– Hát ez meg mi? – Nem tudjátok? Ti még nem is utaztatok trolin? – álmélkodott Andris. – Mért, ezen utazni is lehet? – kérdezte félénken Egér. Andrisból kipukkadt a nevetés, amikor megsejtette, mire gondol Egér. – Nem ezen a kicsin, hanem az igazi trolibuszon! Ebben tényleg nem férnénk el! Ez itt a troli kicsinyített mása – kezdett türelmes magyarázatba, és mindent elmesélt a trolikról, amit csak tudott. – Én például imádok trolizni! Azért is kaptam épp ezt ajándékba. Papáékhoz mindig trolibusszal megyünk. – Itt a városban is jár ilyen? – kérdezte izgatottan Róka. – Hát persze – mondta Andris, és ahogy rájuk nézett, hirtelen támadt egy remek ötlete. – Nincs kedvetek trolibuszozni egy kicsit? Egy csomó mindent nem is láttatok még a városban! Mindhárman kiszaladtak az udvarra, hogy megkeressék Pali bácsit. Elkéredzkedtek, és már indultak is a trolimegálló felé. A trolibusz már ott várt a piac melletti végállomáson. Amint felszálltak, a vezető beindította a motort. – Az ajtók záródnak – mondta Andris a többieknek. – Üljetek le gyorsan! Kilyukasztotta a jegyeket, és Egér mellé huppant a vezető melletti legelső ülésre. A hatalmas szélvédőn és az oldalsó ablakon is kiláttak. Igazi városnéző trolibusz!   – A piacot már jól ismerem – jelentette ki Egér. – A jelzőlámpákat is – csatlakozott Róka. Amint kiértek a kis utcák közül, forgalmas, több sávos útra kanyarodtak. – Hú, mennyi autó! – Az ott egy pickup! – mondta büszkén Róka. – Ilyennel járt otthon az erdész... – Peugeut 600! – tromfolt Andris. – Ilyen van a Papáéknak. – Nagyon lassan mennek! – állapította meg Egér. Bizony, az autók éppen csak araszolni tudtak, olyan nagy volt a forgalom. – Szerencsére nekünk van egy külön buszsávunk – mutatta Andris. – Itt csak a taxik, trolik és a buszok mehetnek. De most a troli is megállt, mert pirosat jelzett a lámpa. – Itt is jár vonat? – örült meg Egér, amikor meglátta az út közepén a síneket. – Dehogy, ez a villamossín! – magyarázta Andris. – Ez is árammal megy, mint a troli, és síneken gurul, mint a vonat, de sokkal gyakrabban megáll. Majd kipróbáljuk ezt is! – Kipróbálhatjuk most? – Persze, akkor szálljunk le. És ha le akarunk szállni, jeleznünk kell – mutatta Andris Rókáéknak. – Megnyomhatom én a gombot? – kérdezte félénken Egér. – Hát persze! – emelte oda barátját Andris. A troli fékezett, és kinyíltak az ajtók. Elindultak a közeli villamosmegálló felé. Éppen benn állt a villamos. Egér nekiiramodott. – Ne fuss a villamos után, Egér! – állította meg őt Andris. – Ha- marosan jön egy újabb. A nagypapám mindig ezt mondja nekem. Amikor zöldre váltott a lámpa, átbaktattak a zebrán. A villamoson olyan sokan voltak, hogy nem találtak ülőhelyet. Andris erősen kapaszkodott, Róka Andris kezét fogta, Egér pedig Róka vállán üldögélt, hogy mindent jól lásson. – Most megyünk majd át a hídon! – bökte oldalba barátját Andris. A Duna olyan széles volt, hogy percekig nézelődhettek az ablakból. A vízen hajók úsztak, középen pedig egy igazi szigeten is megállt a villamos. – Jó sokan mennek biciklivel is! – csodálkozott Egér. – És görkorcsolyával – tette hozzá Róka. – Meg kenuval! – Na jó, de azok nem közlekednek, hanem sportolnak – vetette ellen Andris. A villamos lassan átért a túlsó partra. Még pár megállónyit mentek, azután megérkeztek a Vár aljához. Leszálltak és elindultak fölfelé a zegzugos kis utcákon. – Bárcsak azzal a hegyi lifttel jöttünk volna fel, amiről Pali bácsi mesélt! – fakadt ki egy idő múlva Egér. Andris csak lassan értette meg, miről beszél. – Ja?! A siklóval? Tényleg feljöhettünk volna vele! Csak most más úton jöttünk. Na, gyere, felveszlek! – nyújtotta a karját Egérnek, aki már majdnem elpityeredett, annyira elfáradt. Végigmentek a hosszú sétálóutcán, megnézegették a kirakatokat, körberohanták a hatalmas főteret. Megcsodálták a régi palotákat, a templomot, a bástyákat és a lovasszobrot. – Unatkozom – nyafogta Egér. – Akkor nézz csak fel! – biztatta Róka.  – Jaj! Egy oroszlán! – sikoltott fel Egér. Legszívesebben Andris mögé bújt volna. Andris kézen fogta és mosolygott: – Hiszen ez csak egy szobor! Menjünk oda, legalább pihenünk egy kicsit! Jólesőn bambultak mindhárman. – Milyen apró innen minden! – hajtotta a fejét mancsára Egér. – És mennyivel csendesebb! – helyeselt Róka. Andris nagyon örült, hogy ilyen jól sikerült a kirándulás.

Tovább>