bebizonyosodott, hogy ez nem üres ígéret volt csupán. Bár többször éreztem, amíg haladtam vele, hogy ez egy nehezen definiálható-besorolható-összefoglalható történet, azt határozottan állíthatom, hogy egyáltalán nem szokványos és átlagos, az ifjúsági irodalom műfaján belül igazi különlegességnek számít, amiről jó hosszasan lehet beszélgetni.  "Ez a történet, egy másikhoz hasonlóan, egy almával kezdődik. Az én mesémben szereplő alma nem volt sem érett, sem kívánatos." A regény elején megismerjük Fiút (igen, csak így egyszerűen), aki az 1300-as évek Franciaországában él egy uradalomban. Apját és anyját nem ismerte, csak Petrus Atyát, aki hajdanán magához vette és a szeretet és szigor furcsa elegyével nevelgette, illetve mostani urát, aki egy lovagi balesetnek köszönhetően teljesen magatehetetlen. Fiú mindazonáltal viszonylagos boldogságban éldegél, fára mászik, megérti az állatok nyelvét, és bár érzi, hogy valami hiányzik az életéből, azért alapvetően elégedett a sorsával. Az egyetlen dolog, ami igazán meg tudja keseríteni mindennapjait, az a hátán található púp, ami miatt nem tud rendesen kiegyenesedni, és amiért a környékbeli gyerekek is rendszeresen kigúnyolják. Eseményekben szűkös életét egy váratlan zarándok felbukkanása rázza fel: a határozott, mogorva férfi arra utasítja Fiút, hogy tartson vele rejtélyes utazására, és cipelje a batyuját. Bár az ifjú eléggé tart a zsémbes férfitól, mégis erősebb benne az engedelmesség és a kaland utáni vágy, így elindul vele arra az utazásra, ami sokkal többet tartogat mindkettejük számára, mint eleinte gondolták volna. Kiderül, hogy a férfi, Secundus, nem egyszerű zarándokútra indul, hanem a Szent Péterhez kapcsolódó legfontosabb ereklyéket szeretné összegyűjteni. Később megtudjuk azt is, hogy ez miért olyan fontos a számára, és azt is, miért Fiú az egyetlen, aki a segítségére lehet ebben a küldetésben. A két főszereplővel fejest ugrunk a középkori templomok, városok és forgatagok világába, belecsöppenünk egy olyan világba, ahol az ereklyék, a szenteknek tulajdonított csontok és tárgyak mindennél értékesebbek, és ahol az emberek pénzen próbálják megnyerni maguknak a megváltást. A szentek és legendák, babonák és betegségek világában egyre többet megtudunk mind Secundus múltjáról és szíve vágyáról, mind pedig arról, hogy miben rejlik Fiú furcsasága és különleges képességei. Ez a történet egy különleges barátságról, az erkölcsi dilemmák sokszínűségéről, jóról és rosszról, valamint az önzetlen segítségről szól, legalábbis számomra, és mindez kiegészülve a középkori környezettel egy igazán hangulatos és egyedi ifjúsági regényt eredményez. Ha már megemlítettem az ifjúsági jelzőt, azért egy pár gondolatot megosztanék arról, hogy szerintem nehéz ennek a regénynek az életkor szerinti célközönségét belőni. A kiadó 10 éves kortól ajánlja, de én úgy érzem, egy kicsit korai lenne ebben a korban. Nem mintha erőszakos vagy durva lenne a történet, de szerintem sok olyan rétege van a cselekménynek és a mondanivalónak, ami miatt inkább 12-14 éves kortól ajánlanám. Persze egy olyan fiatal számára, akit vonzanak a középkori történetek és legendák, lehet megfelelő választás, ugyanúgy, ahogy a felnőtteknek is. Műfaji szempontból szerintem nagyon nehéz behatárolni, találunk benne fantasy-elemeket és a kalandregényekre jellemző jegyeket egyaránt, de éppúgy jelen vannak a középkori legendák stílusjegyei. Talán nem is az a fontos, hogy mindenáron betuszkoljuk valamilyen skatulyába, sokkal inkább az, hogy ebben a könyvben tényleg valami olyasmit találunk, ami újszerű, ami pedig szerintem nagyon ritka a mai világban, amikor ilyen mennyiségű könyv jelenik meg nap mint nap. Sajnos a cselekményről nem írhatok le annyit, amennyit szeretnék, ugyanis körülbelül a kötet felénél az írónő bedob egy elég komoly fordulatot, amire egyáltalán nem számítottam, de visszagondolva egy csomó mindent megmagyaráz a korábban olvasottakból. Erről a fordulatról csak annyit mondanék, hogy egészen más megvilágításba helyezi főhőseink kalandjait, nagyobb súlyt adva neki, ráadásul a jó és rossz kérdését is felerősíti a történet során. Mivel ennél többet nem árulhatok el, inkább a karakterekről mondanék még pár szót. Fiú számomra a tökéletes ártatlanság megtestesítője volt, egy olyan fiatal fiú, aki önzetlenül segít mindenkinek, és egyre inkább ráébred arra, hogy nagyon szeretne pontosan olyan lenni, mint a többi fiatal. Érthető módon pont a mássága lesz az, ami igazán értékessé teszi, mi pedig drukkolhatunk neki azért, hogy fogadja el önmagát és találja meg igazi helyét a világban. Nagyon szerettem, ahogy naivan rácsodálkozik a gyarló emberek cselekedeteire, ahogyan azt is, mennyire szeretetteljesen bánik az állatokkal. Jó kontrasztot alkotott vele Secundus, aki se nem kedves, se nem ártatlan, mégis úgy tűnik, fontos szerepet töltenek be Fiúval egymás sorsában, és képesek segíteni egymásnak abban, hogy teljesüljenek az álmaik. Érdemes néhány szót ejteni a könyv kivitelezéséről, szerintem egészen különleges lett, nem csak a csodás borító miatt, hanem Ian Schoenherr illusztrációitól, amik remekül idézik meg a középkori világot. Összességében én nagyon élveztem ezt a történetet, az ereklyék felkutatásának kalandjait, és a nem túl direkt erkölcsi tanulságokat. Nagyon remélem, hogy hamarosan mást is olvashatunk majd magyarul az írónőtől, mert a Fiú könyve bebizonyította, hogy nagyon eredeti témaválasztásokra és háttérre számíthatunk tőle. Kinek ajánlom?  Én jó szívvel 12 éves kortól, olyan gyerekeknek és felnőtteknek, akik szeretik a különleges kalandokat és érdekli őket a középkori környezet.