PANNI   Szegény Panni valóban olyan gyenge volt, hogy alig tudta az egyik lábát a másik elé rakni. Szinte összerogyott a súlyom alatt. Már éppen le akartam szállni róla, amikor hátrafordította a fejét, és megkérdezte: – Az előbb csak tréfáltál, ugye? Nem értettem a kérdést. Mi az, hogy az előbb? Amikor azt mondtam Apának, hogy megyünk egy kört a barátommal? A választ keresve nagy barna szemébe néztem, és egyszerre megértettem, hogy mit szeretne hallani: – Dehogy tréfáltam! – súgtam a fülébe. – Tényleg azt szeretném, hogy legyél a barátom! Több sem kellett neki. Megrázkódott, mint egy mobiltelefon, amikor bedugják a töltőbe. A teste kikerekedett, a szőre pedig kifényesedett, szinte felragyogott. Boldogan nyerített, és néhány szökkenéssel utolérte a karavánt.   A NAGY FALTÖRŐ – Szeretnél mondani valamit? – mennydörögte a sárkány, amikor Nagy Faltörő már farokcsapásnyi távolságon belülre került. – Engedj át a hídon... – kezdte a barátunk reszkető hangon, majd megköszörülte a torkát, és kimondta a varázsigét: – Kérem szépen. – Hogyan mondtad?! – Kérem szépen! – Na azért! – dörgött a válasz. – Már azt hittem, örökké csak fejjel fogsz rohanni a falnak. Azzal a hatalmas fenevad félrehúzódott a kistermetű kos elől, amíg az átkocogott mellette a túloldalra. Mi pedig egymás nyakába ugrottunk, és az innenső partról gratuláltunk neki.   IRIGY KUTYA Egy napon azonban a Gazdi feleségének kerekedni kezdett a pocakja. Babát várt. A kutya, akit akkor még nem hívtak irigynek, rövidesen azt vette észre, hogy a csöppség bár még meg sem született, máris fontosabb lett nála. Egyre kevesebbet jártak vele kiképzésre, kirándulni, de még sétálni is. Amikor pedig az újszülöttet hazahozták a kórházból, hirtelen minden rosszra fordult. Azt sem engedték meg neki, hogy megszagolja az új családtagot. Sőt, bár korábban bent alhatott az előszobában, most még a házból is ki kellett költöznie. Az ajtót is becsapták az orra előtt. A lábtörlőn fekve hallgatózott és szaglászott befelé egész nap.