– Lehet, hogy látunk hulló csillagokat is – mondta apa, mire Marci megkérdezte:
– Milyen az, amikor hullanak a csillagok? Leesnek az égről?
– Igaziból nem csillagok ezek, hanem kődarabok, amelyek az űrből származnak. Az üstökösök és kisbolygók szórják szét útjuk során a törmeléküket, amit meteoroknak nevezzük. Amikor belépnek a Föld légkörébe, akkor elégnek, és ezt a fénycsóvát vesszük mi észre az égen. Augusztus a hullócsillagok hónapja, érdemes tehát az eget nézni.
– Miért augusztus a hullócsillagok hava?
– Mert ilyenkor közel vagyunk egy meteorrajhoz. Vidéken különösen jól látszik a hullásuk, mert itt nem világít annyi lámpa, mint a nagyvárosban. Mi pedig nem sietünk sehová, és van időnk nézelődni.
Marci nagyon szerette hallgatni apa magyarázatát, mert ilyenkor érezte, hogy nem tekinti kisbabának, és büszke volt arra, hogy apa milyen nagyon okos, mennyi mindent tud a világról. Most kihozott egy könyvet, és abban nézegették a bolygókat, amelyekről nagyon nehéz volt elképzelni, hogy mindegyik egy-egy óriási, külön világ. Apa sokat magyarázott róluk, megmutatta a Göncöl szekeret, a tejutat, anya pedig éneket is tudott a naprendszerről:
Én a Nap vagyok.
Tűzgolyóként lángolok,
Óriás vagyok.
Energiát termelek, őrzöm földi életed,
Én a Nap vagyok.
Merkúr vagyok,
A Nap mellett ragyogok.
Vasgolyó vagyok,
Én vagyok a legkisebb, holdak nélkül keringek,
Merkúr vagyok.
Vénusz vagyok,
Földnél nem vagyok nagyobb.
Lassabban forgok,
Esthajnalcsillag a nevem, éjjel nem tévedsz velem,
Vénusz vagyok
Én a Föld vagyok.
Én adom az otthonod,
Kékbolygó vagyok.
Sok-sok vizem igaz kincs, s körülöttem Hold kering,
Én a Föld vagyok.
Én a Mars vagyok.
Két kis holdat hordozok,
Kőzetből vagyok.
Vörös bolygó a nevem, s legnagyobb az én hegyem,
Én a Mars vagyok.
Jupiter vagyok.
Én vagyok a legnagyobb,
Gázbolygó vagyok.
Forgásom a leggyorsabb, őrzök sok-sok nagy holdat,
Jupiter vagyok.
Szaturnusz vagyok.
Hatalmas nagy gázbolygó,
Lapos gömb vagyok.
Jéggyűrűim vannak ám, s egyik holdam a Titán,
Szaturnusz vagyok.
Uránusz vagyok.
Jeges, hideg gázbolygó,
Én is nagy vagyok.
Mindig holdak kísérnek, a gyűrűim szemcsések,
Uránusz vagyok.
Neptunusz vagyok.
Szintén hideg gázbolygó,
Viharos vagyok.
A Nap tőlem messze van, kísér sok hideg holdam,
Neptunusz vagyok.
Mi vagyunk a Naprendszer,
Nézz meg minket még egyszer.
Csillagunk a Nap ragyog,
Nyolc bolygót is közrefog,
Együtt táncol és forog.
Nézz meg minket még egyszer,
Hisz mi vagyunk a Naprendszer.
– Ez egy jó nap volt – mondta este, lefekvés után Marci Kékmanónak. – Szeretem nézni a csillagokat. Te is szereted?
– Igen, én is nagyon szeretem. Megnyugtató felnézni a ragyogó égboltra. Nem véletlen, hogy nagyon sok mesében olvashatunk róluk.
– Igen, az óvó néni is mesélt egy királyfiról, akinek vissza kellett szerezni a csillagokat a sárkánytól. Nagyon szép mese volt, Zsuzsa néni még bábozott is közben. Hiányzik már egy kicsit az óvó néni. Meg a gyerekek is.
– Elhiszem Nemsokára találkozhatsz velük. Hamarosan beköszönt az ősz, eljön a szeptember, kezdődik az óvoda.
– Jó lesz! És képzeld, az oviban is lehet ám csillagokat gyűjteni! Aki nagyon ügyesen számol meg énekel vagy elpakol maga után, kaphat egy szép csillagot. Ezt pedig ki lehet tűzni a a táblára Én olyan nagy és ügyes lettem a nyáron, hogy rengeteg csillagot gyűjtök majd. Szerinted is?
– Biztos vagyok benne! Olyan lesz a táblád, mint az augusztusi égbolt.
– Kékmanó, te is tudsz csillagos mesét?
– Persze! Mindenféle mesét tudok.
– Akkor ilyen mesét mondj most. Jó?
– Jó, ilyet mondok – mosolygott Kékmanó, és mesélni kezdett:
A fuvola és a csillagok
Élt egyszer egy szép királylány,
- nem volt neki párja –
szépségének híre szaladt,
kérők hada várta.
Ám a leány válogatott,
elzavarta mindet
pedig a sok gazdag úrfi
ígért fűt, fát, kincset.
- Nem kell nekem fű és a fa,
nem kell nekem kincs sem –
így szólt a lány, készen állva,
hogy parancsot hintsen.
- Halljátok hát, mit kívánok
bárók és hercegek,
hozzátok a csillagokat, s
nyakláncot fűzzetek! –
El is indult a sok kérő,
kapaszkodtak egyre fel,
ám a fényes csillagokat
nem érhette senki el.
Falu szélén élt egy legény
nem volt neki mása,
szépen szóló fuvolája,
édes-bús nótája.
Egyik este dalba kezdett, s
olyan szépen szólott,
lába elé odafentről
fényes csillag hullott...
Azóta is muzsikálgat
türelmesen, lelkesen, s
csillagszemből készül a lánc
augusztusi esteken.
VSSZA A PROBLÉMAORIENTÁLT KÖNYVHÖZ>>
Vissza a sorozathoz
|