uveghegyentul     Misi a kis mókus eleven, mozgékony és rendkívül kíváncsi teremtés, akár a mai gyerekek. Nem szeret iskolába járni, jobban érdekli a csínytevés mint a tanulás. Igazából nem rossz mókuska ő, csak más mint a többi és itt most nem pusztán arra gondolok, hogy fekete a farka, hanem inkább arra, hogy más dolgok érdeklik mint a társait, élénkebb, érdeklődőbb. Nehezebben illeszkedik be az iskola intézményébe, az egész napos játék után a szigorú szabályokhoz alkalmazkodni csak kínkeservesen tud. Olyan ő, mint az én Domikám volt az első osztályban. Nehezen lehetett belefaragni abba az előre legyártott jó gyerek kategóriába, amely a tanító nénik fejében megszületett úgy 20-30 éve. És olyan, mint a legtöbb modern gyermek, akik mindenféle felkészítés nélkül a játékos óvoda után az egész napos iskolába kényszerítenek. Nos Misi sem felelt meg a tanító bácsi elvárásainak, de az iskola sem Misiének, így ő megpattant és világgá ment. Itt kezdődtek Misi Mókus kalandjai, amely rendkívül érdekesek és izgalmasak. No nem kell attól tartani, hogy a a Tersánszky Jenő arra biztatna minden kisgyereket, hogy aki nem szeret iskolába járni az menjen világgá. Sőt, a regény végére Misi is belátja hibáit és jó diák válik belőle. Útközben barátokat és tapasztalatokat szerez. Annyi rossz dologgal találkozik, hogy végül be kell látnia otthon a legbiztonságosabb és legjobb számára. Nagyon jó olvasmány iskolába készülőknek és kisiskolásoknak, de nagyszerű szórakozást nyújt az óvodás korosztálynak is.