Mónika és a tévé     Minden este, amikor vége lett a tévében a mesének, Mónika nyafogni kezdett: – Hadd nézzem tovább a tévét! – Nem lehet. Aludnod kell! – mondta édesanya. – Nem akarok aludni! Olyan érdekes a tévé! – Mónika, nem neked való. Nem is érted. – De értem!   – Álmos leszel holnap! – Nem leszek álmos! Nézni akarooom! Addig-addig nyafogott, míg egy este édesapja mérges nem lett. – Tudod mit, Mónika? Nézzed! Nézd, ameddig bírod! Odahúzott a tévé elé még egy fotelt, Mónika pizsamában, papucsban belekuporodott, és boldogan nézni kezdte a tévét, a titokzatos, csodálatos műsort, mindazt, ami a mese után kezdődik. Megnézte a Híradót, aztán egy filmet. Sok szereplője volt. Kimentek, bejöttek, beszéltek, veszekedtek. Mónika már az elején elálmosodott, de nem szólt egy szót sem. Ráhajtotta fejét a fotel karfájára. Egyszer csak kivilágosodott a képernyő. Pöttyök jelentek meg rajta, éppen olyanok, mint amilyenek Mónika kispárnáján vannak. Egy borzas nyuszi ünnepélyesen bejelentette: – Kedves nézőink, megkezdjük a Pöttyös tévé műsorát. Mesefilmeket láthatnak. – Ez az! – örült meg Mónika. S a meseműsor nagyon tetszett neki. A borzas nyuszi volt a főszereplő. Futott, ugrált, bukfencezett, táncolt, és mindig becsapta a rókát. Mónika nagyokat nevetett örömében. Aztán vége lett a műsornak, és Mónika elaludt. Másnap reggel édesanyja ébresztette. – Jó reggelt, Mónika! Hogy tetszett a tévéműsor? – Nagyon jó volt! De csak akkor, amikor a Pöttyös tévé adása elkezdődött. – Pöttyös tévé? Az meg micsoda? – Hát az, ami a film után következett, és egy borzas nyusziról szólt. – Borzas nyuszi? Pöttyös tévé? – Édesanya édesapára nézett, és elnevette magát. – Tudod, mi volt a film után, Mónika? Egy előadás a Föld kialakulásáról. A Pöttyös tévét csak te láttad egyes-egyedül. Elaludtál a fotelban, és befektettünk az ágyadba. Mónika el-elgondolkodott. Egész nap törte a fejét, de estére már értette, hogy mi történt. S amikor vége lett az esti mesének, szó nélkül bebújt az ágyba. – Mi az, Mónika? Ma nem nyafogsz? Nem akarod nézni a tévét? – kérdezte édesanya csodálkozva. Mónika a fülébe súgta: – Inkább a Pöttyös tévét nézem! – és behunyta a szemét. S akár hiszitek, akár nem; amint elaludt, a Pöttyös tévé megkezdte adását. Volt, amikor reggel nem emlékezett semmire, de a legtöbbször jól tudta, hogy éjjel a borzas nyuszi kalandjairól álmodott.