Egy nap egy kislány és az apukája éppen az erdőben sétáltak. Ahogy meghallották a szépséges muzsikát, elindultak a zene irányába. Mackó nagyon vágyott rá, hogy megismerje a világot az erdőn túl is, ezért új barátaival New Yorkba ment, hogy része legyen egy fantasztikus kalandban. Mindene megvolt, amire korábban vágyott: siker, hírnév és zene. De hiányoztak a barátai és a családja, akik az erdőben maradtak... A bájosan illusztrált mese egy megindító történet a felfedezés öröméről és a valahova tartozás fontosságáról. Ajánlások: " Egy könyv az álmok valóra váltásáról és a biztonságos otthonba visszatérésről." - Kirkus  "Gyönyörű illusztráció és végtelenül kedves történet. Mindenképpen ajánljuk!" The Guardian "Egy mackó, aki elindul meghódítani a világot, és mégis otthon találja meg a boldogságot. Imádjuk!" -Kids on the Coast     kulturpara.blog Ki a világ legfontosabb közönsége? Az Álomgyár Kiadó David Litchfield tollából igényes mesekönyvet adott ki a gyerekek nagy örömére, A mackó és a zongora címmel. 30 ország, 200 ezer gyermek kedvence! Az igényes mesekönyv kemény fedéllel, pazar színekkel és érdekfeszítő történettel kerül a 4-10 évesek kezébe. A történet egy mackóról szól, egy fiatal medvebocsról, aki egy napon az erdőben talált egy furcsa szerkezetet (mint később kiderül, zongorát), amely kinézetét tekintve még furcsább hangot adott ki, amikor a bocs félénken megérintette a mancsával. Meg is ijedt tőle és elfutott. A furcsa tárgy azonban igézően hatott rá, olyannyira, hogy onnantól fogva minden egyes napon odamerészkedett és próbálkozott a szerkezettel. A billentyűket hol püfölte, máskor alig-alig ért hozzájuk, és ahogy peregtek a napok, hónapok, évek, a szörnyű kakofóniából elbűvölő zene, a kis bocsból pedig termetes felnőtt medve lett. Ahogy telt-múlt az idő, híre ment a medvék között annak, hogy milyen szép hangokat tud mackónk kicsalni a különös dobozból, és esténként köré gyűltek, hogy mindannyian élvezhessék a lelket gyönyörködtető valamit, aminek nem tudtak nevet adni.   Egy nap emberek érkeztek az erdőbe, akik meghallották a mackó játékát, nagyon szépnek találták. Elmondták a mackónak, hogy a különös doboz neve zongora, amit pedig ő csinál vele, rajta, az a muzsika. Kapacitálták, menjen velük a városba, ahol - ha ő is úgy akarja - minden a zenéről és a zongoráról fog szólni, ő pedig a játékával meghódíthatja a közönséget, új tájakat, városokat járhat be, lába előtt heverhet a világ. A mackó pontosan tudta, hogy ennek az ajánlatnak nem fog ellenállni, ezért aztán elment velük, hogy beteljesítse saját sorsát. Ez a mesekönyv arról szól, hogyan sikerült mindezt a mackónak véghez vinnie, hogyan repítette tehetsége és szorgalma világhírnévre. Persze, előbb-utóbb elérkezett az idő, amikor hiányolni kezdte az erdőt és régi barátait. A világhír klassz dolog, de a vágy a régi otthon és a régi ismerősök iránt még nagyobb volt a mackó szívében. Ezért aztán, úgy, ahogy volt, szmokingban visszatért az erdőbe. Amikor odaért, megrémült, mert mintha senki sem foglalkozott volna vele, de kiderült, hogy ez csak látszat: régi barátai nagyon is odafigyeltek az ő pályafutására, mindent összegyűjtöttek fellépéseiről, tőlük külön töltött idejéről, sőt, az erdei zongorájára is nagyon vigyáztak. A mackó nagyon meghatódott és játszani kezdett a számára legfontosabb közönség előtt... mert a család, a barátok mindig fontosak, bárhová is vesse a sors a .. medvét. Ez a bájos mese garantáltan leveszi a lábáról az arra fogékony közönségét, a gyerekeket.   Részlet az eredeti kiadásból (2) A mackó, a zongora, a kutyus és a hegedű