Mindenekelőtt a magyar néphagyományból! Számtalan mondóka, ölbeli játék, népdal, népi dalos játék áll a rendelkezésünkre, melyek fellelhetőek a különféle gyűjteményekben. Álljon itt a teljesség felsorolása nélkül néhány: Forrai Katalin: Ének a bölcsődében, Ének az óvodában Forrai Katalin: Jár a baba, jár, Forrai Katalin: Eszterlánc, Forrai Katalin: Katalinka, Borsai Ilona-Kovács Ágnes: Cinege, cinege kismadár, Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában, Lázár Katalin: Népi játékok, Kodály Zoltán: Kis emberek dalai, Gágyor József: Édes kincsem, kis virágom, Gágyor József:  Játékos növényvilág, Játékos állatkert (A felsorolásban szereplő könyveket a legtöbb könyvtárban is megtalálják a szülők, de a régi általános iskolai énekkönyveket is nyugodtan keressék meg az édesanyák, vagy az iskolás nagytestvér gyermekek énekeskönyvét vegyék elő és énekeljenek abból együtt otthon!) Ezekben a kötetekben nem szerepelnek a sokszor német gyerekdalokból magyarított "mutogatós" mondókák, dalocskák, mint pl. a közismertté vált „Erdő szélén házikó” kezdetű dal. Helyettük viszont sok irodalmilag és zeneileg is értékes, szép, ízlésformáló gyermekdal, ölbeli játék sorakozik a magyar és európai népdalokkal, mondókákkal együtt. Borzas galagonya ágán Füttyent fülemüle sármány Szálas jegenyefa végen Szellő kanyarog az égen. (Kodály-Weöres) De említhetném követendő példaként a címben is szereplő mindannyiunk által ismert „Kis kece lányom” a „Megfogtam egy szúnyogot” kezdetű magyar népdalokat is, vagy bármelyik más magyar népdalt. Válasszunk inkább közülük! Forrai Katalin - akinek több kötetét is ajánlom - fémjelzi a magyarországi bölcsődés korú gyermekek zenei nevelését. Ő volt az, aki Kodály tanítványaként Kodály útmutatási alapján, s később önállóan teljes körűen kidolgozta a három év alatti és az óvodás korosztály számára is a megfelelő zenei nevelési elveket, s összeállította a tiszta forrásból merített dal- és mondókaanyagot. Az utóbbi tizenöt évben azonban sajnos több olyan, gyerekeknek szánt könyv is megjelent, melyekben a mondókák, versek irodalmilag értéktelenek, az illusztrációk giccsek, édeskések… Miért baj ez? Mert a kicsi gyermekek lelki táplálékául szolgáló énekléshez, mondókázáshoz kiváló "alapanyagokból" kellene merítenünk- éppúgy, ahogyan arra figyelünk édesanyaként, hogy a gyermekünk vitamindús, egészséges táplálékot kapjon! Figyeljünk oda arra is, hogy lelki táplálékuk is a lehető legjobb legyen, mely egész személyiségükre hat, formálja igényességüket, ízlésüket, gondolkodásukat. Születésüktől a kamaszkorig fontos, hogy a merítés tiszta forrásból történjen! Így adunk számukra mintát zenei és irodalmi kultúrájukhoz. Sokszor mondják az anyukák, hogy "De hiszen az én kisfiam/kislányom annyira élvezi az Erdő szélén házikó c. dalt amire mutogatni is szoktunk!" Hát persze, hogy élvezik!  Hiszen játékhoz, önfeledt mókázáshoz, anyukához, nagyszülőkhöz, apukához kapcsolódik az élmény! Persze, hogy szereti, persze, hogy várja, hogy sokszor ismételjük meg, hiszen érzelmileg felhangolt állapotba kerül. Ebben a boldog állapotban a kicsi gyermek szinte észrevétlenül szívja magába a szavakat, dallamokat, hangsúlyokat. Nekünk, felnőtteknek nagy a felelősségünk, mert a gyerekeknek nincs még kialakult értékrendjük, mi alakítjuk a saját "kínálatunkkal." Milyen csodálatos lehetőség van a kezünkben, hogy ezekben a percekben valódi értékeket csepegtessünk a kicsik lelkébe, hogy máskor is azokat kérjék tőlünk! Higgyék el, a gyerekek éppoly nagy örömmel és lelkesedéssel élveznék, s majd később, az életkoruknak megfelelően énekelnék, mondanák azokat a gyönyörű magyar néphagyományból merített mondókákat, ölbeli játékokat, dalokat, más népek népdalait, vagy épp Kodály gyermekdalait, mint a szövegükben és dallamukban értéktelen "csinálmányokat". Hazay Tímea Ringató foglalkozásvezető