Szása, a szibériai kistigris nyomában Vajda Éva tényfeltáró meséje emberekről, állatokról és főként a csíkokról     Ha azt gondolnánk, hogy a mesének és a tényfeltáró újságírásnak nem lehet közös halmaza, óriásit tévedünk. A közös halmazt Vajda Éva tölti ki szibériai tigrisekkel, csalingázó tacskókkal, konfliktusfeloldással. Hogy lesz egy Göbölyös Soma-díjas oknyomozó újságíróból meseíró? A meseírás és az oknyomozás a látszat ellenére nem áll egymástól olyan távol. Egy jó mesében ugyanúgy van konfliktus és feloldás, jó és rossz, mint egy valós történetben, ami aztán később az újságok címlapján landol. Én 2007-ben próbálkoztam először meseírással, „pihenésképpen”, és akkor rájöttem, milyen nehéz jó mesét írni. Ugyanúgy, ahogyan jó cikket sem olyan egyszerű írni. Még tanárhoz is jártam egy időben, a gyerekem születése körül, hogy ráérezzek a meseírás módszertani „fogásaira”. Honnan meríted az ihletet a mesékhez? Egy egyetemi barátom azt mondta, én tényfeltáró meséket írok. Valós barátok valós történetei vagy éppen a férjem gyerekkora adta az ihletet az eddigi mesékhez. De Szásáról, a tigrisről is egy hírt olvastam először. A Dani fiadon tesztelted a történeteket? Igen, elolvasom neki, amiket írok, bár amikor kezdtem, még nagyon pici volt, nem klasszikus értelemben teszteltem rajta, hogy mennyire tetszenek neki. De a Szása könyvből vittünk az oviba, a gyerekek szeretik, és múltkor felszólított a fiam, hogy róla is írjak egy mesét, ne csak másokról. A Szása, a szibériai kistigris a legkisebbeknek szól. Hogy született ez a mese? Felkérésre készült, rövid mesét kellett írni. Szása, az anyátlan kistigris, aki szereti az embereket, megihletett. De aztán végül a csíkjaival játszottam a mesében. Vicces volt, hogy kutatómunkát kellett folytatnom, milyen csíkos állatok szerepeljenek még a történetben. A Csodaceruzában megjelent tacskós történeteknek lesz folytatása? Most nem tervezem, mint ahogyan Szásának sem lesz folytatása, pedig ezt többen is javasolták. Leginkább azt, hogy találja meg a mamáját a következő mesében. Tartogatsz az idősebb korosztálynak is egy-két történetet? Igen, most tavasszal jelenik meg egy indiai mese a Móránál, ami a nagyobbaknak, a már olvasni tudóknak szól. Dani hindiül is ért. A klasszikus indiai mesék mellett jól megférnek a magyar népmesék? Igen, szerintem mindenfajta mese megfér egymással. Mi egyébként sok kortárs mesét olvasunk, angolul is a magyar klasszikusok (Janikovszky, Lázár Ervin, Szabó Lőrinc stb.) és a hindi történetek mellett. Kortárs meseírók közül kik a kedvenceitek? Nagy kedvenceim Julia Donaldson könyvei, a Graffaló és a társai, ezek közül többet angolul olvastunk. De nagyon szerettem Majoros Nóra 3X1 család című könyvét is, ami a Móra kiadó „Már tudok olvasni” sorozatában jelent meg. Daninak nagy kedvence Gévai Csilla: Amíg utazunk című könyve. És még sorolhatnám napestig a szerzőket, magyarokat és külföldieket, mert most egyre több jut eszembe, de itt most abbahagyom. Amúgy is idővel változnak a kedvencek, néha a klasszikusok, mint A kis Mukk története vagy éppen most a Grimm mesék kiütik a kortársakat. Mivel foglalkozol a meseírás mellett? Közgazdászként dolgozom, vállalati csalásfelderítéssel foglalkozom. Lényegében ez is oknyomozás. A közeljövőben milyen mesekönyved megjelenésére számíthatunk? A fent említett indiai mese mellett egy e-könyv megjelenése várható, annak is Nagy Dia készíti a rajzait. Egy kislány meg egy fecskecsalád lesznek a főszereplők. Ez is kicsiknek szól majd, egy amolyan zöld mese.