A professzor kutatásai tudományos hátteret biztosítottak a termék előállításához. A professzor szerint a hangok világa az egyik legerősebb – ha nem a legfontosabb – befolyásoló tényező a gyermek agyfejlődésénél. Bizonyos kutatások alapján egyesek azt a következtetést vonták le, hogy már magzati korban számtalan, úgynevezett „használaton kívüli” agysejtet veszíthetünk el. Ezért érdemes már idejekorán elkezdeni a fejlesztést, ahogy ők mondják, „növelni a neuronok funkcióinak számát”. Lazarev professzor azon a véleményen van, hogy a „kontrollált érzékelési behatással” lehetséges a magzat születés előtti képességeit és lehetőségeit pozitívan befolyásolni, és ezáltal segítséget nyújthatunk az újszülöttnek a világhoz való alkalmazkodásban. Mosoly és megnyugvás Az emberi agy a fogantatástól számított első 21 hónapban a végleges méretének mintegy 75 százalékát éri el. A halláshoz szükséges szervek a várandósság 5-6. hónapjára gyakorlatilag teljesen kifejlődnek. A magzat azonban már ezt megelőzően is képes érzékelni a hanghatások bizonyos tulajdonságait. A kutatások alátámasztják, hogy a kisbabák születés után felismerik nemcsak az anyanyelvük és édesanyjuk hangját, hanem azokat a szövegeket és dallamokat is, amiket magzatkorukban hallottak. Azok a babák, akik zenei stimulációban részesültek, a vizsgálatok szerint előbbre tartanak a beszédfejlődésben az azonos korúakhoz képest, ezen felül érzelmileg kiegyensúlyozottabbak, és intenzívebb az interakciójuk a szüleikkel. A már ismert zene hatására pozitívan reagálnak: mosolyognak, megnyugszanak, könnyebben alszanak el, biztonságban érzik magukat. Mozart igen, rock nem Michel Clemens pszichológus már konkrét zeneszámokkal végzett kísérletet. Megállapította, hogy a babákra Vivaldi és Mozart zenéje hat a legmegnyugtatóbban: kísérleti csoportjában ezeket hallván minden baba megnyugodott, szívverésük egyenletessé vált, mozgásuk kevésbé volt hektikus. Ezzel szemben Beethovenre, Brahmsra és a rock zenére rosszabbul reagáltak a gyerkőcök: erőteljes rugdalózásba kezdtek és hiperaktív tüneteket produkáltak. Több híres muzsikus állítása mindezt alátámasztani látszik. Jehudi Menuhin világhírű hegedűművész például azt nyilatkozta, hogy zenei tehetségére közvetlen befolyással volt szüleinek muzikalitása, folyamatos zenehallgatása. És mit tud a Pocakzene? A „Pocakzene – magzati hangszórók és zenei rendszerek” munkanéven futó projekt azokra a vissza nem térő lehetőségekre igyekszik építeni, amelyeket a magzati kor biztosít. A projekt, amely a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) Innocsekk pályázatának nyertese, a teljes család magzattal való kapcsolatát és ennek további lehetőségeit vizsgálja. „Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a kismamák és a magzatok egyaránt nagyon jól reagálnak a közös zenehallgatásra, és mindez elősegíti a bensőséges kommunikációt, közös élményt nyújt a születendő gyermeknek és a szülőknek. A vizsgálatban résztvevő magzatok egyértelműen reagálnak az ismert zenére és egyes kismamák ezt használják önmaguk lenyugtatására, avagy a baba figyelmének felkeltésére is” – mondja Békési Zsuzsanna, a Pocakzene projekt menedzsere és a kutatás szakmai vezetője. A kutatás következő izgalmas szakaszában a születés utáni reakciókat vizsgálják. Honnan jött a Pocakzene ötlete? „Több síkon foglalkoztam egészen kicsi babák, sokszor újszülöttek fejlesztésével, valamint szülésfelkészítéssel, de a tudományos irodalmi háttér is segített a kivitelezhető ötlet formálásában. A Pocakzene projektet az NKTH finanszírozza, beleértve a kutatási részt is. A pályázati támogatásból valósul meg a műszaki fejlesztés, a design, a kutatás és a tesztelés is”– meséli Békési Zsuzsanna. Bár a projekt idén decemberben hivatalosan lezárul, a kutatást továbbra is folytatni szeretnék – ha másképp nem, a "Pocakzenés" kisbabák fejlődésének nyomon követésével. (Mindez azonban már nem az NKTH támogatási csomagjának részeként fog történni.) A siker titka: Csináljuk együtt! ”Mi a közös zenehallgatás élményét nyújtjuk, gondosan megtervezett formába öntve, aminek a család minden tagja részese lehet. Olyasmit adunk, ami érthető, értelmezhető, szerethető, élvezhető a szülők szempontjából is, ezen kívül óriási a variálhatósága mind a használati, mind a zenei repertoár szintjén. És nem mellesleg nagyon mutatós darab” – magyarázza Békési Zsuzsanna. A magzat így nem csupán az édesanyával, hanem az apával is hamar felveszi a kapcsolatot. A Pocakzene magzati hangszóróval a családnak közös élményben van része; ezt a kutatásban résztvevők maximálisan megerősítettek. Többen említették, hogy a projekt zenei összeállításainak hangulatjavító hatása van, és a közös zenehallgatás bensőséges pillanatokat teremt. „Nagyon megnyugtató a zenehallgatás, jó átmenet a nap kezdéséhez és a befejezéshez is” – említette a kutatásban résztvevő egyik kismama. Zenés önterápia (is) A zene az anyák egyfajta önterápiájaként is felfogható abban az időszakban, amikor a legnagyobb szükségük van a stabilitásra. A megfelelően megválasztott zene mind a mamára, mind a gyermekre nyugtatóan hat, és ezáltal segítheti a mamát a terhességtől való félelem és más komplikációk leküzdésében is. A Pocakzene kutatásai során zenei tanácsadók segítségével (Tallis Barker, angol zongorista és zeneszerző, Marouan Benabdallah, marokkói-magyar zongorista), komolyzenei válogatást állítottak össze. Ez azért érdekes, mert a kutatásban résztvevő kismamák a hétköznapokban nem klasszikus zenét szoktak hallgatni, holott állításuk szerint alapvetően mindannyian kedvelik azt. A magzati stimuláció során elsődleges, hogy a kismama szeresse azt a zenét, amit hallgat, mert csak így érhető el pozitív eredmény a terápiával. Ha valamit nagyon nem szeret az anyuka, azt azonnal megérzi a magzat is. A bíztató részeredmények alapján úgy tűnik, jól működik a magzat zenés stimulációja. Eddig számos pozitív reakció érkezett a kutatásban résztvevő magzatoktól – és persze a kismamáktól, kispapáktól is. A konkrét eredmények pedig majd születés után lemérhetőek lesznek a Pocakzene „tesztbabáinál”. Forrás: www.nyest.hu