Jaj, de jó, esik a hó! – kiáltott fel Marci. – Mindjárt jönni fog a Mikulás! – Arra még egy kicsit várni kell, de tényleg hamarosan megérkezik. Ez az erős északi szél azt jelzi, hogy mindjárt itt a tél – mondta Kékmanó. – Azért van ilyen hideg? Brrr, nem szeretem ezt, megfúj a kabáton keresztül is! – Bizony, ez már Télország felől érkezett. Nemsokára elhozza a Mikulást is nekünk. – Jó, akkor mégis szeretem! Csak azt a szelet nem szeretem, ami fellöki az embereket, és kidönti a fákat. Meg a forgószelet. Mert az felrepíti az autókat az égbe, és utána meg ledobja, és összetörnek. Apa mondta. Van olyan szél is, ugye? – De van ám! Mindenféle szél van. Erős is, gyenge is, jó is, rossz is! – Mint az emberek. Köztük is van erős is, és gyenge is. És aki erős, az lehet, hogy verekszik. De nem biztos. – Nem bizony! Aki erős, az sok mindenre használhatja az erejét. Jóra is, rosszra is. Eszembe jutott erről egy mese. Este, mikor ágyba bújsz, elmesélem neked. Kékmanó pedig mindig megtartotta a szavát a kisfiúnak. Este Marci ágyára ülve elmesélte a jóságos szél történetét.   A Jóságos Szél Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas ország. Ebben a hatalmas országban éltek a szelek. Ez volt a Széllelbélelt Birodalom. Itt született egyszer egy apró szélgyerek, akit Szellőcskének neveztek el. Nőtt, növekedett az apró Szellőcske, és az erejét próbálgatta. Táncoltatta a faleveleket, lebegtette a tollpihéket. – Ez igen! Milyen erős vagy már! – mosolygott Szélanyó. – Nem, sajnos még nem eléggé! Olyan szeretnék lenni, mint a nagybátyáim, Orkán és Vihar! Nekik aztán tényleg van erejük! Mindenki menekül, ha csak közelednek! Fákat csavarnak, tetőt cibálnak, nagyon csodálom őket! – Ó, drága gyermekem, ne akarj te hozzájuk hasonlítani! Nem olyan nagy dicsőség az, ha félnek valakitől! Így nem lehet barátokat szerezni. – Akkor ne is legyek erős? Én azt akarom, hogy felnézzenek rám! – mondta csalódottan Szellőcske. – Legyen csak erős, hatalmas szél belőled! De az erődet ne arra használd, hogy kárt okozz másoknak! – Akkor mire? – Jó dolgokra. Egy igazi, erős szél annyi lenyűgöző dologra képes. Tanulj meg bánni az erőddel, és akkor nem félni fognak tőled, hanem igazából felnéznek rád, és tisztelnek majd. Szellőcske megjegyezte magának Szélanyó szavait. Nőtt, növekedett, erősödött, és hatalmas, nagy széllé cseperedett. Egy napon aztán elindult, hogy szerencsét próbáljon a nagyvilágban. Ment, mendegélt, s amerre haladt, erősen hajladoztak a faágak. A madarak riadtan menekültek, de ő kedvesen szólt hozzájuk: – Ne féljetek tőlem, nem akarlak bántani benneteket. Igen ám, de olyan erős volt, hogy akaratlanul is elsodorta a fészkeket, letörte az ágakat. – Ne haragudjatok! Jóváteszem a hibámat. Segítsetek, hogy megtanuljak bánni az erőmmel! Szóljatok, ha túlságosan erős a fuvallat, amit küldök, vagy rosszul irányítom! – kérte a madarakat, aztán felemelte és visszatette a lesodort fészket. A madarak érezték a jó szándékot, és szívesen segítettek neki. Sokat tanult, sokat gyakorolt, és összebarátkozott velük. Egyszer egy vén sirály szólította meg: – Ügyesen bánsz már az erőddel. Miért nem használod ki, amit tudsz? Menj, szállj el messzire! Fodrozd a tenger hullámait, repítsd a vitorlás hajókat! Pörgesd a szélmalom kerekeit és a szélerőműveket! Meglásd, örülni fognak neked! A szél megfogadta a tanácsot. Búcsút intett barátainak, és elrepült, hogy hasznos dolgokra fordítsa a képességét. Először hajókat repített. Belekapaszkodott a vitorlákba, és boldogan nézte, ahogy a vitorlások szárnyra kapnak és célba érnek a segítségével. Aztán továbbállt. Kifújta a poros levegőt a városokból, és helyére frisset, tisztát szállított. Segített a felhőknek, hogy a száraz területek fölé kerüljenek, és esőt locsoljanak a szántóföldekre. Nem tétlenkedett ezután sem. Hajtotta a hatalmas szélkerekeket, ettől energia termelődött a szélerőműben, amit aztán nagyon sok mindenre lehetett használni. Fűtöttek, hűtöttek, utaztak, világítottak vele. A szél boldog volt. Sikerült elérnie, hogy senki ne féljen tőle, mégis felnéztek rá, és tisztelték az emberek. – Jó mese volt – mosolygott Marci, és hamarosan álomba merült. Álmában a Széllelbélelt Birodalomban járt, ahol felkapaszkodott a legerősebb szél hátára, és elrepült vele egészen a Mikulás otthonáig. VSSZA A PROBLÉMAORIENTÁLT KÖNYVHÖZ>> Vissza a sorozathoz